Üdvözöllek az oldalon
Vendég
 

A játék tér:



 
 
Indulás: 2015-10-11
 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

A fő chat-ünk: Discord Chat

 
 


Derek Története
Garandir: Az átkelés Története
Darkia Története
Nakatani Története
Segal Története
Alice Története
Airnella, a magányos farkaslélek
Mikaela, egy Dead Port történet
Asmin, Az elátkozott félvér
Jason, Napló

 

 
 

!Chaten lehet kérni!

ELIT:

//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468691081_03417.png
Namida FanSub


//kaibutsu.gportal.hu/portal/kaibutsu/upload/773287_1506804969_09541.gif



Társoldalak:
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg

 

 

 

 

 

 

League Of Legends Pointer

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fórum
Fórumok : A történetetek : A Múlt Örökösei Part 1 Fórumok: 
Témaindító hozzászólás
Rolandmano

2019.04.17. 00:42 -

- Wattpadon -

[30-11] [10-1]

Rolandmano Előzmény | 2019.04.27. 20:57 - #30

Függelék:

 

Braveford dinasztia:

- Oliver Braveford (1. Braveford generáció – Meghalt: 7121)

Fia: -> Bryen Braveford (2. Braveford generáció – Meghalt: 7175)

Fia: -> Loras Braveford (3.Braveford generáció – Meghalt: 7253)

Fia: -> Michael Braveford (4.Braveford generáció – Meghalt: 7323)

Fia: -> „Kék” Faustus Braveford (5.Braveford generáció – Meghalt: 7412)

Fia: -> Thomas Dean Braveford (6.Braveford generáció – Meghalt: 7498)

Fia: -> Darius Braveford (7.Braveford generáció – Meghalt: 7542), Felesége: Lídia          Braveford

Fia: -> Valentos Braveford  (7.Braveford generáció – Meghalt: 7562) , Felesége: Helena Braveford

- Benjamin Braveford

- Tomas Braveford

- Robert Braveford

- Samantha Braveford

- Lucy Braveford

 

Wildligh Család:

- Theissa Wildlight (A fő tündérkirálynő – Meghalt: 7126)

- Leonidäs (Theissa kedvese – Meghalt: ?)

- Denery Wildlight

- Fiona Wildlight

- Violett Wildlight

 

Blackwood Család:

- Klaudius Blackwood (Meghalt: 7542)

- Berthold Blackwood (Meghalt: 7542)

- Sarah Blackwood

 

Egyéb:

- Nemesis (REGE régens királynő) Lánya: Sabrina [1. kötet]

- Mieldane és Zarauya (Dignissim-Saltus)

- Kain (Hibrid Mágus [1. kötet])

- Marcusius (Tanácstag)

- Poliver (Tanácstag, Arthur király fia, oroszlán)

- Zyhn (Tanácstag)

- Lester mester

- Nozia (Andrua barát)

- Vuzashi (Troll király)

- Gublin család: Sün, Parity, Leba

- Timor Sagar (Sagary király)

- Debora Sagar (Király fattyú leánya)

- Gyöngy (Tomas patkányfarkú makija)

- Jaqar Spalding (Spalding-i király)

- Arvis Cromwell (trónbitorló Sagari király)

- Dregon Payne (Arany Babilon sereg főparancsnoka)

- Nuwa (Sellő királyné)

- Lucas, a rettenet (Dead Port-i kalóz)

 


Rolandmano Előzmény | 2019.04.27. 20:56 - #29

14.Fejezet

Királynék #2

 

Benjamin Braveford szemszöge

Miután visszatértek a nővéreim én újra gyermek lehettem. De mint régebben most is egyedül voltam, ezért felkerestem a lévákat készítő mestert. A szobája előtt álltam mellettem pedig Lester mester.
- Ne félj kis úrfi. Biztosan segít majd neked. – mondta, majd kinyitotta nekem az ajtót. Odabent rengeteg könyv, növény, bájital és porcelán. Élő porcelán. Takarítottak, pakoltak, és majd a léva mesterre néztem aki asztalán egy porcelán malac lapozgatta neki könyvét. Közelebb mentem, mert azt hittem rosszul látok, mert hisz úgy festet a Léva mester mint a teremtményei. Ő maga is az lenne?
- Üdv nagy mester bocsáss meg zavarásomért… Én csak megszeretnélek kérni hogy nem tudnál kisgyermek lévákat teremteni nekem? – kérdeztem mire a készítő rám szegezte tekintetét. Érdektelenség látszott arcán.
- Érdekes… Hüm… Te lennél Benjamin igaz? Sokat suttognak rólad a léváim. Hát jó legyen. De ennek ára lesz. – mondta, majd könyves polcára mutatott.
- Ezen könyvek régiek, és tartalmuk túl bonyolult hogy porcelánok lemásolják. Ha lemásolod a könyveimet én elkészítem a gyerek lévákat neked. – mondta, majd kinyújtotta kőszerű kezét.
- Hát jó. – mondtam abba bele nem gondolva, hogy így mennyi szabad időmet elveszi majd a léva mester.
- Minden harmadik nap délután várlak itt az irodámban. – mondta, majd felállt és oda sétált egy hordóhoz. Ezután elővett egy sejem textilt és rá helyezett egy marokkal a hordó tartalmából. A sejmet összegöndörítette majd megszorította. Kezeiből kék fény tört elő, majd a szobájából nyíló kivájt boltíves ablakon kidobta a sejmet. Láttam, ahogy gyermek lévák szálnak le a királyi udvarra. A Léva mester rám mosolygott.
- Na mire vársz? Siess játszani! – mondta, majd szót fogadva siettem az udvarra hogy az újdonsült barátaimmal játszhassak.

Lucy Braveford szemszöge

Nagy volt a felhajtás. Sok étel, ital, mulatság. Szerte a királyságban megtudták hogy Babilonnak királynője van, akinek neve Lucy Braveford a fél-elf, varázslatosan felnőtt lánya Valentosnak, az igazságos és bölcs királynak. Miután apám meghalt családunkon megjelent egy céltábla, amit most nagy nehezen sikerült levenni. Most mint hivatalos királyné nem szegülhet velünk szembe senki. Mindenki tudja, hogy apám képességeivel rendelkezem, de igaz ami igaz sokaknak nem tetszik hogy újra egy ilyen erős mágus ül a trónon.
Koronával a fejemen mentem ki anyánk kedvenc kertébe. Az egyik körszerű pataknál találtam Samanatha-t aki a távolba merengett.
- Tudom hogy megvárattalak, de féltelek csak úgy elengedni oda. Lehet, hogy REGE tervez valamit. Lehet te is csak eltűnnél, ezért biztos akartam lenni hogy ha elmész, mert tudom nem tudnálak lebeszélni róla, valami olyasmivel mennél, ami biztosít. – ekkor oda nyújtottam neki a kardom.
- Ez a kard nagyon különleges. Valahogyan kapcsolatban van az erönkkel. Mintha nekünk találták volna ki. Ha ezzel a kezedben használod az erőd, az nem teszi tönkre a tested, mert a pengét itatja át vele. Remélem nem haragszol ha a páncélomat nem adom neked. – mondtam majd elnevettük magunkat.
- Köszönöm. – mondta Samantha.
- Vigyázz magadra! Hozd őt vissza… De úgy tudod? – kérdeztem mire sejtelmesen nézett rám.
- Ha vissza tér nem adom vissza a koronát. – mondtam mire Samanatha furcsa tekintettel megölelt.
- Köszönöm a kardot Lucy. – mondta, majd elindult az útra REGE-be.

Talán rossz ötlet volt elküldeni egy újabb kalandra őt, de úgysem tudtam volna megállítani. Nem tudom mi vár ránk, de azt tudom hogy ez nem a harc vége. Még mindig nem tudjuk ki volt az aki megtámadott engem azon az éjszakán. Akárki is volt tudhatta mi következni. Tudhatta, hogy eljönnek a Dead Port-i kalózok. Tudhatott a Sagar-i lázadó csoportokról.
Felmentem szüleink szobájába. Lassan végig csúsztattam az ujjamat az üres ágyuk sarkán. Befeküdtem középre csak úgy mint kiskoromban amikor a nagy viharoktól félve közéjük menekültem. Ott feküdtem, és elképzeltem őket, ahogy átölelnek. Majd a gondolat valóság lett. Ott feküdtem köztük, és fogtam kezüket. Persze tudtam, hogy amit teremtettem az csak egy hamis valóság, de legalább boldog voltam. Boldog, mert szüleim kezeit fogva úgy éreztem nem győzhet le senki még a saját testvérem sem.

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.27. 20:55 - #28

14.Fejezet

Királynék

 

Deborah Sagar szemszöge Babilon, Sagar

Minden lerombolva, holtestek a földön, halálra rémült gyerekek anyjuk karjaikban. Visszatértem a hazámban és egy háború fogad. Nem is lepődtem meg hisz csak én lehetek annyira szerencsés hogy a háború közepén érkezek meg. A királyi vár elé értem, és a kapu előtt megláttam két aranypáncélos nőt. Az egyik dióbarna hajú, a másik pedig fehér és elfszerű. Oda sétáltam hozzájuk:
- Ne haragudjatok, de itt meg mi a fene történt? – kérdeztem mire a két nő fintorogva nézve rám egyszerre válaszolt: Háború.
- Az apám háborúzott? – kérdeztem, mire felcsillant a szemük.
- Hogy hívják az atyádat? – kérdezte az elf szerű közelebb lépve hozzám.
- Timon Sagar. Én a félre hált leánya vagyok. – mondtam mire a két nő szeme kikerekedett.
- Ezt bárki mondhatja. Mi a bizonyítékod? – kérdezte a dióbarna hajú.
- A nevem Deborah Sagar. Electronic-Sem-i rabszolga öbölből menekültem el Cincógival, az egeremmel. Ide tartottam hogy megismerjen. – mondtam mire a két lány egymással nézett farkas szemet majd rám néztek.
- Sajnálom Deborah. Én Samantha vagyok, ő pedig Lucy. Most nyertük meg a háborút a lázadók ellen akik átvették a királyság irányítását… Megölték anyánkat és sajnálom de az apáddal is végeztek. – mondta Samantha, majd a királyi trónteremből lépett elő egy szolgáló leány. Kezeit összekulcsolta és hangosan ki kiáltotta:
- Én tudom bizonyítani a valódiságát. –majd a trónterembe terelt minket, és a trónra mutatott.
- Apád, Timon király ott ült és mesélte el a ti anyátoknak, hogy a szent meredy azért bünteti, mert volt egy félre hált leánya, akit eldobott magától. Úgy hitte te vagy a lázadók vezére. Miután anyátok elment hogy a város előtti beszédet megszervezze a király elvitt engem a templom alatti kriptába, ahol minden eddigi Sagar szobra áll… Eddig csak egy királynője volt Sagar-nak és ő pont úgy nézett ki mint te. – mondta, majd megsimogatta arcomat.
- Mi a neved szolgáló leány? – kérdezte Lucy gyanakvóan.
- Sarah… A nevem Sarah Blackwood. – mondta mire Samantha elnevette magát.
- A Blackwood-ok meghaltak, amikor apám végzett velük. Még a holtestük sem maradt e világon. Mégis ez hogy lehetséges? – kérdezte Samantha.
- A Blackwood-oknak van egy elmenekült családja Electronic-Sem-ben. Habár kevesen vagyunk, de még létezünk. Én azért vagyok itt hogy családom rosszhírét jóvá tegyem. Kérlek Deborah királynőm had lehessek szolgálod, és hűséges segítőd. – térdelt le elém a nő, és csókolta meg kezemet. Hirtelen nem tudtam felfogni mi is történik. Királynő? A két nemrég megismert nőre néztem akik morcosan néztek rám.
- Egy Blackwood… Ha apám tudta volna visszaküldött volna oda ahova jöttél. Mivel én lennék egész Babilon következő királynője úgy vélem nincs helyed a mi birodalmunkban. – mondta Lucy, mire Samantha ferde szemekkel nézett rá.
- De ha én leszek e királyság királynője inkább fogok magam mellett olyat tudni, aki ismerte apámat! – mondtam, majd Sarah felállt és elvezetett a trónhoz.
- Miután lecsendültek a háború lángjai megtartjuk a koronázásodat. – mondta majd a trón mögötti portréhoz sétáltam, amin apám volt lefestve éppen a trónon ülve. Megsimogattam a kép szélét, majd kezemet az arany trónra helyeztem. Nem ez volt a tervem de ha már így alakult… Nem mondok nemet a családomnak.
- Akkor ezek szerint mégse halt ki a Sagar-i név vonal. – mondta Samantha majd kisétált a teremből.
- Még beszélünk. – mondta az elfszerű majd követte a másikat.

 

Lucy Braveford szemszöge Babilon

A Sagar-i börtönhöz siettem. Félre löktem a lázadó hullákat, majd beléptem a cellába ahol az oroszlányképű Poliver feküdt holtam a földön. A fehér bundájára száradt már a vér, és szemei tárva nyitva merengtek a semmibe. Lassan léptem hozzá, majd lecsuktam szemeit. Egy könnycseppem esett halott testére, majd lassan elhagytam a cellát, és ezt a várost, ahova többé nem szívesen térek vissza.

