3.Fejezet
Az elsők kardja
Sabrina vezette az alakulatot. Én és Berthold hátulról fedeztük őt miközben a sűrű dzsungelben haladtunk küldetésünk célja felé.
- Valentos, nem holnap lesz a koronázásod harmadik évfordulója? – kérdezte csuklyáját levetve Berthold. Ezüstszőke haja csak úgy lobogott a sebességtől amivel haladtunk.
- Így van tökfej, de előrefelé nézz. Most nincs időnk ilyen dolgokkal foglalkozni. – mondtam majd láttam, ahogy a távolból egy lándzsa száguld Sabrina felé. Sabrina kristály páncélt varázsolt hirtelen ami kivédte a támadást de mind hátra estünk, mert kizökkentett a sebességünkből. A földre esve éreztem ahogy a karom irányíthatatlan lesz.
- Sabrina azt hiszem eltört a karom. – mondtam, majd felüvöltöttem a fájdalomtól mire Berthold befogta a számat.
- Ez egy törzs volt Valentos ha megtalálnak nekünk végünk. – suttogta.
- Maradj veszteg… Tudok egy varázslatot ami segít. – mondta Sabrina majd kezébe nyomott némi dzsungeli sárt és a törött karomra tette kezével együtt. Behunyta szemét, majd körülötte egy zöld aura jelent meg. Pár pillanat múlva már újra úton voltunk, de ezúttal a föld alatt haladtunk Berthold földmágiájának köszönhetően.
– Messze van még a Hold Dzsungel? – kérdeztem Sabrinát, aki már járt a holdtengerek dzsungelében. Sabrina hátra nézett lila szemeivel végig merengett rajtam. Szőke haja táncolt a szélben csak úgy mint Berthold-é.
- Mire leszáll az éj már ott leszünk, de készüljetek fel, hogy nem lesz időnk pihenni. A Hold Dzsungele a vérfarkasok territóriuma. Álljunk meg azon a fán! – mutatott egy messzi farönkre. Megálltunk, majd elővett egy palack varázsszert.
- Ez meg micsoda? – kérdezte Berthold fenn hangon.
- Elrejti a szagod. – mondta Sabrina, majd oda dobta Bertholdnak a bájitalt ami a földre esett, de épp hogy nem lett baja.
- Lyukas a kezed talán Ezüst Király? – kérdezte kekeckedve Sabrina, mire Berthold dühösen felkapta a bájitalt a földről, majd tovább haladva a dzsungelben megitta a bájitalt.
- Miért utáljátok még mindig egymást? Úgy tudtam már nincs köztetek harag a múltkori miatt. – kérdeztem Sabrinát mire ő elmosolyodott.
- Oly sok mindent nem tudsz még Babilon nagy uralkodója. Az egy dolog hogy nem esünk egymás torkának, de a harag köztünk örökre ott lesz. Sosem fogom megbocsájtani családjának tetteit. A jel generációkon keresztül fog leányokon és fiúkon öröklődni. Mindig is utálni fogjuk egymást, mert ez a rendje a dolgoknak. De te most már szedd össze magad és idd meg a bájitalt. – mondta majd Berthold után mentünk.
Éjszakára a Hold Dzsungelbe értünk, és egy fa belsejében szálltunk meg. A varázslat nagyon különleges csak kevesen ismerik Berthold családjában.
- Akkor a terv egyszerű. Megszerezzük az elsők kardját, majd visszatérünk Babilonba. – mondtam, mire Berthold egy asztalnak csapott nagy erővel egy tálcát rajta egy sült nyúllal.
- Hát akkor jó étvágyat kívánok! – mondta, majd mind körbe ültük az asztalt és étkeztünk.
- Mi a terved miután haza értünk? – kérdezte tőlem Berthold, miközben a kisebb csontról rágta lefelé a húst.
- Megkeresem Denery-t, REGE királynéját… és megölöm a koronázásomon történtek miatt… Majd elindul a háború, amire már mindenki annyira várt. – mondtam mire Sabrina rám kacsintót egyet. Ettük tovább az ételünket, majd elaludtunk.
Másnap reggel elindultunk az erdő mélyére. Körülöttünk mindent beharangozott a vérfarkasok vonyítása. Egy hegyszoroshoz értünk, majd láttam messziről megcsillanni egy csontvár kezében egy kardot.
- Az lenne az a kard? – kérdezte Berthold.
- Igen. A kard ami sárkányokat öl egyetlen szúrassál. – mondtam, majd a kardért mentünk.
Berthold
Sabrina
|