 

Hosszú kalandunk után végre haza értünk a Babiloni királyi várba. A messzeségből láttuk már nővéremmel a kisöcsénket, Benjamint, aki rohanva szaladt felénk. A kis kópé Samantha nyakába ugort. Úgy ölelte mintha azon múlna élete, majd rám nézett:
- Te ki vagy? – kérdezte rám csodálkozva.
- Hát már meg sem ismersz kisöcsim? – kérdeztem mire álla leesett a földre. A kisfiú ledermedve állt előttem.
- Te lennél az? Lucy? – kérdezte Marcusius az idős tanácstag.
- Igen. Hosszú történet, ami magába foglal egy gublin családot, egy varázslatos bab világot és egy aranyfiolás exenciát. De hogy miért lettem tíz évvel idősebb? Fogalmam sincs. – mondtam mire megszólalt a törpe tanácstag, Zyhn:
- Fontos megbeszélni valóink vannak. Menjünk beljebb. – mondta, majd lassan betértünk a könyvtárba. Zyhn egy könyvet kapott elő, amibe nevek voltak feljegyezve:
- Ezek az emberek akiket kikérdeztünk a két fivéretekről. Tomas Dead Port-ban van, és a legjobb tudomásunk szerint apátok gyilkosa után kutat, de ennél többet nem tudunk. Robert REGE-be tartott egy küldetés miatt, amit Arthus, a CAECUS-i király adott neki, de mióta ott járt nincs róla semmi hírünk. Egy asszony látta őt bemenni a főtemplomba, de kijönni már nem. Meg kell őket találnunk, és hazahozni őket. – mondta, mire Samanatha elindult visszafelé, ám elkaptam a karját, és könnyes szemeibe nézve mondtam:
- Ne rohanj el ilyen gyorsan. Várj egy kicsit had segítsek mielőtt elindult megmenteni őt. – mondtam neki mire könnyeit megtörölve visszajött közénk.
- Benjamin nagyon jó királyunk volt, de csak ideiglenes állapot volt. Az igazi koronázás még nem történt meg, és ezért is egyre csekélyebb a királyi család tekintélye. Ha nem tartunk egy koronázást rögtön holnap csak várhatunk mire újra fellázad egy királyság. – mondta az idős tanácstag szakállát birizgálva miközben Benjamin feje búbjára tette kezét.
- Akkor nincs mást tenni. Mivel én vagyok a legidősebb jelenleg a családban így én leszek az első Babiloni királyné. – mondtam mire mindenki megszeppenve nézett rám.
- Már ne haragudj Lucy, de… Technikailag te vagy a 4. a rangsorban… Ez nem – vágtam a szavába – lehetséges? De pedig az. Most már több lehetek mint Robert, így a legidősebb a családban. Robert eltűnt, és ki tudja meddig lesz még oda. Mire haza érne nem maradna királyság. Ebben a helyzetben úgy vélem engem illet a korona. – mondtam mire Samantha nevetve szólalt meg:
- El sem hiszem hogy ez te vagy. Úgy beszélsz, mint apánk. Szerintem nem is lehetne jobb királynéja a birodalomnak. – mondta, majd elhagyta a szobát.
- Akkor holnap megtartjuk a koronázást. – mondta Zyhn majd bezárta a tanúk könyvét.

 


Rolandmano Előzmény | 2019.04.27. 20:53 - #27

13.Fejezet

Az arany csillag címere

Samanatha Braveford szemszöge Babilon, Sagar

 

A városon belül már nem volt akkora szerencsénk, mint odakint. A szűk utcák bizony ügyes taktikai eszközei lettek az ellenfélnek. Beszorították az aranypáncélosokat és egyesével mészárolták le őket. A sereg arra lett kiképezve hogy varázslataikkal egymást védve támadjanak. Ezért volt akkora nagy előnyünk a nagy mezőn. Egy nagyobb csapat katona megpróbálta a lázadókat a tágasabb terek felé vezetni, de mind hiába. Felülről Arvis tűzzel emelt védelmet, és én nem tudtam újra aktiválni erőmet. Olyan érzés volt, mint amikor annyira elzsibbad a karod hogy egyszerűen nem tudod felemelni. Pontosan ilyen volt ez is, ott volt bennem, de nem tudtam már használni. Ezért én is csak úgy mint a többi katona próbáltam túlélni. Egy kisebb csapattal verődtem össze, akikkel elértük szinte a város másig végét. Úgy tűnt a vörös katonák száma csökkent, de tévedtünk. Az egyik utcán befordulva egy hatalmas lázadó csapattal találtuk szembe magunkat. Elkezdtünk menekülni, de zsákutcába fordultunk, és úgy tűnt itt a vég. Láttam ahogy a lázadó katona csapatból az egyik a többieket félre lökve előre siet. Valószínűleg egy katona aki arra számít, hogyha megöli a királyi család tagját saját kezűleg valamilyen jutalmat kap majd a királytól. A férfi támadni készül mire egyszer csak egy becsapódást történik. Valami, vagy valaki az ellenség csapatába zuhanhatott. Aztán megláttam ahogy egy aranypáncélos egy kivételesen nagy karddal mészárolja le a lázadókat. Haja fehér, szemei kékek. Már látom az arcát. Olyan ismerős, mintha ismerném valahonnan. A lány végzett. Egyedül megölte az összes katonát. Ott állt, kardján nem maradt vér nyoma, de szája szélén eltörlőt egy cseppnyi vért. Az idegen közeledni kezdett hozzánk, majd az arcom előtt állt szorosan. Még mindig elcsodálkoztam rajta. Annyira ismerős.
- Lucy? – kérdeztem. De hogyan? Ez a nő előttem egy felnőtt, elfszerű lény.
- Örvendek a találkozásnak nővérkém. – mondta, majd karjaiba zárt. De ez valami átverés lehet. Az én húgom egy kedves, dióbarna hajú és szemű lány, aki még a légynek se tudna ártani. Akármilyen a helyzet ő sosem ölt volna… Nem ez nem lehet igaz… De mégis. Lucy megvilágította szemeit úgy, ahogy azt mind az öten, testvérek, jól ismerjük.
- Hát tényleg te vagy az. De hogyan? – kérdeztem értetlenkedve.
- Erre most nincs időnk, Samanatha. Meg kell bosszulni a családunkon foltot hagyókat. – mondta, majd újra megölelt, és elviharzott. Csak egy kékes fénycsóvát láttam, amit maga mögött hagyott. Az én kishúgom most egy szuper erős harcos.

Lucy Braveford szemszöge Babilon, Sagar

Ott álltam magasan és őt kerestem. Láttam a sok harcot a városban, ahogy a sok lakos pánikolva rohan az utcákon, ahogy halottak hevernek mindenhol. Füst, tűz és káosz, de hol van a vörös hajú király a sárkánnyal? Hát persze. A távolban láttam, ahogy menekülőre fogta. Látja, hogy az előnyük ide vagy oda az aranypáncélosokat nem lehet könnyen legyőzni, és végül így vagy úgy győzünk. Az ösztöneimre hallgattam. Az erő kilüktettet az ereimben. Éreztem a múlt sárkánymágusait, a múlt sárkányi energiáit. A fényt. Egyszer csak elrugaszkodtam a földtől majd éreztem, ahogy testem átalakul egy fényes sárkánnyá, aki arany páncélt visel. Egy suhintással a levegőben a szárnyaimmal és már utol is értem Arvist, aki megijedve majd leesett a sárkányáról. Már a vizek felett szálltunk már amikor is Arvis elengedte a sárkány nyergét, és rám mosolyogva bele csapódott a vízbe. Fénysugarat löveltem ki a számból és szerte szét a vízbe irányítottam őket. Nem tudom eltalálta-e őt, de nem éreztem a jelenlétét.
A tűz sárkányára pillantottam, aki farkas szemet nézett velem. Már nem volt a vérmágia hatása alatt. Mintha tisztelt volna meghajtotta fejét előtte, majd megfordult és elszállt az égbe. Utána mehettem volna, de nem értem volna vele semmit ha megölök egy sárkányt. Arvis már úgysem találhat rá.

Vissza indultam a Sagar-i királyásba, hogy segítsem a csapatokat, de mire vissza értem a vörös ló címerek már a földön hevertek. Az arany ló és csillag újra átvette a hatalmat a Sagar-i királyságban. A győzelem a miénk lett, de a bosszú. Még nem volt számomra kielégítő ez a nyereség. Nem tudom mivel tudom az űrt kitölteni, de azt tudtam, hogy bármi lesz megfogom találni apánk gyilkosát is.
Sárkányi alakomat elhagyva tértem a földre, pont a királyi vár elé estem ott pedig Samantha várt, akinek biztosan sok kérdése lesz, amire én sem fogom tudni a pontos választ.

 


Rolandmano Előzmény | 2019.04.27. 20:52 - #26

12.Fejezet

A Sagar-i háború – Samantha Braveford szemszöge

 

Eljutottam a királyi vár végére, és kész voltam el lovagolni egészen hazáig. A kapu kinyílt én pedig amilyen sebesen csak tudtam megindultam. Lovamat mágiával ruháztam fel, hogy gyorsabban menjen, de egyszer csak megkellet állnunk. A dombról láttam, ahogy a távolban az óriási Babiloni arany sereg közeledik. Még gyorsabban mentem, és majd pillanatokon belül a közelükbe értem. A távolból már láttam Dregon Payne-t a fő hadi parancsnokunkat.
- Uram! Örülök hogy látom. – mondtam majd melléje szegődtem a lovammal és beálltam a menetelő seregbe.
- Samantha… Sajnálom édesanyád. De most megfogjuk bosszulni! – mondta a mindig becsületes és erős Dregon, aki ott volt, amikor levizsgáztam hogy haladó mágus küldetésekre is elmehessek. Szóval a hír tényleg igaz volt, és anya is meghalt. Elmorzsoltam könnyeim majd szigorúan a távolba tekintettem.
- Voltam odabent. Sok a katona, de mintha halandókat is láttam volna köztük. Nem hiszem hogy nagy lenne majd az ellenállás. – mondtam mire a parancsnok helyeselt.
- Hol van a bátyád? – kérdezte, mire arcomra kiült a bűntudatt. Otthagytam őt egyedül. Mégis mit képzeltem? Remélem semmi baja. Válaszolni azonban nem tudtam, mert megszólaltak a kürtök a várból. A kapu kinyílt és ezernyi lázadó katona jelenet meg előttünk a harctéren. Aztán egyszer csak mintha álmodtam volna megjelent ő is.

A messzi távolból is felismertem őt, és a seregét. Vazushi, a troll király seregével az aranypáncélos Babiloni sereg előtt a lázadók oldalán. Hirtelen eluralkodott rajtam az aggodalom. Az andrua képesség nagyon erőssé tehette őket. Képesek akár az embert is manipulálni? Ki tudja, de Dregon parancsnok is neheztelve nézett vissza rám.
- Róluk nem tudtam. – mondtam majd egyik pillanatról a másikra tűzgolyók ezrei repültek felénk.

 

Az aranysereg közös védelmét használva egy védő burkot alakított ki. A tűzgolyók és egyéb szóró varázslatok csak úgy lepörögtek róla. Aztán megindult mindkét sereg. Kardomat a magasba helyeztem, majd átitattam azt a tűz erejével. Lábaimba helyeztem a gyorsaság varázslatát, és amilyen gyorsan csak lehetett el akartam érni Vuzashit, és lefejezni őt. A két sereg egymáshoz ért. Testrészek repültek, és a tűzrobbanások zaja lengte át az egész vidéket. A sok mágia már szinte lyukat képzett a nagy dombos tisztáson.
Az egyik ork hirtelen támadt rám. Kardomat suhintottam, de késő volt, a másik ork elkapta a nyakam és éreztem, ahogy próbál rám hatást gyakorolni andrua erejével. Ám ekkor tűz mágiámat használva egy védelmi kört alkottam, és felégettem a körülöttem legyeskedő katonákat. Az andrua képességet használva több pokolfajzatot is láttam a csatatéren, akit a trollok irányítottak.
Kardok ütköztek kardnak, mágia robbant mágiára, majd észrevettem, ahogy halandók küzdenek mágusok ellen. Szinte semmi esélyük még is harcolnak, de miért? Félelemből? Kötelességből? Miért jó nekik egy király, aki semmibe veszi őket? Gondolkodhattam volna tovább, de akkor meghalok. Kardom már több ellenség vérétől is ázott amikor is megláttam Vazushit, amint megöl aranypáncélosokat.
A távolból aztán meglátott. A magas troll-al farkasszemet néztünk. A férfit akit a levegőben fojtogatott elengedett, majd eltaposta őt. Felém indult. Készen álltam a bosszúra. Kardomat feltartva rohantam felé. Körülöttem villámokat szórt a levegő. A troll király pajszerével suhintott egyet mire kardomat átszúrtam mellkasán. A gyorsaságomra nem számított. A földre löktem Vazushit, majd a mellkasára helyeztem talpamat.  Ő csak hangosan röhögött, mint aki gúnyt űzne belőlem.
- Legyőztünk titeket! – mondtam mire csak hangosabban nevetett, ám a nevetése nem tartott örökké. Az élet kiszállt testéből, és most már csak egy darab zöld hús lett belőle. Tűz mágiámmal felégettem testét hogy ne tudják rajta használni andrua képességüket, mert igen.A csatatéren a halottakat felébresztve harcoltak tovább az andrua trollok. Egyre közelebb érkeztünk a királyi várhoz. Az arany sereg kivételes ereje szépszámmal kiiktatta a lázadókat, a trollokat és szövetségeseiket és a feltámasztott halottakat. Oly annyira hogy végül már szinte csak pár ellenség maradt a csatatéren, akik megadták magukat. Több szövetséges lényt láttam elmenekülni az erdőbe köztük Vazushi csatlósait is. Jó lett volna utánuk eredni, de most fontosabb dolgokkal kellett törődnőm. Be kellett jutnunk most hogy a kinti csatát ezzel megnyertük.

 

Ám korai volt az öröm. A várkapu előtt álltunk, amikor is egy hangos üvöltésre lettünk figyelmesek. A távolba aztán megjelent egy tűzsárkány hátán Arvissal, a lázadók királyával. A vérmágiával irányítja a sárkányt. Minden esetre szürreális volt egy embert látni sárkány háton. Arvis leszállt a kapu tetejére és szólott az arany seregnek:
- Adjátok meg magatokat. Legyetek hűségesek Sagar-hoz, és akkor nem öllek meg titeket. – egy amatőr király beszél csak így. Ebből is látszott hogy ő mennyire tapasztalatlan, és hogy csak egy ostoba hódító. Előre lovagoltam, hogy jól lásson.
- Mi nem hódólunk be egy bűnözőnek! – mondtam mire Arvis dühösen a magasba szállt, és egyfajta tűzburkot emelt a város fala köré. Ez a tűzből készült burok viszont papírlap szerűen volt vékony.
A távolban láttam a mosolyát a férfinak, aki anyám haláláért felelős. Amikor megöltem Vazushit elárasztott engem egyfajta érzés, amit nem tudok leírni. Úgy éreztem a kardom igazságot szolgáltat. Hogy a halála az ellenségnek nem csupán szűkséges hanem kedvemre való. Bizony, úgy éreztem megérintett a sötétség amiről annyi rémmesét mondott apánk kiskorunkban. Ám ez most inkább éltetett. Leszálltam a lovamról. Éreztem, ahogyan a levegő megvadul körülöttem. Mintha minden lépésemmel földeket zúznék szét olyan érzés volt, amikor is felszakítottam a bennem rejlő gátlásokat és kiengedtem azt amit nem szabad használnunk. Az ősi energiát. Kezeimet kitárva erős fehér fényt eresztettem a burokba, ami lassan elkezdett darabjaira hullani, mintha papírból lett volna. Foszlányai elrepültek az égbe, ahogyan Arvis is eltűnt az égről.
- INDULÁS! – üvöltötte Dregon, majd bevonultunk a várba.

 


Rolandmano Előzmény | 2019.04.25. 02:08 - #25

11.Fejezet

Egyezség #2

 

Robert Braveford  REGE-i főtemplom

 

Megérkeztem a REGE-i főtemplom kapujához. Nem volt egy rövid utazás, de végül ide értünk a CAECUS-i katonai csapattal. A kaput meglepetésemre Fiona nyitotta ki mellette hat tünde katonával.
- Robert Braveford? – kérdezte, majd nagy örömmel ölelt meg a gyönyörűszép tündér leány. Ő volt a legkedvesebb mind közül. Liliom rózsaszín hajához nem volt fogható szerte a világban.
- El sem hiszem hogy erre felé jársz. Sajnálom, ami a családoddal történt. Kész tragédia. De remélem azért még harcos módjára éled a napjaid. – mondta, majd a templom felé mutatott.
- Gondolom fontos dolgod van. – mondta, majd tovább állt. Nem hagyott szóhoz jutni bár idegességemben nem is tudtam volna megszólalni. Gyönyörűsége teljesen elámított. Az egyik CAECUS-i katona bökött vállon, hogy induljak meg. Betértünk a templomba, majd felmentünk a tündék tróntermébe. Reméltem hogy ott találom majd Denery-t, de helyette Nemesis várt minket a régens királyné.
- Oh! A CAECUS-i katonaság. Elég vicces titeket itt látni REGE-ben. Pár évtizeddel ez előtt ez elképzelhetetlen lett volna. Mi járatban vagytok itt? – kérdezte a páncélját viselő magas nő. Tekintélye még mindig hatalmas volt. Minden pillanatban úgy éreztem hogyha nem hajolok meg előtte vagy térdelek le a fejemet veszi.
- Arthur király nevében kell beszélnünk Denery-vel. – mondtam mire rám szegezte tekintetét. Vagyis gondolom hogy ezt tette mivel sisakján nem lát át senki csak ő. A sellő királynő ellen hordja hisz fél egy csatában alul maradna, mert kővé dermesztené.
- Te Robert vagy. Babilon leendő királya miért teljesít CAECUS királyának parancsot? – kérdezte lekezelően.
- A fejemet venné ha nem így tennék királynőm… VAGYIS régenskirályném… - mondtam zavarodottan mire Nemesis a jobb oldali folyósóra biccentett.
- Akit kerestek arra van. – mondta, majd elindultunk. A folyósó végén egy szobában várt minket Denery, mellette Violetta. Éppen valami papírmunkát végeztek.
- Bocsátsatok meg királynék. – léptem be a szobába, amit átlengett a tünde mágia. A szekrényekkel körbe rakott helyen mindenhol megjelentek a növények, és a kisállatok. Érdekes volt, és gyönyörű szép.
- Miért keresne fel minket Babilon új királya? – kérdezte nagy vigyorral az arcán Denery.
- Arthur király küldött engem. A segítségeteket kéri a troll királlyal. – mondtam mire Violetta lenéző tekintettel közölte:
- Azzal nektek kellett foglalkoznotok. Az öreg király inkább kérte a ti segítségeteket, mintsem hogy hozzánk fordult volna elsőként. Az apád volt aki annyira erőltette hogy ti menjetek a húgoddal hiába figyelmeztettem, hogy ez túl nagy falat lesz mindkettőtök számára. Bár miért is foglalkozna bárki is egy tündér véleményével. – mondta, mire Denery szigorú tekintettel nézett rá.
- Igen, Valentos nem volt az eszéről híres, de bízott a gyermekeiben. REGE küldeni fog katonákat és mester szintű mágusokat. – mondta a tündér királyné, majd Denery felállt és hozzám közeledett.
- Robert, ha nem haragszol. Elnézést az előbbiét csak még nehéz feldolgoznom az apád halálát. Esetleg velem tartanál kérlek? – kérdezte, majd helyeseltem.

A CAECUS-i sereget kiküldtem a templom elé én pedig Violettával tartottam. Egyre lejjebb és lejjebb mentünk, míg egy kriptaszerű helyre kerültünk.
- Itt szeretnél végezni velem? – nevetgélve kérdeztem mire Violetta komoly tekintettel nézett vissza rám. Csettintett egyet mire a kriptaszerű helyen kialudt minden fény. Egyszer csak úgy éreztem a testem összezsugorodik. Majd újra csettintett Violett, de már nem voltam ott. Egy fekete kristályba zárva találtam magam. Violett elzárt.

Arvis Cromwell szemszöge  Babilon, Sagar-i királyi trónterem

 

Vörös selyemkendőkkel díszítették a tróntermet. Mindent ami arany, és a nagyravágyóságot jelentette eltüntettem. A katonák nap mint nap egyre többen és többen lettek a városi ifjak csatlakozásával. Az én seregem nem csak mágusokat számol hanem egyszerű halandókat is. Így leszünk egyre többen és többen. Egyik nap hírközlőm, Eric rohant be a terembe:
- Uram a troll király, Vazushi kíván színed elé lépni. – mondta, majd helyeselve intettem mire belépett a trónterembe egy magas, vékony, zöld troll. Nagy szemekkel, és nagyra nyúló mosollyal.
- Minek köszönhetem jelenléted? – kérdeztem tőle mire a troll letérdelt.
- Szóval behódolsz? Helyes. – intettem a katonáimnak hogy ne fejezzék le.
- Vörös királyom… Az én nevem Vazushi, a troll király. Seregem számol viszont több más fajta lényt is. Elvettük az andruák erejét, így most már kivételes erővel is rendelkezünk. Arra kérlek had csatlakozzunk seregedhez, és segítsünk legyőzni a közeledő arany páncélosokat. – mondta, majd hadi tanácsadómra tekintettem. Láttam az aggodalmat a szemében. Tudta hogy mi következik. Kezemet ökölbe szorítottam mire összeroppantottam a szívét.
- Szerencse hogy a szív tele van vérrel. Nos, ha a Babiloni arany sereg erre felé tart szűkségem lesz rátok… - vágott a szavamba a troll: - De ha nem lenne tolakodás megszeretném kérni hogy mi végezhessünk a Babiloni parancsnokokkal. Köztük lehet olyan is aki múltkor sok veszteséget okozott nekünk. – mondta mire helyeseltem.
- Köszönöm királyom. Ígérem nem fogja megbánni. – mondta a troll király majd kiviharzott a teremből. Dühönben intézőimre néztem, majd koponyájukba terelve az összes vért megöltem őket is. Senki sem szólt arról, hogy érkezik a felmentő sereg. De nem tudják azt mit rejtegetek a Sagar-i barlangokban… Fogalmuk sincs.

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.25. 02:08 - #24

11.Fejezet

Egyezség

 

Samanatha Braveford Elfoglalt Sagar-i királyság

A királyság kapui előtt már négy ellenőrző ponton is átjutottam az apámtól tanult álcázó mágia segítségével. Nem tartozik az egyszerű varázslatok közé, sőt, tudtommal csak nekem tanította meg, mert úgy vélte csak én lennék rá képes. A türelme és bölcsessége most fizetődött ki. Álcázva mindenki olyannak lát, aminek szeretne. Egy csinos nő, egy jóképű férfi, egy idős mama. Végül eljutottam a fő kapuhoz, ahogy egy éget arcú katona állt vagy tíz lázadó katonával együtt. Jól megnéztek, majd tovább engedtek.

Beléptem a királyságba, ahova sokszor jöttünk kirándulni az iskolával. Anyánk féltet minket, de akkor jól tudta senki sem merné a király gyermekeit bántani. Emlékszem mennyire tetszett az arany ló címer ami a legtöbb helyen kivolt helyezve a nagy sárga csillagos címerek mellett. Most pedig mindenhol a vörös ló jelképe volt. Elszomorított a látvány. Ahogy egyre beljebb mentem közeledve a királyi várhoz észrevettem hogy az emberek élete is megváltozott. Csöndesebbek a piacok és a boltok. Minden átitatt a félelem, és a tartás. Tartás azoktól, akik megölték a királyt, az anyámat és átvették a hatalmat.

Tomas Braveford Dead Port, Sellő Királyné szentélye

Közelebb merészkedtem a sellő királyné trónjához, amikor is trónja mögül előbújt még több kígyóarcú gyermek. Rám sziszegtek mire a királynő intett pikkelyes kezével és elhallgattak. A gyermekek a háttérbe vonultak a királynő pedig felém intett. Magához hívogatott. Előrébb mentem már szinte ott voltam a trónja lábánál.
- Te lennél a jövőbe látó fiú? – kérdezte édeskés hangján. Megbabonázott gyönyörűségével, de nem lankadt a figyelmem, mert jól tudtam mi is ő. A világ legnagyobb manipulátora, aki képes téged kővé dermeszteni szemével. Úgy tartják egyszer megölt egy medúzát majd elevenen falta fel és így tett szert a képességre. Más azt gondolja, hogy már szörnyetegként született. Akármi is az igazság beszélnem kellett vele.
- Láttam dolgokat. – mondtam mire a sellő királynőnek örömre igazodott az arca.
- Oh… Akkor nem tévedtem tényleg te vagy az. Tudod már régóta vártalak téged az én Shenjemen-em! – mondta, majd nagy mosollyal az arcán közeledett hozzám. Pikkelyes ujjait vég húzta arcomon majd halkan folytatta:
- Te a jövőbe látó vagy és pedig a múltat látom. Igen! Látom, ahogy felmenőid harcolnak a csatatereken hogy megnyerjék nektek a világot. Látom az apád és ami történt vele. Oh! A kalózt is felismerem! Igen! Lucas, a rettenet. Ő ölte meg a Babiloni királyt. Most aranyban fürdik, és minden nap más asszony boldogítja őt hajóján. – mondta mire felcsillant a szemmel fogtam meg a sellő kezét. Hirtelenjében ő is meglepődött. Mintha nem lenne az érintéshez szokva.
- Hol van? Hol találom? Kérlek! Segíts! – mondtam neki mire ő felkacagott, majd hátra lökött és vissza ült a trónjára.
- Segítek persze… De mint mindennek ezen a világon ennek is ára lesz. Láttam a látomásodat amikor megérintettelek. Még nem tudod értelmezni őket igaz? Nos had segítsek neked. Háború lesz, de ez még nem a nagy háborúk háborúja. Ez lesz az a harc ami majd előhívja az erőt, és testvéreket láncol majd össze. De mind hiába lesz, mert ott van köztetek az aki halálotokat akarja majd. Bizonyára nem érted miről beszélek most, de ez mind felesleges csevegés. Az álmaidban láttam egy kagylót, amit szintén elér a fekete fagy. Talán azon gondolkodsz hogy megölsz? – kérdezte, majd megfordult a fejemben, hogy ki is ő. Nem híhetem el egy szavát sem. Feszülten néztük egymást.
- Nem szándékozlak téged megölni hacsak nem volt benne a kezed apám meggyilkolásában. – mondtam, mire a sellő hirtelen kimászott trónjából és a halántékomra helyezte az egyik ujját.
- Lásd! – mondta, majd láttam ahogy Lucas-t ahogy a kalóz hadai előtt beszédet tart arról hogyan fogják kifosztani a királyokat akik az égben élnek. Látom, ahogy egyezséget köt egy csuklyás alakkal, majd látom, ahogy ez a csuklyás alak Dignissim-Saltus dzsungelében egy törzsfőnök előtt térdel. Egy idős, szakállas, zöldszínű lény előtt.  Aztán a sellő királyné levette rólam az ujját. Meglepődve néztem vissza rá, majd oly közel hajolt arcomhoz hogy láttam bőre minden egyes részletét. Gyönyörűséges, elbájoló szemeibe néztem.
- Ki előtt térdelt a csuklyás alak? – kérdeztem mire a sellő királyné megcsókolt. Meglepettségemben hátra néztem, de Zarauya eltűnt.
- Az alak aki előtt térdelt egy idős törzsfő a neve Mieldane. Vissza akarja szerezni a Babiloni trónt, ami egykoron még az ő nemzedékéhez is tartozott. De ez már ősi történelem. Még Dommiel előtti. Bizonyára unnád a történetét. De térjünk vissza az egyezségünkre. – mondta, majd rózsaszín pikkelyei hirtelen feketeré, majd fehérre váltottak. Úgy változtatta a színeit, mint egy kaméleon.
- Gyere hozzám férjül, és maradj mellettem! Még trónt is adok neked ha mellettem maradsz és együtt uralkodunk. Segíts nekem elfoglalni a déli területeit Dead Port-nak. Tele van vad emberekkel, és igazán szörnyű egy vidék, de magaménak akarom tudni az egészet hogy majd az egész kontinens seregével elindulhassak északra a ti világotokba. Ha együtt én a Shenjémán, és te a Shenjemen összefogunk nem lesz olyan mágus e világon aki szembe szállhatna velünk. A múlt és a jövő eggyé válna. Főleg hogy benned lakozik az ősi energia minden lehetséges. Mit szólsz? Ha igent mondasz, eléd hozatom Lucas-t és úgy kínzod és gyilkolod meg ahogy az szívednek vágya. – mondta, majd felém nyújtotta egyik kezét, amin a pikkelyek most aranylottak.
- Ha megfogom kezed azzal igent mondok? – kérdeztem mire helyeselve bólogatni kezdett. Úgy éreztem ez lehet a leggyorsabb és legjobb módja annak, hogy bosszút tudjak állni. Megfogtam a sellő királyné kezét, majd vele tartottam a trónjához. Ő pedig a semmiből teremtett egy másikat az övé mellett. Leültem rá, az ő oldalán, majd éreztem ahogy összekapcsolódik az elménk. Közösen láttuk a jövőt és a múltat. Eggyé váltunk, és ketten néztük, ahogy az idők századjai elrepülnek és a jövőbe tartanak.


Rolandmano Előzmény | 2019.04.25. 02:05 - #23

10.Fejezet

A varázsbab világ – Lucy Braveford szemszöge

 

Egy tisztaságon ébredtem fel. A fű illata olyan volt mintha frissen nyírták volna. Ez egy kész új világ volt. A távolban aztán megláttam egy faházat, kerttel és egy istállóval.
- Ez lenne az? Az otthonotok? – kérdeztem mire Sün könnyeit törölve bólogatott. Miért szomorkodnék? Otthon az imént akartak megölni. Talán jobb lesz nekem itt messze a valós világunktól. Gyorsan a házhoz siettünk. Én megelőztem a kisebb lábakon járó gublin családot és benyitottam a faházba. Mindent belepett a por és a pókháló. „Ez egy kész kripta” – gondoltam, majd Sün hirtelenjében felkapta a földön heverő rongyot és a verandán lévő favödrökre mutatott:
- Hozzatok vizet a közeli patakból! Ma nagytakarítunk! – hát nem mondom, hogy örültem neki, de még mindig jobb, mint meghalni. Mindenki tette a dolgát. Lassan de biztosan kitakarítottuk az egész romos házat. Estére már az új ágyunkban aludtunk Leba-val.
- Holnap vacsora partit rendezünk. Áthívjuk a többieket. Alig várom hogy lássam az arcukat amikor meglátnak minket. – mondta izgatottan Leba.
- Remélem nem neheztelnek majd rátok miattam. Végül is én itt idegen vagyok.- mondtam mire Leba egy nagyot ásított és elaludt. Sün lekapcsolta a fényeket én pedig alig tudtam aludni. Még időm sem volt feldolgozni hogy anya meghalt. Eltűnt, és nincs többé. Mikor ez eszembe jutott sírni kezdtem, és kimentem a verandára. Odakint leültem a lépcsőkre, és a kezeimbe temettem az arcomat mire egy nyúl közeledett hozzám. Apró nyelvével nyalogatni kezdte a kezemet. Ölembe vettem és fehér szőrős bundájára helyeztem a fejemet.

Másnap tényleg elhívták a közeli szomszédságot. A sok gublin között úgy éreztem magam mint amikor a fekete korongok közé esik egy fehér.  Mindenki jól megbámult, és sok volt sugdolózás. Nem így ismertem meg a gublinokat és ezért furcsáltam is a viselkedésüket.
- Szóval te egy elf lennél? De nem tűnsz teljesen annak… mintha… mintha… - próbálta kitalálni egy idős gublin asszony mi is vagyok.
- Egy fél-elf. Legalább is nekem ezt mondták. Egy bérgyilkos egy éjszaka felvágta a torkom és belém helyezett egy varázslatot. Az változtatott át. – mondtam a néninek aki ijedtében leült az egyik közeli székre. Majd mutogatni kezdett a másikra is. Elé ültem tehát ő pedig megfogta a kezemet.
- Látom bánt még valami… - a kisírt szemeim lehetnek árulkódóak amit egész nap próbáltam Leba elől eltitkolni.
- Hol is kezdjem… Egy csapat kalóz megtámadta a lakóhelyünket, és megöltél az apámat. Aztán most a királyságban ami hozzánk tartozik fellázadtak, és megölték az anyámat. Úgy érzem mostanában mindenki azon van hogy ki irtsa a családom. – mondtam, majd az idős gublin nő egy fiolát nyomott a kezembe.
- Óvatosan használd ha valaha visszatérsz oda. Ez a fiola segít majd a bosszúdban. – mondta, majd felállt és elsétált. A fiolában valami aranyszerű folyadék volt, és benne valamiféle szemgolyó. Undorítónak találtam de azért sebre raktam. Bár nem hiszem hogy valaha haza jutnék. Minden esetre nem maradhatok itt örökre ebben az álomvilágban. Gyönyörű de mégsem az én otthonom.

 

– Mégis milyen volt? Hogy nézett ki? – kérdeztem Parityt a férfiről aki a varázsbabot adta nekik.
- Magas, és egy sötét csuklyát viselt. Mást sajnos nem tudok róla elmondani. – mondta, majd Sünt is megkérdeztem, aki ugyan ezt állította. Akárki is volt megmentette az életem vele. Eljött újra az este én pedig készen álltam hogy haza térjek. Mégsem maradhatok itt örökre, amikor otthon vár rám a családom. Tomas bizonyára küszködik a királyi léttel, Robert és Samanatha biztosan már a visszavágáson ügyeskednek. Szegény Benjaminnak pedig én kellek. VISSZA KELL JUTNOM! Elindultam, hogy leugorjak a világ széléről. Már kijutottam a házból, amikor egy kéz rántott engem vissza. Leba volt az a bozontos lila hajával.
- Nem teheted ezt. Nem tudhatod hol kötsz ki! Lehet egy olyan világban, amiről álmodni sem mertél. – mondta suttogva.
- Különleges erőm van Leba! Ha erősen koncentrálok szerintem oda visz ahova én szeretném. – mondtam neki majd hátat fordítva neki tovább indultam, de nem hagyott békén.
- Te vagy az egyetlen barátom! Kérlek ne hagyj el! – mondogatta, és már szinte belém csimpaszkodva próbált visszarángatni. Az erő… Az ősi erő ami az ereimben futkorászik a fél-elf vérrel együtt olyan hatalmas, hogy néha nem tudom kontrollálni, de ekkora hibát még nem követtem el. Egyszer csak visszafordultam, és kezemmel suhintottam egyet. Azt gondoltam csak hátra lökődik Leba, de nem ez lett. Messzire lökte őt a lökés hullám és mélyen a földbe döngölte őt. A távolból láttam, hogy nem eszmél fel… Valószínű hogy megöltem a legjobb barátomat. Könnyes szemmel kezdtem el rohanni a világ szélére. Aztán aktíváltam az erőmet. Szemeim kéken ragyogtak. Sebességem egyre nagyobb lett, majd elértem a mező szélét. Visszatekintettem. A nagy távolból is láttam, ahogy Sün és Parity a kezükben ringatják lányukat. Nem bírtam a látványt… Egyszerűen nem ment. A fiola tartalmát, amit az öreg nő adott megittam, majd beleugrottam a nagy semmibe reménykedve hogy otthon kötök ki.

 

Ezernyi halott volt a lábam alatt. Katonák vörös és arany páncélban. Felnéztem az égre és egy vörös tűzsárkányt láttam hátán egy mágussal, majd a távolba néztem ahol megláttam a nővéremet amint egy csapat lázadó katonával harcol. Oda akartam sietni hozzá, majd megláttam magam az egyik kirakat üvegében. Egy furcsa páncélt viseltem. Arany volt, de másféle csillogású mint a Babiloni seregé. Ez sötét arany volt. Kezemben egy óriási kard… Én pedig… Én pedig felnőtt lettem.

 


Rolandmano Előzmény | 2019.04.25. 02:04 - #22

9.Fejezet

Láncok nélkül #2

 

Lucy Braveford szemszöge  Babilon, Sagar

 

A sötét kis veremben feküdtem, miközben Leba összes képes könyvét kiolvastam. Halálra untam magam a sötétségben, így néha előmásztam, de ha Sün vagy Parity meglátott azonnal vissza tuszkoltak a fal mögé. De ez lesz most már örökké? Egy fal rabja leszek? Na még mit nem! Én egy királyi családból származom nem fogok bujkálni. Harcolnom kell! Bosszút kell álljak a többi testvéremmel együtt. Megbosszulni hogy megölték apánkat, anyánkat és elvették a becsületünket. Éppen kész voltam kitörni mágiámmal a falból, amikor is az kinyílt és Parity úgy szedett ki onnan, mint aki eldobni készül.
- Mi a fene? –kérdeztem, majd Leba-ra néztem aki nagy mosollyal az arcán mondta:
- Megtaláltuk Lucy! Ma reggel megtaláltuk! – mondta, majd kitárta tenyerét benne egy kéken világító bab volt.
- Varázsbab? – kérdeztem mire Sün bólogatni kezdett.
- Reggel a sörözőben egy férfi ezzel fizetett. Parity-vel nem akartunk hinni a szemünknek és egyből rohantunk hozzátok. Ezzel hazajuthatunk, és jobbnak látjuk ha velünk tartasz. Mit gondolsz? – kérdezte, majd mire válaszoltam volna egy lázadó katona betörte az ajtót. Egyenesen a szemembe nézett, majd dárdáját felém dobta. Viszont mire az célba ért volna én egy másik helyen találtam magam. A varázsbab világban.

 

Tomas Braveford szemszöge  Dead Port-i kikötő

 

A kikötő pont olyan volt, mint amit a nénink mesélt nekünk lefekvés előtt. Imádtuk a rémtörténeteit a szörnyektől és haláltól telt Dead Port-ról. A házak szorosan voltak egymás mellett közöttük pedig a nagy vízbe vezető folyók. Mindent belengett a halak büdös szaga. A legtöbb ember itt mind furcsa rongyos ruhát hordott. Fogtalanok, vagy kiróhat fogúak és büdösek. Ilyen emberek lepték el az utcákat. A kikötő ami a város előtt volt már tágasabb volt. Ott árultak sokféle halat, és a nagy víz megannyi élőlényét. Zarauyával éppen ezen kereskedő bódék között keresgéltünk olyan halat ami még talán fogyasztható.
- Ez itt? – mutattam egy három szemű, de szépen felvágott halra.
- Ez itt mérgezett kristállyal van fertőzve. Ha megeszed meghalsz. – mondta Zarauya, majd a másik oldalon lévő bódéhoz ment, ahol is vett két darab előre megsütött szárnyas halat. Éppen beleharaptunk volna amikor is egy kislánytermetű lányba botlottam. A lány lassan megfordult, majd megláttam a kígyó arcát. Hirtelen ijedtemben a hal kicsúszott kezeimből, majd egy hajléktalan lába előtt landolt. A lány megfogta a kezem, és nem értettem miért, de úgy éreztem követnem kell így intettem a patkányfarok majmomnak, hogy hagyja abba a ronthat banán árus portékáját és kövessen minket.
- Biztos vagy benne hogy ez jó ötlet? – kérdezte Zarauya mire igennek feleltem, és folytattam az utat a kislánnyal együtt. A kígyó arcú egy barlang szoroshoz vitt, ami között sok elhagyatott csónak állt. A lány egyre beljebb vitt, majd egy nagyobb kivájt ajtószerűséghez értünk. Benyitott a leány, majd utat mutatott.
- Nem tartasz tovább velünk? – kérdeztem.
- Nemsz…. – válaszolt sziszegve a lány. Beléptem egy terembe, amitől majd elállt a szavam. Aranyból kifaragott kígyók, denevérek, sellők, szirének és egy fránya kráken majd a távolban megláttam egy aranyból készült trónt rajta ülve egy sellőt. Ez ő! A sellő királyné. Rengeteg rémhír terjeng róla. Arról hogy embereket eszik, és hogy felfalja az áldozatai lelkét. Hirtelenjében végig futott rajtam a gondoltat hogy meghalhatok. Mit akarhat tőlem, hogy idevezetett ezzel a kígyó arcú leánnyal?

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.25. 02:03 - #21

9.Fejezet

Láncok nélkül

 

Deborah Sagar szemszöge Electronic-Sem, rabszolgaöböl

A munka mindig nagyon megerőltető, főleg amikor ilyen eszméletlen a hőség. Ez a nap is ilyen volt. A nagy meleg miatt néha a robotok készítésénél el-el esegettem, amit nem nézett az egyik mester jó szemmel. Közelebb lépett hozzám, majd így szólt:
- Talán mégis csak jobb hely lenne neked a belváros. – mondta mire félve néztem vissza rá. Belül azt ordibáltam, hogy „csak oda ne! „ – a legborzalmasabb hely a belvárosi rabszolga öböl. Ott nem dolgoznod kell, ott a testedet használják mindenféle, fajta módon. Inkább rohadjon le a két kezem ebben a munkában, minthogy hogy elhasznált játékbaba. Így vissza álltam dolgozni, de a mester nem állt le:
- Ti keleti népek mind egy burokban éltek valahol a középkorban ragadva. Kőházakban laktok, amikor mi tudnánk segíteni nektek fejlődni, de annyira makacsok vagytok. Ragaszkodtok a királyokhoz, és királynőkhöz. A természetes mágiákhoz. Szánalmas. Majd meglátjátok, amikor eljön az ideje megfogjuk hódítani a földjeiteket. – mondta miközben én a robot automatikus védelmi rendszerét bibráltam az elektro mágiámmal. Szinte nem is figyeltem rá, de aztán egyszer csak arcon köpött. Hirtelen felgyülemlett bennem a harag és a szenvedés hosszú évei, és behúztam neki egyet. A kezem mintha magától mozdult volna most pedig ott álltam a mester felett, az öklömet figyelve. Tudtam, hogy ezt nem úszhatom meg élve, de amit a mester tett az meglepett. Felállt és levette a varázslatokat gyengítő karcpereceimet. Abban a pillanatban éreztem ahogy a mágikus energia újra átjárja a testemet.
- Akkor mutasd mit tudsz te Babiloni kur… - nem tudtam befejezni mondani valóját, mert kitártam kezeimet és az egész termet lángokra lobbantottam. Mindenki benne éget, én pedig úgy éreztem újra élek. Lassan haladtam át a lángokon egyenesen az ajtóhoz. Odakint tűzzel égettem meg minden őrt és mestert.
- Szabad vagyok! – mondtam nekik, majd éreztem ahogy egy másfajta erő is a hatalmába kerít. A tűztől vöröslő szemem hirtelen fényleni kezdett, és a most már fényesen csillogott a lángom. Az egekbe repültem, majd kitártam kezeimet:
- Tudjátok meg milyen volt a szenvedésem! Érezzétek a bőrötökön! Csontjaitok az enyészeté porladnak majd. – a testem mintha lángokat szórt volna úgy mértem halálos csapást a rabszolga öböl azon részére ahol én tartózkodtam. Minden épületet és embert felégettem, majd elrepültem magam mögött egy tűzcsóvát hagyva. A város többi része azonnak megindult segíteni a lángoló helyett, de már mind hiába volt. A tűz terjedni kezdhetett, de már ezt sosem tudom meg, mert sosem térek ide vissza. Irány haza.

Poliver Tanácsos – Babilon, Sagar-i börtöncellák

Poliver Tanácsos Babilon, Sagar-i börtöncellák

 

Éjszakánként még gyötörnek a képek, ahogy apán száműz engem a Babiloni királyhoz. Nem volt egy jó nap az sem. Aztán amikor meghalt Valentos, és minden a feje tetejére állt. Most már nincs visszaút, és mint meghoztuk döntéseinket. Ki a jót, ki a rosszat, de az hogy én itt ülők a Sagar-i börtöncellák egyikében elmondja, hogy én milyen döntéseket is hoztam. Reménykedem benne hogy Lucy jól van, de az ember nem reménykedhet semmiben ebben a világban. A cella kövei hidegen. Csak egy ágy és egy a téglás talajba vájt lyuk van amibe az ember a nagy dolgát végezheti. Minden eltelt nappal egyre szörnyűbb és szörnyűbb. Aztán egy különleges vendégem érkezett. Maga a lázadó király a vöröslő frizurájával, Arvis.
- Mily különös így látni egy oroszlánt. Tudod ha másféle ketrecben lennék az emberek téged ünnepelnének. – nevette el magát az a bitang.
- Azt mondják nem ered meg az a mocskos, állatok szagát hordó szájad. De én biztosítalak benne, hogy elfogod nekem mondani hova rohant el az icike, picike Lucy. – mondta majd kezeit kitárta, mire testem felemelkedett az ágyról, ahol eddig ültem.
- Ez meg mi? – kérdeztem, majd üvöltöttem egyet a fájdalomtól. Mintha ezernyi tűt szúrtak volna a testem minden egyes izomzatába.
- Ez barátom a vér mágia. Elképesztő szenvedéseket tudok neked okozni, és ez még csak a kezdett lenne szóval jobb lesz ha elmondod nekünk az igazat. – mondta, majd tovább folytatta a kínzást. A mellette álló két lázadó katona ijedten nézte, ahogy királyuk úgy kezel mint egy bábut. Fel, és le emelte testemet közben pedig milliónyi apró sebet ejtve belülről.  Nem tehettem mást.
- A GUBLIN CSALÁD! – üvöltöttem a fájdalmak közepette.
- Na látjátok fiúk? Így kell egy oroszlánt beszédre fogni. Hol laknak? – kérdezte, miután letett engem a padlóra.
- A belvárosban. Van egy sörözőjük. – nem mertem hazudni. Arvis nagy mosollyal és nevetve hagyta el a cellámat. Ha nem találja náluk Lucy-t végem lesz.


Rolandmano Előzmény | 2019.04.24. 17:48 - #20

8.Fejezet

Utórengés #2

Samanatha Braveford szemszöge  Babilon, Spalding-i királyság

Kiskoromban voltam utoljára itt, amikor is engem és Roberetet apánk elteleportált a világ összes királyságába csak a móka kedvéért. A Spalding-i királyság van a legtávolabb Babilontól. Jaqar Spalding a király pedig több mint 200 éves. Nagy apja pedig maga a mágus akiről elnevezték ezt a királyságot. Utam nem volt kényelmes így az egyik közeli kocsmába tértem be. Spalding-ban vannak a legmagasabb épületek, amik egészen az ég fölé érnek. Nem lebegnek mint nálunk, de így is fent vannak az ég felett. Az egyik ilyen épület alján lévő kocsmába tértem be. Az itteni emberek már kicsit sem hasonlítanak azokra, akik a Babiloni fővárosban élnek. Itt Spalding-ban minden kicsit fejlettebb, és mivel a király imádta a mágus játékokat mindenféle játék megtalálható a királyság minden szegletén. A kocsma egész tágas volt a pulthoz ültem, mire az idős, kecske szemű csapós kérdőre vont:
- Te biztosan nem vagy még nagykorú! Mit keresel itt? – kérdezte, majd elém helyezte a törlő rongyát.
- Én Samantha Braveford vagyok! A királyi család tagja, és mint királyi családtag ÉN ihatok és inni is fogok! – mondtam, majd egy suhintással magamhoz hívtam az egyik Harwenfeld-i Hárpiakönny italt.
- Ez milyen ízű? – kérdőre vontam a csapost.
- Remélem bogaras. – mondta, majd otthagyott az itallal, aminek durungás íze volt. A durunga levétől enyhén zöldes és a környékbeli Freblya virág szárnedvétől habosodik fel, és ha pár őrölt éjibogyó magot szórunk hozzá, a hab elkezdi forgatni magát. Édeskés, de mégis keserű a bogyóktól. Pont amire szűkségem volt, de aztán meghallottam az egyik asztalnál hogy rólunk beszélnek. „Megölték a királyt, most pedig Sagar fellázadt” – mondta az egyik mire hátra néztem. Két halandó volt, akik bányász ruhát viseltek. „aztán nemrég lefejezték a királyt is. Most valami Arvis lett az uralkodójuk” – megölték Timon királyt? Ez lehetettlen. Hisz ha ő meghal akkor nincs Sagar-i névörökös és anélkül nincs királyság. „A fővárosi királynét is megölték. Tőrt kapott a szívébe. Valami fegyveridéző mágiával tették.” – mondta  a másik mire felpattanttam és az asztalukra csaptam.
- Honnan tudod ezeket te halandó? – kérdeztem haragosan.
- Mindenki tud róla kislány! Egész nap erről beszéltek a bányában. Talán nekünk is elkéne szakadni a királyi családoktól. – mondta, majd behúztam neki egyet. Nem ez nem lehet. Anya nem lehet halott. Hogy? Hogy veszíthettem el az apámat és az anyámat csak így? Nem hiszek nekik. Biztosan csak be vannak rúgva.

Benjamin Braveford szemszöge  Babiloni fő vár

Ma reggel jajveszékelésekre ébredtem. A szolgálók mind sírva jöttek be hozzám részvétet nyilvánítani, de nem értettem miért, és nem is akartam megkérdezni. Úgy gondoltam apám elvesztése miatt van, de aztán kiderült hogy mégsem. Lester mester nyitott be a szobámba. Mellém ült, majd közölte a rossz hírt.
- Édesanyád megpróbálta rábeszélni az embereket a békére, de megölték őt is, és a királyt is az összes emberével együtt. – mondta, majd sírni kezdtem mire magához ölelt a porcelánból készült életre kelt mesterem.
- A húgodat, és Polivert elfogták. Az új királyt a lázadók közül emelték ki a neve Arvis. Tennünk kell valamit Benjamin! Itt és most írd alá ezt a papírt, és küldjük el az arany mágus seregünket Sagar-ba. Foglald vissza, és majd az egyik idősebbik tesód uralkodik majd ott. – javasolta Lester, majd megfogtam a tintás madártollat, és oda rajzoltam a papír aljára egy csillagot. Lester erősebben ölelt magához miközben és könnyeimet töröltem selymes ruháiba. Azt kívántam bár itt lennének a testvéreim hogy ne nekem kelljen ezekkel foglalkoznom, és ne legyek teljesen egyedül ezzel a gyásszal.

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.24. 17:47 - #19

8.Fejezet

Utórengés

Lucy Braveford szemszöge Babilon, Sagar, Gublin ház

Bárcsak sose ébredtem volna fel. Ez a nap elvett tőlem sok jó dolgot. Többek között az anyámat. Poliver álmomból riasztott fel, és csöndre intett. Leba tovább aludt, amig mi kiosontunk a szobából. Odakint aztán láttam, ahogy a királyi vár katonái a pincéből felhordják páncéljaikat.
- Mehetünk tovább? De akkor had köszönjek el Leba-tól! – mondtam, majd Poliver leguggolt hozzám, és felvilágosított miközben én az oroszlán szemeibe néztem:
- Lucy nagyon sajnálom, de anyukádat meggyilkolták az egész királyság előtt. Timon királyt is megölték és a lázadók választottja ül most a trónon. Sagar-ban forradalom van. Az utcák halálosak, és ha megtudják ki vagy és mi kik vagyunk meghalunk. – mondta, de mint akit jól fejen vágtak semmit se értettem… vagyis nem akartam érteni. Se szó, se beszéd vele tartottam. Szőrős kezét fogtam a férfinak, majd kimerészkedtünk a gublinok otthonából. A lovakat az egyik közeli istállóban hagytuk, így egyenesen oda indultunk, amikor is öt tűz mágus katona állta utunkat. Tűzgolyókkal támadtak, majd tűz lehelettel, de Poliver használta védekező pajzsait. Az egyik katona viszont nem egyszerű tűzmágus, hanem láva mágus volt. Egyik pillanatról a másikra a földet lávává alakította alattunk. Poliver messzire lökött mágiájával én pedig egy hordó mögül figyeltem tovább az eseményeket. A többi katonánk meghalt, Poilver pedig szélmágiával maradt a láva tócsa felett, majd felemelte szőrös karmait. A láva mágus vissza szívta a varázslatát csak mintha ivott volna a szájához tartotta kezét a láva pedig belefolyt szájüregébe. Poliver a földre esett, a lázadó katonák pedig varázsbilincsbe helyezték, ami teljesen elveszi egy mágus varázs erejét. A lázadó katonák bíbor vörös páncélban voltak, és az arany ló címer helyett vörös lovat használtak. 

Nem tudtam mit tegyek, hova induljak így a gublin házhoz siettem gyorsan. Odabent a család egymásba karolva várt.
- Oh kincsem! – mondta Sün, majd hirtelenjében elvezettek egy falhoz, amire Parity, az apuka rátette a kezét. A fal szétnyílt.
- Itt nem talál rád senki! Ígérem! – mondta Parity, majd beszálltam és bezárta rám a falat. Halottam, ahogy a katonák berontanak a családhoz. Reménykedtem hogy nem esik bajuk. A katonák körbe szimatoltak de nem találtak így távoztak.

 

Robert Braveford szemszöge CAECUS-i fogadó

Az éjszaka átgondoltam, és szembe nézek a sorsommal. Haza térek és király lesz belőlem, aki soha nem hagyja majd el a királyi várat. Aki gyermekeket nemz, hogy akkora súlynyi felelősséget helyezzen vállukra, amit a világ nem ismer. Forgolódtam is az egyébként roppant kényelmes ágyban, amikor is sikoltozásokra lettem figyelmes. Kinéztem az ablakon és amit láttam, azok pokolfajzat kutyák voltak. Hatalmasok, és most vörös helyett szemük kéken világítottak. Ezek a trollok voltak, akik használták az Andruák-tól ellopott képességeiket. Az embereket támadták, és ették meg élve korra reggel az utcákon. Gyorsan felöltöttem megkoppot páncélomat, és neki siettem a harcnak. Kirobbantam a fogadó ajtaján és villámokat szórva kezdtem gyilkolni a bestiákat. Majd megláttam egy kislányt, aki méreg mágiával mérgező füstöt lehelt maga köré. A pokolfajzatok egyből meghaltak.  Követtem a kislányt, majd egyszer csak a király váránál kötöttem ki. Belépve pedig Arthur várt.
- Robert! Tudom tegnap eléggé nyers voltam veled és a húgoddal. Ő hol van most? – kérdezte a meglepően barátságos király.
- Oh! Szóval elmondtad neki. Mindegy… A troll király és serege ezzel küldött üzenetet. A fővárosba nem tudnak belépni, mert a védelmi mágiáim nem engedik nekik, de az andruák képességeivel… Kérlek menj a csekély csapatommal REGE-be és kérj segítséget a tündérkirálynéktól. Muszáj megtenned, mert minnél később végzünk velük ők annál erősebbek lesznek. CAECUS sosem volt egy békés birodalom de most aztán hogy apád elment… Készen állsz? – kérdezett rá, mint aki a lelkembe lát.
- Nem tudom biztosan. – mondtam, majd Arthur gyorsan elvitt egy hátsó kijárathoz. Az ajtót kinyitva egy portál nyílt meg ami egy mélyerdőbe teleportált.
- Segíts nekem és elfelejtem, hogy elvesztetted a csatát. – mondta, majd belökött a teleportáló ajtóba. A földön fekve tértem magamhoz, körülöttem pedig Arthur hét katonája. Tudtam, hogy hol vagyunk. Ez az erdő vezet a REGE-i kapukhoz.


Rolandmano Előzmény | 2019.04.23. 15:28 - #18

7.Fejezet

Fehér Holló #2

Tomas Braveford szemszöge  Vizeken Dead Port felé

Már elhagytuk a folyó szorosokat, és már csak egy napra van a Dead Port-i kikötő. Ez az éjszaka valamiért hűvösebb volt, mint a többi, de ahogy közeledünk a halál kikötőjéhez nem csodálkozom azon hogy errefelé a fagy dominál. Az kis ágyamon lévő lepedő nem tartotta meg igazán a meleget, így olyan volt minta a fagyban feküdtem volna. Aztán egyszer csak üvöltésekre lettem figyelmes. „MINDENKI A CSÓNAKOKBA!”  - hallatszót be az üvöltés. Felkeltettem Gyöngyöt, a patkányfarok majmomat, majd felkaptam gyorsan a kalóz ruhámat, és a fedélzetre siettem. Mindenhol pánikba esett emberek rohangáltak. Egyes mágusokat láttam, ahogy a vízre szállva a vízen futva menekülnek. Zarauya-t kerestem, de nem találtam a szemeimmel. Mitől félnek ennyire? Gondoltam magamban, majd egy hatalmas árnyék fedett le. Magam felé néztem mire egy óriási csáp csapott le rám.
- EGY KRÁKEN! – üvöltötte pánikszerűen egy férfi majd egyik pillanatról a másikra a kráken csápjával ketté választotta a hajót. Én gyorsan a vízbe ugrottam. Nem nagyon értettem a vízvarázslatokhoz, de a vízalatti lélegzés technikáját a mesterek kiskorunkban megtanították nekünk. Néztem, ahogy az óriási kráken szörnyeteg csápjait a hajóra fonja, majd egy el rugaszkodással a sötét mélybe viszi.  Egyszer csak fulladozni kezdtem. A varázslatom megint elhagyott, és kezdtem kifáradni. A felszínre úsztam, majd éreztem ahogy egy kéz kiemel a vízből.
- Még szerencse hogy sietve hajóztam el ezzel a csónakkal vagy a kráken engem is magával rántott volna. – Zarauya volt, aki maga elé ültetettet, vállán Gyönggyel. Igaza volt a többi csónak, ami a hajó körül volt most már szintén a vízmélyén van együtt az emberekkel akik rajta voltak. De vajon hogy sikerült neki ilyen gyorsan és hirtelen elszegődni messzebb és visszatérni ilyen hamar? Nem kérdezősködtem inkább hálálkodtam hogy megmentette az életemet.

A csónakban volt egy vastagabb takaró amivel betakarózottunk. A takaró alatt volt Gyöngy aki el bóbiskolt, ahogy én is. A csillagos ég, és a víz ringatása álomra csukta a szemem. De mint múltkor most is látomásszerű álmom volt. Elsőnek jelképeket láttam, amiket a sötét fagy beteríti, majd szilánkosra tör. Egy csillagot, egy arany lovat, egy kagylót, egy koronát. Majd egy vörös szőrű farkast láttam, amit átszúrt egy dárda, ami átalakult egy vörös sárkánnyá. Egy nekem hátat fordító szőke nőt, akire koronát helyeznek, de haja véres vörössé alakult ahogy a korona megérintette a feje tetejét. Mire szememet felnyitottam a nap már fent volt  az égen de mintha még mindig este lett volna az idő borongós volt.
- Megérkeztünk. – mondta Zarauya majd a távolban láttam ahogyan a kikötő kirajzolódik a ködben.

Helena Braveford Szemszöge  Sagar-i királyság

Gyönyörű napkeltére ébredtem a királyi vár egyik szobájában. Felvettem az arany ló címeres ruhát, majd a csillagot ami a birodalom jelképe. Az intézők jól végezték dolgukat, mert összeboronálták a népet a királyi vár elé. Ma kiállok és beszédet mondok, amivel remélhetőleg megtudom győzni őket, hogy a királyi fővároshoz tartozás mennyire fontos hogy fent tartsuk a birodalom megbecsülését és az örökséget. A szolgáló leány oda sietett hozzám miközben az intézőkkel beszéltem:
- Helena úrnőm, Timon király várat téged a trón termébe. – mondta a lány, majd ahogy elfordult elkaptam a kezét:
- Mi a neved leány? – kérdeztem, majd a lány zavarodottan mosolyogni kezdett rám.
- Sarah vagyok, Electronic-Sem-ből asszonyom! Most már mehetek? – kérdezte, majd helyeselve bólintottam.
- Nem tart a leánnyal a királyhoz? – kérdezte az egyik intéző.
- Ő már nem király csak egy zavarodott férfi. – mondtam mire az egyik intéző elnevette magát. Ránéztem komoran:
- Maga ezt viccesnek véli? – kérdeztem mire a férfi arca újra komolyra rajzoldott.
- Akkor kezdjük. – mondtam, majd elindultam a pódium felé.

 

Odafentről minden máshogy nézett ki. Kiálltam, majd elterült előttem a Sagar-i nép. Hirtelen hevesen kezdett el verni a szívem mintha kiakarna ugorni. A szavak szétmállottak a számban úgy hirtelen megszólalni sem tudtam. Majd meghallottam ahogy azt üvöltik „Halált rá!” Ekkor a gyermekeim kerültek a szemeim elé, és hogy mit is kockáztatok itt. Az életemet azért, hogy ez a birodalom egyben maradjon úgy ahogy a férjem, Valentos hagyta maga után.
- Ma azért hívattalak ide titeket hogy a király nevében szóljak. Értesíteni szerettelek volna titeket, hogy hallottuk nem tetszéseteket, és megértjük. Miután a négy nagy mágus legyőzte Dommielt, a holló királyt és eltüntette Babilonban a gonoszságot letelepedtek. Megegyeztek hogy közösen fogják irányítani ezt a birodalmat, és ez így is volt, míg utódaik hűséget nem fogadtak a Braveford családnak, és elfogadták őket mint a királyi család. Mi értetek élünk, a birodalomért és annak múltjának megőrzéséért. Arra kérek mindenkit, hogy támogassa gyermekeimet akik a trón-ra ülnek majd és szintén értetek uralkodnak majd egy oly hatalmas birodalomban mint Babilon. – Végtelen csönd csak a fülekbe suttogások hallatszottak. Megfordultam, majd az intézőkre néztem. A tömegben aztán megláttam egy fehér hollót amint elszáll. A fényes madárt bámultam. Nem értettem mit keres itt ebben a lehetetlen helyzetben és főleg azt nem hogy miért fehér. Talán Valentos lelke lenne az? Hirtelen mintha megérintett volna a halál. Visszanéztem az emberek tömegére akik hirtelenjében nagy őrjöngésbe kezdtek. Nem láttam mi történik, majd a tömeg elejére néztem. A királyi várkapu kinyílt, majd a katonák kihozták Timon király fejét. A tömegbe dobták, majd eluralkodott a káosz. Az intézők felé fordultam, de a katonák elvágták torkaikat. Aztán egyszer csak egy szúró fájdalmat éreztem. Lenéztem, és megláttam ahogy egy tőr a semmiből megjelenve belém szúródott. Minden csupa vér lett, én pedig a földre zuhantam. A vörös talajon feküdve a távolban a fehér hollót láttam még mindig, ahogy száll a nap felé.
- Jövök már kedvesem. – mondtam, majd vért köpve ért engem a halál.

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.23. 15:28 - #17

7.Fejezet

Fehér Holló #1

Lucy Braveford szemszöge Babilon, Sagar, Gublin család háza

Miután anya elment a Gublinokkal maradtam a házban. Poliver folyamatosan jött, hogy rám nézzen megvagyok-e még. Már kezdett idegesítő lenni. Nem érzem magam olyan rosszul, mint az út elején. Az erő ami bennem lappang úgy érzem megtalálta a helyét, és begyökerezte magát a testembe. Nem hiszem hogy ezen bárki tudna segíteni vagy hogy bárki érthetné ami velem történik. De ki lehetett az aki elhelyezte belém ezt az erőt? Sokat gondolkodok ezen. Miközben az esti lefekvésre készülünk Leba megmutatja nekem az egyik képes könyvét, amiről anyának mesélt a mi nap. A történet egy Electronic-Sem-ben élő lányról szó, akinek pont olyan lilás frizurája volt, mint Leba-nak. A képes könyvei között aztán megláttam egy érdekes színű borítót.
- Ez meg milyen történet? – kérdeztem tőle a kéken világító, fénylő könyvre mutatva.
- Ez nem képes könyv. Ez a varázsbab meséje, amit mi gublin családok mind őrzünk. Tudod, Lucy, mi egy másik világból lettünk kitaszítva. A hely ahonnan jöttünk egy óriási mező, ami egy felhőn fekszik, és utazik szerte a világmindenségben. Ha a mezők szélére érsz, és leesnél ki tudja hol kötsz ki. Bárhova kilyukadhatsz, és soha senki nem talál meg csak te találhatsz vissza egy varázsbabbal. Ez a kulcs számunkra, hogy visszatérjünk szülő földünkre. De sajnos nem látott varázsbabot a családom, se más gublin család sem már több száz éve mióta lepottyantunk ide a ti világotokba. Persze alkalmazkodtunk és kihasználtuk erősségeinket. A főzést, bányászást, kertészkedést. Viszont minden gublin család célja megtalálni a varázsbabot ami visszavezetne a világunkba. – mesélte izgatottan, de szomorúsággal az arcán.
- Nincs semmi kiindulási pont? Egy monda vagy prófécia amint el lehetne indulni? – kérdeztem reménykedve, hogy ezzel felvidítom meg aztán szívesen találnék én is egy ilyen varázsbabot.
- Hát azt rebesgetik hogy a végtelen hegyek között élő óriások termesztenek varázsbabokat, de onnan sosem tér vissza senki. – ez így igaz. A végleten hegység körbe öleli a világunkat, és aki egyszer eljut oda és elindul sosem talál vissza.
- Talán lehetnek módok arra hogy valaki elinduljon majd visszataláljon. – mondtam, majd megfogtam a lány kezét, és láttam a remény megcsillanását az arcán.
- Na most már irány az ágy lányok! Az éjszaka sötét, és veszélyes szóval jobb ha gyorsan aludtok el. – mondta Sün, az anyuka majd lekapcsolta a lámpákat a szobában. Nyugalommal helyeztem a fejemet a párnára, és aludtam el.

Samantha Braveford szemszöge CAECUS egyik fogadója

Robert szótlansága idegesített a legjobban az egészből. Azt hittem kikell majd magából, hogy parancsai ellenére csak úgy magánakcióba kezdtem, de akkor, abban a pillanatban azt láttam helyesnek. Azt hittem a háborút megoldhatjuk egy szimpla tárgyalással, de rá kellett jönnöm, hogy a világ nem úgy működik ahogy azt én mindig gondolom. A szobánkba érve hevesen letette a konyha asztalra kardját, leszedte páncélját, majd dühösen rám nézett.
- Ha nem vagyok ott meghaltál volna! – mondta, és furcsa mód örültem is neki hogy felhozza a témát.
- Így van, de ott voltál és ezért hálás vagyok. De Robert nem tehetünk róla hogy elvesztettük a csatát. Egyszerűen nem voltunk túlerőben. – mondtam mire fejét fogva leült az egyik székre a konyhaasztalhoz.
- NEM KELLETT VOLNA ELMENNED! – csapott rá az asztalra, majd rám nézett dühös szemeivel.
- Neked pedig nem kellett volna engem lebecsmérelned, és úgy kezelni mint egy… - vágott a szavamba. – Kezdőt? DE HÁT AZ VAGY! Ez volt az első küldetésed és kudarc lett a vége! Hiba voltál jó a próbákon, vizsgákon. Hiába végeztél el meg annyi egyszerűbb küldetést ezekre a nagy falatokra még korán sem vagy felkészülve. Nem mondom, hogy miattad vesztettük el a harcot, de nagy szereped volt benne. Nem elég hogy apánk halott, most még csalódással is kell visszatérnünk haza. – hirtelen nem is jutott el a fülemig a mondata, de aztán vissza csengett fülembe. Halott? Az apám? Robert torkába fagytak a szavak, és egy könnycsepp gördült ki szeméből, ami végig futott arcán.
- Mikor tudtad meg? – kérdeztem, mire Robert lesütött szemmel mesélte:
- Még a háború kürtjei előtt kaptam meg a pergament. Babilont megtámadták Dead Port-i kalózok. Apánkat pedig az egyikük meggyilkolta. Nem szóltam, mert úgy véltem csak elterelne a küldetésünktől. – mondta, majd hátat fordított nekem és kibámult az ablakon.
- Értem. Köszönöm szépen az információt. Vajon mikor akartad közölni velem hogy az apám halott? Anyánknak, és többi testvéreinknek szűkségük van ránk. Beállt otthon a fejetlenség te pedig félsz hazatérni? Gyáva vagy… és önző, önfejű. Nem hallgatsz másra csak magadra. Talán jobb is ha beköltözöl ebbe a fogadóba és sosem térsz haza. Öccsénk, Tomas ezerszer jobb király lesz, mint te valaha lehetnél. – mondta miközben elkapott a síró görcs majd becsapva magam mögött az ajtót elmentem. A fogadó előtt felültem a lovam hátára. Az ablakból nézett le rám Robert, ahogyan Babilon felé vettem az irányt.


Rolandmano Előzmény | 2019.04.22. 20:52 - #16

6.Fejezet

Deborah Sagar #2

Helena Braveford szemszöge  Sagar-i királyi vár

Az álcám jónak bizonyult, no meg nem sokan ismernék fel a királynét. Nem sűrűn voltam a rivalda fényben hogy megjegyezhető legyek. Minden esetre óvatos voltam, és akárhányszor meglátta valaki az arcomat rámosolyogtam, és ha vissza mosolyogtak tudtam, hogy nincs baj. Már oda is értem a királyi várhoz, ami a földön helyezkedett el. Furcsálltam hogy itt nincsenek az egekben a mágusi részei a városnak köztük a királyi várat. Az őrök előtt álltam, és nem volt mese. Lekellet vegyem a csuklyámat, és meglátták vöröslő hajam. Kezemen pedig a kesztyűt amin a csillag címer aranylóan világított.
- Kérlek vigyetek Timon király elé. Helena Braveford vagyok! A királynőtök. – mondtam mire a két katona egymásra nézett.
- Részvétünk férje halála miatt királynőm. – mondta az egyik majd kinyitotta a kaput. Odabent mindenhol az arany ló lobogó volt látható. Teremből terembe haladtam mire a királyi trónterembe értem. Timon ott ült trónján egyenesen a semmibe bámulva. A lány aki mellette állt lesietett hozzám. Felismertem a bőre színéből, hogy ez a lány Electronic-Sem-ből származik méghozzá a déli területeiről, ahol a rabszolgákat is tartják. A lány holló sötét haját felkontyolva hordta. Nyakán egy ezüstös kékkő ragyogott.
- Kérlek fáradj a király elé. Nem gond ha nem hajolsz meg, mert most kicsit… Eltévejedett a király. – mondta, majd Timon megszólalt:
- Helena? Te vagy az? – mondta, majd rám nézett és lerohant hozzám. Megfogta kezeimet és pánikszerűen hadarni kezdett:
- Kérlek! Segíts rajtam Helena! Hol van Valentos? Őt hol hagytad? Nem akar látni igaz? Most hogy elvesztettem a négy királyságából egyet. Tudom szörnyű barát vagyok, de mit tegyek?! Megakarnak ölni. A saját népem Helena! Kérlek tégy valamit! – nem ismertem rá arra a királyra, aki előttem állt. Bőgött, mint aki megörült. Amikor megismertem egy komoly, intelligens fiatal volt most pedig egy megtébolyodott felnőtt. Nem tudtam mit mondhatnék így szemébe néztem, és megsimogattam arcát. Megpróbáltam lenyugtatni mint ahogy azt gyermekeimmel tenném.
- Nem lesz semmi baj! Mindent megfogunk oldani ígérem!  - mondtam, majd mintha sikerült volna kibillentenem a tébolyból. Szőke haját birizgálta, majd vissza ült trónjára.
- Szent Meredy büntet engem… Igen. A hanyagságom miatt. A dolgok miatt amiket elkövettem még fiatalon. Oh! Helena. Mi lesz ha rájönnek? Lehet már rájöttek igaz? – értettlenül álltam előtte. Félve mertem megkérdezni tőle:
- Mire jöttek rá Timon? – a férfi kezeibe temette arcát:
- Volt egy lányom egy asszonytól a halandók falujában még sok évvel ez előtt. Nem tudhatta meg senki szóval otthagytam őket, és elnyomtam a lány mágiáját. Nem derülhetett ki, de valami nem stimmel. Bármilyen lepecsételést használtam a lány ereje áttört rajta. Most pedig bárhol lehet a világban. Talán ő vezeti ezeket a lázadókat! – mondta, majd kapargatni kezdte a feje tetején ét fel alá kezdett járkálni.
- Timon! Állj ki az emberek elé! Mondd el hogy miért vagytok hűségesek a fővároshoz. Mondd el hogy Babilon az otthonuk és hogy aki mást mond az hazudik. – ajánlottam neki, de mintha megse hallott volna.
- Akkor enged meg nekem, hogy beszéljek a nevedben! – mondtam, majd kikerekedett Timon szemei. Ráfagyott arcára a tekintett, majd hirtelen kacagásban tört ki.
- Ez egy tökéletes ötlet. – mondta, majd intett a szolgáló leánynak, aki egy üres pergament adott a kezembe.
- Írd le hogy a nevemben beszélsz majd aláírom, pecséttel. Közösen visszanyerjük a királyságot Helena! – mondta a király, aki vissza ült eredeti pózában a trónra. Én lassú léptekkel hagytam el a tróntermet. A királyi vár katonái elkísértek a vár intézőihez. Elmondtam nekik, hogy holnap napkeltére gyűjtsék össze a népet a főtérre és állítsanak fel egy pódiumot. Talán ha az emberek elé állok és beszélek hozzájuk megtörőm a forradalmat.

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.22. 20:50 - #15

6.Fejezet

Deborah Sagar

Sok évvel ez előtt egy leány Babilonban a nagy téli fagy idején kirohant három vándorhoz, akik Paludemből jöttek átutazóban. Megkérte had csatlakozzon hozzájuk, majd ez így is lett. Ám az útjuk során a három vándort megmérgezte a tél sötétsége, és a lány ellen fordultak. Végül ez a leány Electronis-Sem-ben kötött ki rabszolgaként. De azt nem tudja, hogy különleges erő lakozik benne. E leány neve: Deborah Sagar.

Deborah Sagar szemszöge Electronic-Sem rabszolga öböl

Hogy mire vagyok jó? Tökéletesítettem az electro mágiát ami a birodalom egyik sajátossága. Úgy tartják itt hogy Júliától a szent robotika mágus istennőjétől származik. Rengeteg itt a vallásos mágus az tény, de még több a vas, az arcél, a neon és a sötét füstfelhők amit a vasépületek hánynak ki magukból. Electronic-Sem délibb részén a sivatagos rabszolga öbölben semmi sem egyszerű az olyanoknak mint nekem akiket eladtak egy rabszolgatartónak. Mint kiderült a rabszolgatartóm a birodalom katonai alakulatának egyik kiképző mestere. A dolgom egészen egyszerű. Segédkeznem kell az őrrobotok készülésében. Ezek a robotok járják az összes várost a birodalomban vigyázva a szigorú törvényekre, amiknek nem betartását büntetik. Minden nap dolgoznom kell, és szinte alig kapok valami élelmet. Kihasználnak, és legyengítik a varázserőmet. Épp annyit hagynak meg amennyi kell, hogy eltudjam végezni a feladatomat.

A cellámban szoktam aludni. Ma este viszont nehezen ment ugyanis az egyik kereskedő beszélgetéséből elcsíptem apám nevét. Timon Sagar-ét, aki a Babiloni Sagar királyság királya. Cellatársamnak, Kis Cincóginak elmeséltem a történetem. Hogy apám teherbe ejtette anyámat, majd magára hagyta őt. Azt ahogy elutaztam azzal a három vándorral, de hogy rossz vége lett és itt kötöttem ki. A kisegér viszont csak cincogott rám. Valószínűleg egy szavamat sem értette. Beletúrtam hát szőke hajamba, majd letettem a fejemet a hideg köre. Megpróbáltam elképzelni milyen lehet a szabadság, ami lehet számomra már sosem adódik meg.

Robert Braveford szemszöge CAECUS királyánál

Elmúlt már délután amikor is CAECUS fővárosába értünk. A város közepén áll a nagy palota körülötte pedig a sok kis házikó, de mint mindent CAECUS-ban itt is behálózott az erdő természete. Mintha a természet magába falná a várost olyan volt minden. Bár ez nem csoda. A fővároson kívül minden CAECUS-i hely az erdőben elrejtve létezik. Szinte nincs olyan hely, amit ne fedne be a fák koronái. A birodalom királya elé fogunk járulni, aki egy átalakult oroszlán mágus. Babilonnal jó a kapcsolata, oly annyira hogy fiát, Polivert elküldte a Babiloni tanácsba. Már a kapu felé közeledünk az életben maradt lovak hátán Samantha-val. A megmaradt seregünk ló nélkül maradt, így őket egyenesen haza küldtük a Babiloni fővárosba.

Beléptünk a kapun. Az oroszlán jelképei mindenhol megjelennek a palotában. Az oszlopokon, a mennyezeten, a padlón. Mindenhol egy oroszlán alak. Az óriási terem végén amibe beléptünk pedig Arthur az oroszlánkirály ült. Közelebb merészkedtünk, majd letérdeltünk elé.
- Ne is kezdjétek tudom! Elvesztettétek a csatát és most nagyobb a kár mint volt. Nem csak a saját területem lényeiért, hanem most már Babilon seregéért is én állom a sarat. Szép munka volt hát mondhatom. Nem kellett volna megbízzak Valentosban, de miért is tettem volna másként. Hisz apátok a nagy dicsőségében áll. Ha valaki kimondta a nevét az már varázsütésre parfüm illatút szellentett. Azt gondoltam gyermekei épp oly erősek, és különlegesek, mint ő de hát tévedtem ti még tapasztalatlan kis kölykök vagytok. Gyűlölöm a REGE-i tündéreket. Egyenesen hányom kell tőlük, de hozzájuk kellett volna fordulnom. Te vagy Robert igaz? Pedig azt hittem te valami hihetettlen parancsnok hírében jársz. Úgy látszik a szóbeszédek nem mindig igazak, bár én voltam a bolond hogy erre nem jöttem rá hamarabb. – az oroszlánkirály felállt a trónjából, majd a közeli szolgálójához sétált. Elvette a híres lándzsáját, majd visszaült a trónra.
- Látjátok ez itt egy halálos fegyver. Nem emlékszem kitől kaptam, mert az a valaki oly hatalmas hogy nem lehet rá emlékezni sem. Ezzel fogom lefejezni és kitörölni a világról Vuzashit, a troll királyt. Ti pedig menjetek haza… Úgy vélem otthon a kis váratokban parancsolgatva több hasznotok lesz, mint a csatatéren. – mondta, majd Samantha-val se szó se beszéd felálltunk a térdepelésből és kiviharzottunk a teremből. Egy közeli fogadóban szálltunk meg. Az út közben egy szót sem szóltunk egymáshoz. Talán itt lenne az ideje elmondani neki? Mert majdnem lebuktatott Arthur király. Elkéne mondanom az igazat… apa haláláról.


Rolandmano Előzmény | 2019.04.21. 16:07 - #14

 

5.Fejezet

Látomás #2

Benjamin Braveford szemszöge  Babiloni fő vár

Mint ideiglenes király elég sok a feladatom. Egy napom sincs amikor mondjuk csak játszhatnék. A királyi trón teremben ülve hallgatom ahogy nagyurak, és hölgyek jönnek  ügyeket intézni, és kérni a királyság segítségét. Ma pedig egy unalmas tárgyaláson kell részt vegyek a tanácsadókkal. Más gyerek az én koromban mindenfélét játszik a társaival, és nem a felnőttek dolgaival foglalkozik.
- Királyom azt hiszem rossz hírt kell közölnőm. Hír érkezett két nagytestvéréről. Elvesztették a trollok elleni háborút. Most éppen CAECUS felé tartanak a megmaradt Babiloni sereggel. – mondta az idős mágus Marcusius, akinek földig érő szakállát mindig is mókásnak találtam.
- Az anyja és húga, Lucy pedig Sagar-i királyságban ragadtak. Polgárháború tört ki az emberek nem akarják elfogadni a Babiloni fő királyságot. – mondta a törpe Zyhn, aki majdnem hogy egymagas volt velem.
- Engem csak egy dolog érdekel. Miért beszélnek a Lévák Lester mester hangján. Kérdeztem a tanácsot, majd a mellettem ülő mesterre tekintettem, aki meglepő tekintettel nézett vissza rám. Kiskorom miatt a mesterem minden ügy alatt mellettem van hogy irányítson. Eddig csöndben ült ám most muszáj volt megszólalnia.
- De hát… Ben! Úgy értem királyom! Az előbb kettő roppant fontos és halaszthatatlan ügy hangzott el. Tennünk kell valamit… - szakítottam félbe az öreg Marcusius tanácsost.
- Majd azt is megbeszéljük de ezt elsőnek. – mondtam, majd újra Lester-re néztem, aki elengedte arcát, majd a földet bámulva így szólt:
- Te mindig is nagyon okos kisgyermek voltál. Okosabb, mint bármelyik testvéred. A Lévák-at és engem ugyan az a mágus hozott létre. Mi az ő alkotásai mind az ő hangján szólunk. Benjamin uraság én igazából egy porcelánból és kőből varázsolt lény vagyok… Sajnálom hogy ezt sosem mondtam el. – nyitott szájjal néztem rá a tanácstagokra, majd Lester elsírta magát. Megöleltem, és így szóltam:
- Nem baj a valós emberekkel úgysem tudok barátságokat kötni. – majd rámosolygott és folytattuk az unalmas beszélgetéseket. Ám persze felfogtam, hogy mi a helyzet. A családom bajban van és  az egyetlen módja, hogy segítsek rajtuk ha nagyon oda figyelek miket is mondanak nekem.

Helena Braveford  Sagar-i királyság

A gublin család aki elszállásolt minket nagyon tehetős volt hisz egy kocsmát vezettek a belvárosban ám az ő kis lakásuk a városon kívülre esett. Ezen benti udvar házban senki sem gyanakodott arra, hogy királyi család lenne erre felé. A kint álló őröket is megkértem, hogy vegyüljenek el és hagyják páncéljaikat a család pincéjében. Sagar-ban polgárháború dúl. Az egyik oldalon azok, akik elakarnak szakadni Babilontól, és mint Sagar szeretnének külön birodalmat. A másikon pedig a királyi trónhoz hűségesek. Most ha meglátnak minket, mint a királyi család tagjai úgy vélem megölnének minket.

A gublin család egy vacsorával ajándékozott meg minket az este. A vörös hajú asszony gublin, Sün, csodás süteményeket készített. Az apuka, Parity, aki mondjuk ki hogy jó húsban van pedig csodálatos levest. Leültünk hát az asztalhoz. Lucy és új barátja Leba a kis goblin leány is csatlakozott.
- Megkérdezhetem, miért van olyan frizurád mint egy Electronic-Sem-i lakónak? – kérdeztem a furcsa lilaszerű rövidre nyírt frizurája miatt.
- Szeretem az ottani képes könyvek hőseit. Az egyikre szeretnék hasonlítani. – mondta a lány, majd szinte figyelmen kívül hagyva ettem egy falatot a levesből. Nem akartam kimutatni mennyire ízlik, mert még elbízták volna magukat a gublinok. Ám tényleg isteni volt.
- Sajnálom a helyzetüket királyném. Miután meghalt Valentos királyunk több csoport jelent meg ami eddig a felszín alatt munkálkodott. Csak a pillanatra vártak. Nem akarnak a fővároshoz tartozni… Saját királyt akarnak, és saját döntéseket. Nem is tudom mi tévő lehetnél királynőm. – mondta a férfi gublin majd letört egy darabot az asztal közepén lévő kenyérből.
- Talán megkéne látogatnom Timor-t. Meg kell tudnom miért nem tartja rendben a birodalmat. Istenemre esküszöm ha Lucy-nek bármi baja esik miatta kivégeztetem. – mondtam, majd Poliverhez siettem, aki a bejárti ajtó előtt üldögélt.
- Miért ülsz itt ilyen… elmerengőn? – kérdeztem mire az oroszlán képű mágus így szólt:
- Sajnálom királyném ha arcom elkeserített vagy megrémisztett. - mondta felpattanva helyéről.
- Sajnálhatod is, hogy ez történt. Tudtommal a tanácsnak tudnia kéne a többi királyság helyzetéről. Félek Spalding-i királyságban is valami meglepetés vár majd ránk ha egyáltalán eljutunk oda. Mégis mit csinált a tanács miközben a meleg szobákban henyélték az időt? – kérdeztem mérgesen mire Spaldin se köpni, nyelni nem tudott. Arcára ült a csalódottság. Talán tudja, hogy ő a hibás.
- Nagy változások kellenek. Ha haza értünk és már otthon lesz a fiam, Robert, mindent megfogunk változtatni. Ez a csürhe fellázadt ellenünk. A családunk ellen és nem tehetek semmit. Talán oda haza Tomas majd sereget küldhet hogy eloszlassák ezeket a lázadókat. – mondtam mire Poliver egy tekercset nyomott a kezembe.
- Sajnálom királyném… nem akartam ezzel terhelni az amúgy is rossz helyzetünkben. – mondta, majd felnyitottam a pergament. Tomas egy hajóval apja gyilkosai után ment. Senki sem tudja merre van. Leültem oda ahol Polivert ült. Most én lettem az aggódó tekintetű aki némán üldögél a pergamentel a kezében.
- Szóval… Most akkor Benjamin a király. Akkor nem érkezik segítség. – mondtam, majd széttéptem a pergament.
- Erről nem tudhat Lucy! Én most elindulok Timon Sagar-hoz a Sagar-i királyhoz! Ne is szólalj meg Poliver. Elmegyek hozzá és beszélek vele. Helyre kell hoznunk mindent vagy szétesik a birodalom, majd kiléptem az ajtón a sötét estében egy csuklyás köpenyt viselve egyenesen a királyi várhoz indultam.

 

Rolandmano Előzmény | 2019.04.21. 16:06 - #13

5.Fejezet

Látomás #1

 

Samanatha Braveford szemszöge

Az eget szemléltem, amint pirkadni kezdett A kékellő színeket viszont belengte a fekete füst. Ott feküdtem a halottak között rajtam egy hatalmas trollal. Majd éreztem ahogy a súly ami eddig nyomott már nincs többé. Robert állt felettem, kezét kinyújtva segített fel. Körülöttem a csendes halál lepett el mindent. A tűznek már csak a parazsa égett, ellenség és szövetséges teste mindenütt. Némán lépegettünk a halottak között, majd felfedeztem egy ismerős arcot. Nozia, az andrua barát volt az. Szemeit kivájták, teste pedig a sasféle szárnyas állatkáján hevert. Körülötte társai, és az ellenség. Mindkét fél vesztett, de mi vesztettük a legtöbbet. Mit szól majd apánk ha megtudja ily csúnyán elbuktunk, és főleg az én szerencsétlenségemet. Bár talán annak örülni fog, hogy még életben vagyok… Egyáltalán haza mehetünk? Nem merek Robert-hez szólni, mert rá nézve látom, ahogy ő is agyal a dolgokon. Nem elég hogy vesztettünk, de használta a képességet, amit megtiltott nekünk apánk. Bár csodáltam őt hisz oly erősnek láttam őt mint még soha. Az erő amit örököltünk bennem sosem lángolt még. Ott van, de sosem éreztem, így félek hogy kialudt bennem a lángja.
- Uram… Nem kéne elindulnunk CAECUS felé? – mondta az egyik törp tagja a katonaságunknak, aki túl élte a harcot. Robert helyeselt, majd a megmaradt katonáinkkal CAECUS felé vettük az irányt, hogy jelentést tegyünk a királynak.

 Robert helyeselt, majd a megmaradt katonáinkkal CAECUS felé vettük az irányt, hogy jelentést tegyünk a királynak

Tomas Braveford Hajón Dead Port felé

A nagy víz rejtélye mindig is vonzotta a kalóznak állt mágusokat. Mit rejthet a nagy víz és vízi világ. Dead Port-ban sok mágus él a víz alatt, és ez valahogy mindig is elkápráztatott. Felkeltem a kis kabinomban, és kinéztem a kis ablakomon amin beszűrődött a nap kicsiny fénye. Felvettem a fedélzeti ruhámat, amit az egyik megálló piacán vett meg nekem Zarauya. Sokszor megállunk a hosszú úton, hogy kisebb folyó menti kikötőkben élelmet és egyéb tárgyakat vegyünk. A hajó nem kalózhajó, de én szeretek úgy gondolni rá, így kalóznak öltöztem. Még egy patkányfarkú makit is vettem, akit Gyöngy-nek neveztem el. A fedélzetre értem. A folyó két végén még mindig a zöldellő erdőket láttam. Még mindig nem értünk ki a nagy vízre. Babilon folyását követve érünk ki a nagyobb vízhez, és onnan négy napnyi hajóút Dead Port. Még nem gondoltam át mit is fogok tenni ha oda érek, de azt biztosra veszem, hogy fejlesztenem kell az erőmet ha leakarom győzni apám gyilkosait. Zarauya folyamatosan ritkábbnál ritkább mágiákat tanít nekem. Olyanokat is, amit a Babiloni mesterek, tanácsosok vagy családom nem nézne jó szemmel. Tegnap például megtanította, hogy kell rávenni egy állatott, hogy kövesse az akaratod. Nálunk ez tiltott dolog, mert nem szabad bántalmazni a természet lényeit. Zarauya, Dignissim-Saltus-ból jött, a dzsungelek dzsungeléből. Rengeteg dolgot tud a természetről és az álcázásokról.
- Ma megtanulunk pár illúzió technikát, és egy varázslatot, ami még a hasznodra lehet. – mondta, majd elém állt, és kitárta karját. Hirtelen aztán már négy, majd nyolc és egyre több és több kart láttam. Meghökkenve hátráltam, míg a boros hordókba nem ütköztem.
- Ezt hogy csinálod? – kérdeztem, majd elmosolyodva mondta:
- Ez a tükör mágia. Kiváló arra hogy visszaverd a támadásokat, és hogy megtéveszd az ellenfeled. Természetes hogy az ilyen mágiákat nem tanítják neked a királyi vár mesterei. – mondta, majd oda dobot hozzám egy banánt.
- Fogd meg ezt a banánt és koncentrálj rá jól. Képzeld el, hogy a banánból kettő van, majd enged szabadjára az energiáidat és áramoltasd a képzelt képbe. Ha minden jól megy a képzelet képe mágiával le tükröződik.  Ha ez sikerül, akkor azok után már a testeddel is menni fog. – mondta Zarauya, majd ahogy ezt kimondta már sikerült is. A banán tükörképe mintha valós lett volna lebegett a térben.
- Minden nap elkápráztatsz képességeiddel. Holnap folytatjuk – mondta, majd tovább is állt. Megint magamra hagyott.

Szeretek elaludni arra ahogy a víz neki csapódik a hajó oldalának. Lenyugtat, és mindig gyorsan csukódik álomra a szemem. Ám most ez más volt nem csak egy egyszerű álom. Mintha tényleg ott lettem volna egy mezőn álltam tele hullákat. Orkok, trollok, andruák és a babiloni sereg. A távolban bátyámat, Robertet és nővéremet Samantha-t láttam. Aztán hirtelen mintha a szemem felé repült volna egy nyílvessző. Már is ott álltam a Sagar-i királyságban, ahol anyámat láttam amint a nép előtt szónokol, és amint egy tőrt kap a szívébe. Felriadtam, és észre vettem, hogy az ágyam elázott az izzadságtól. Ez az álom nem csak egy álom… Ez a valóság lehetet vagy a jövő? Esetleg a múlt?


Rolandmano Előzmény | 2019.04.20. 01:03 - #12

4.Fejezet

Az utolsó hold #4

Robert Braveford Szemszöge #2 – Andrua fő falu

 Egy óriási ogre betörte a kapu ajtaját, majd megkezdődött a csata. A sok aranypáncélos egyszerre csak megindult. Kardjaikat átitatták mágiával. Ki tűzzel, ki jéggel és volt aki villámmal. A pengék összecsapódtak. Varázslatok repültek, égettek, fagyasztottak, öltek. Pillanatok alatt a kapu egy hulla heggyé alakult. A sok halott a kapuban toronnyá formálódott, és a harc egy pillanatra megállt. A távolból néztem, ahogy visszatekintve azt is láttam, ahogyan a sok gyermek és anyuka bemenekül házaikba. Nem engedhettem hogy bántódásuk essen. Lassan kitártam karjaimat, és megfogtam a sárkányfog acélból készült kardomat. Előhívtam az ősi energiát, amit nem szabadna használnom. Felrepültem a levegőbe, majd onnan mint egy meteor zuhantam az ellenség közé. A kapun túl lévő csapataimhoz csatlakozva harcoltunk tovább. Szememmel Samantha-t kerestem, de egyszerűen nem találtam. Kardomat már át itatta a trollok, koboldok, ogrék és mi egymás lények vére. Lassan nem tudtam kinek a vére van a páncélomon. Lefejeztem egy troll-t és mögötte megláttam a távolban Samanthát, amint tétlenül a földbe szegezve épp a kivégzésére vár. Egy vérfarkas közeledett hozzá, aki kész volt átharapni torkát. Az ősi erőt, amit eddig csak csekélyen használtam most teljesen felszabadítottam. A pillanat hevében már ott is teremtem, és megöltem mindenkit a húgom pár méteres körzetében. Kiszabadítottam a leláncolt bűbáj alól, majd a vállamra vettem. Másik pillanatban a fatörzs fal mögé vittem az andrua gyerekekhez, és nőkhöz. Tudom mit akart mondani, hogy ne használjam az erőt, de nem érdekelt. Győzni akartam, és ezért képed voltam mindenre, de aztán történt valami. Mintha az erő ami eddig átadta az összes ősi energiát egyszerre csak megszűnt volna. Lemerült mint egy kulacs, amiből kifogyott a víz. 
- Most mihez kezdjünk uram? – kérdezte a falon belül lévő egyik katona. 
- Varázslattal jutunk át a falon! – mondtam, majd egy andrua asszony fogta meg a kezem.
- Ha ez ennyire egyszerű lenne már rég átjutottak volna. Próbáld csak meg és meglátod mi történik veled. Ezek a fatörzs falak nagyon mélyre gyökerező varázslattal vannak védve. Ahogy látom most nem vagy olyan erőben, mint amikor fényesen csillogott a szemed. Egy egyszerű szél varázslattal felrepülsz majd porrá leszel. – a nő aggódó szemeibe néztem, majd Samanthára aki zokogva kapargatta a földet. 
- Juttass át! – mondtam neki megrázva őt a sáros földön térdelve.
- Hallod? HAGY ABBA A SÍRÁST ÉS FIGYELJ RÁM! – üvöltöttem, de semmi. 
- Én nem tudok átalakulni... Még sosem sikerült. – mondta, majd ellökött magától és berohant az egyik andrua házba. 
- ÁT TÖRIK A FALAT! – halottam a távolból, majd láttam ahogy a hulla torony egyszer csak felrobban. A testek szana szét repültek, és ott állt Vuzashi. A távolból is láttam, ahogy rám mosolygott. A sok gyermek és asszony andrua elindult hogy megszökjenek a falu másik oldalán. Samantha kirohant egy karddal, majd megindult üvöltve az ellenséges sereg felé. Nem volt időm gondolkodni így én is így tettem.
     Közösen rohantunk feléjük. Kardunkat átitattuk varázslattal. Ő tűzzel, és villámmal. Fejek repültek, testek tetemei lepték el a földet. Vazushi eltűnt, már nem láttam. A harc kellős közepén sikolyokra lettem figyelmes. Vissza fordulva láttam ahogy felgyújtják a fa kunyhókat, megölik a gyerekeket és nőket és a visszatért férfi harcos andruákat is. Samanthára néztem, és észre vettem a szemében azt amit ő is láthatott az enyémben. Vesztettünk. 


Rolandmano Előzmény | 2019.04.20. 01:01 - #11

4.Fejezet

Az utolsó hold #3

Robert Braveford Szemszöge – Andrua fő falu

     Eljött az idő. Leszállt az utolsó hold is vagyis hát úgy hiszem igen nem ismerem az Andruák időszámítását, de nem is kell, mert már hallom ahogy az ork, ogre, troll sereg odakint gyülekezik.
- Hol van a húgom? – kérdeztem folyamatosan őt keresve a tömegben.
- Nem találjuk őt uram. – mondta az egyik katona, majd hangos üvöltéseket halottam.
- Ezek a pokol kutyák. Az orkok szeretett vad állatai. Nem hiszem el hogy őket is megkaparintották. Mindenki a szemeinket akarja Robert úrfi. – mondta a kis Nozia. Az andrua barát aztán egy sasszerű lényre mászott. 
- Ez micsoda? – kérdeztem, majd rám szegezve tekintetét képeket mutatott Nozia. Láttam, ahogy a régebbi időkben ezeken a sasokon szállva lopkodták el a trollok tojásait, hogy megegyék őket. Láttam, ahogy kifosztottak falukat, de azt is ahogy jó útra tértek a tündérkirálynő Theissa megjelenésével. 
- Most mennem kell. Fel kell készülnünk a támadásra. – mondta a barát, majd felszállt a magasba a sassal. Az ég lassan elsötétült, és már látni lehetett a fáklyák lángjainak árnyékait a kapu mögül.

     Felsiettem a kapu őrtornyába, majd láttam ahogy a sereg elteríti az erdőt. Elől pedig egy magas, izmos troll. 
- A troll király. – mondta az egyik nyilas emberem, majd vizelet szag csapta meg az orrom. Ő volt. A nagy bátor Babiloni katonaság. Na persze.
- Nálam van a húgod te fajankó. Nálam, Vuzashinál! – a húgomat a földön csúsztatva, a hajánál fogva hurcolta előre.
- Vonuljatok el mindannyian, és engedjetek át a kis barátaitokhoz és esküszöm nem esik bántódása a csinos kislányak. – üvöltötte a nyelvünkön a troll. Szokatlan volt, és igen gyorsan kezdett verni a szívem. Mit tehettem volna? Mondjak le a becsületről? Nem tehettem mást, minthogy intettem a katonáimnak. Nyílvesszőiket tűz varázslattal lángra lobbantották, majd elindult a nyílzápor. De mielőtt a nyilak célt érnének, az adruák a magasból támadnak. Sasszerű szárnyasaikon szállva tüzes golyókat dobálnak az ellenséges seregre. Ám mind hiába. A tüzes vesszők, golyók.


[30-11] [10-1]

 

Katt a helységek nevére hogy elérd a menüpontokat!

 
 

- Az oldal 2019.05.31.-ke után bezárt határozatlan ideig-

Szünetel:

~ Az oldal ~

Munkálatok:

~ Átformálások ~

~ Ha több ideig írod a kérésed mielőtt elküldöd másold, mert eltűnhet ~

~ Ha kell segítség keres fel nevelőket vagy engem a discord chatünkön.

 

 

A játszott világtérkép:


/Ez nem a háborúhoz tartozó/

//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Babilon 5/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png CAECUS 5/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Paludem  5/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Dignissim-Saltus 4/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png REGE  4/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Edouardus Castle  3/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Electronic-Sem  3/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Dead Port  3/0



Fizető eszközök:

1 = 50 Mágia Erő
Mágia Erő (MG)
Aranytallér
 (AT)
Adramin (AD)

//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468673025_05919.jpg


Elérhetőségek:

Facebook oldalunk:
https://cdn0.iconfinder.com/data/icons/yooicons_set01_socialbookmarks/256/social_facebook_box_blue.png

Az oldal Google Chrome-on tesztelt!

Az oldalon lévő mágiák száma: 64

 


Szeretnél egy jó receptet? Látogass el oldalamra, szeretettel várlak!    *****    Minõségi Homlokzati Hõszigetelés. Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését.    *****    Amway termék elérhetõ áron!Tudta, hogy az általános tisztítószer akár 333 felmosásra is alkalmas?Több info a weboldalon    *****    Florence Pugh magyar rajongói oldal. Ismerd meg és kövesd az angol színésznõ karrierjèt!    *****    Fele királyságomat nektek adom, hisz csak rátok vár ez a mesebirodalom! - Új menüpont a Mesetárban! Nézz be te is!    *****    DMT Trip napló, versek, történetek, absztrakt agymenés:)    *****    Elindult a Játék határok nélkül blog! Részletes információ az összes adásról, melyben a magyarok játszottak + egyéb infó    *****    Florence Pugh Hungary - Ismerd meg az Oppenheimer és a Dûne 2. sztárját.    *****    Megnyílt az F-Zero Hungary! Ismerd meg a Nintendo legdinamikusabb versenyjáték-sorozatát! Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    A Cheer Danshi!! nem futott nagyot, mégis érdemes egy esélyt adni neki. Olvass róla az Anime Odyssey blogban!    *****    A 1080° Avalanche egy méltatlanul figyelmen kívül hagyott játék, pedig a Nintendo egyik remekmûve. Olvass róla!    *****    Gundel Takács Gábor egy különleges könyvet adott ki, ahol kiváló sportolókkal a sport mélységébe nyerhetünk betekintést.    *****    21 napos életmódváltás program csatlakozz hozzánk még!Január 28-ig 10% kedvezménnyel plusz ajándékkal tudod megvásárolni    *****    Szeretne egy olyan általános tisztítószert ami 333 felmosásra is elegendõ? Szeretne ha csíkmentes lenne? Részletek itt!!    *****    Új játék érkezett a Mesetárba! Elõ a papírral, ollóval, és gyertek barkácsolni!    *****    Tisztítószerek a legjobb áron! Hatékonyság felsõfoka! 333 felmosásra elengedõ általános tisztítószer! Vásároljon még ma!    *****    Hayashibara Megumi és Okui Masami rajongói oldal! Albumok, dalszövegek, és sok más. Folyamatosan frissülõ tartalom.    *****    A legfrissebb hírek a Super Mario világából és a legteljesebb adatbázis a Mario játékokról.Folyamatosan bõvülõ tartalom.    *****    333 Felmosásra elegendõ! Szeretne gazdaságosan felmosni? Szeretne kiváló általános tisztítószert? Kiváló tisztítószerek!    *****    Ha tél, akkor téli sportok! De akár videojáték formájában is játszhatjuk õket. A 1080°Snowboarding egy kiváló példa erre