A múlt utódja
Egy mágus világ sorozat byRolandWinchester
Olvasd pdf-ben: Itt
1.Fejezet
A becstelen gyermek
A múlt, jaj az oly borzalmas. Háború követett újabb háborút és ez így megy a mai napig, pedig már többezer év telt el. De látom magam előtt az egész történelmet egészen onnan, hogy nem volt a világmindenségben semmi majd hirtelen lett valami. Látom a sárkányok birodalmát, majd a különböző lényeket ahogy dominálják e földet. Titánok, istenek, angyalok, démonok, szellemek és förtelmes jégpáncél, majd eljött az idő. Az ember ki küzdött, hogy felegyenesedjen megtanulta a legalapvetőbb ösztönt… A túlélést. De amikor az ember helye lett a legfőbb a hiúság felülkerekedett és óriási háborúk következtek amiket nem látott még a világ. Volt belőle nem is egy, nem is kettő hanem három még az ember szinte megszűnt létezni a földön… De aztán jött a mágia. Ozyak a nagy varázsló felnyitotta az űrmindenségből földre pottyant rúnákat és mágiát szabadított e világra. Ám ez a mágia még nem volt elég erős… Nem. Az igazi mágia a sárkány király eljövetelével érkezett meg. Amikor a sárkány király a földre zuhant az ő meteor magjában és majd elüvöltötte magát akkor kezdődött minden. Azokban akikben megvolt az erő elszórt magjai erőre ébredtek. Az élet újra visszatért mindenhova és újjáépült a civilizáció. Az ember újra túlélt… Ám ahogy minden úgy a hiúság is ismétli önmagát. Újra háborúk közeledtek de ezek már nem olyanok voltak mint a régiek. Itt már nem bombák pusztítottak hanem elképesztő mágiák. Voltak háborúk amik után nem maradt semmi csak a kietlen puszták és homokos talajok. Igen a múlt sötét, de mindig ott volt a jó is hisz nincs rossz, se jó egymás nélkül. Voltak mágusok kik természettől kapott erejüket jóra fordították, és ezen varázslókat védte a szent Meredy Ozyak lánya. Meredy szelleme védi a jókat, és Satay szelleme parancsol a gonoszoknak. Így tartják a mai világban.
A második nagy mágus háború utáni béke időszakban Babilon városában a királyi kastélyban az egyik éjjel egy természetfeletti csoda történt. Az állatok összegyűltek a birodalom körül. A fák és a bokrok olyan zölden színezték a tájat mint még soha. A nap és a hold sosem ragyogott aznap oly annyira. A csillagok mintha bámészkodnának, milliók voltak odafent. Mintha a természet ámultan figyelte volna a csodát hisz megszületett valaki aki nem hétköznapi.
Darius Braveford Szemszöge - Babilon
Nagy volt a nyüzsgés. A terhességet vezető gyógyító mágusok a szobában és engem nem engednek be. Hallom ahogy Lídia sikoltozik. Összeszorítom az öklöm, majd berontok és odasietek hozzá. Megfogom a kezét.
- Egy új élet Dar. Egy új életet adok ennek a világnak. De istenemre esküszöm ha még eg… - és folytatta a sikoltozást. Szerintem jobban jártam, hogy nem tudta befejezni.
- Már csak egy nyomás királyném. – mondta a szülést vezető gyógyító mágus, mire megtörtént a csoda. Megszületett a gyermekem. A haja hollófekete volt. Szemei barbáb ragyogták be a szobát. Elvágtam a köldökzsinórt miközben kezemben tartottam őt.
- Te leszel a mi szemünk fénye. A birodalom fénye. Fiam. – mondtam majd anyja kezébe adtam.
- Már tudom a nevét Dar. – mondta Lídia könnyeit letörölve arcáról. Megcsókolta fia homlokát majd ezt mondta:
- Valentos Braveford, Babilon eljövendő királya.
Bemutassuk a világnak? Hisz senki sem tudott róla hogy terhes a királyné… Persze sejthették hogy ha már a királyném egyszer bizony gyermeket fog nekem szülni. Lídia halandó, és a halandókat sok helyen úgy kezelik, mintha szolgák lennének. „Őket nem érintette meg a mágia szelleme.” - Valahogy így szokták ezt mondani. Amikor nem a Sagari királyság hercegnőjét vettem el hanem a Spaldingi király leányát aki varázslatan volt a birodalom fellázadt. Sok volt az utáló, és a csúnya tekintett de megharcoltunk a szerelemünkért és a tiszteletért. Apáink hallgatásra bírták a népet, és mellettünk volt a múlt királynője is. Az aranyban fürdő királyné, Abadon halálos ágyán hagyta jóvá házasságunkat. De persze ez a békekötés már nem volt egyszerű a többi birodalmi vezetővel. Az irányítói hatalmon egy haladó? Aztán most a veszély és a félelem, amitől rettegtek valóság lett. A kisgyermek lehet hogy nem lesz mágus, de attól még királyi vér csörgedezik ereiben ami őt teszi meg leginkább a trón örökösének. Szóval legyen bármi egy biztos: Mágusként vagy halandóként, de a fiam lesz Babilon királya. Pontosan akkor, amikor betölti majd a tízennyolcadik életévét.
Denery Wildlight Szemszöge – REGE
- De hisz ez undorító! Hogy merészelik bemocskolni a mágusok BECSÜLETÉT! Bárcsak… A kezemben akarom Babilont anyám. – ugrott ki a székéből Denery és anyjára förmedt, aki az ajtóban állt. REGE legmagasabb épület tornyának legfelsőbb termében voltak, ahol az előkelőknek lenniük kell.
- Leányom hisz tudod jól, hogy Babilon már nem lehet a miénk. De nincs is rá szűkségünk, amig nem tanulod meg hogyan legyél jó királynője REGE-nek. – mondta Nemesis és leült a székbe amiből fogadott leánya felállt.
- De hisz ezt nem haddhatjuk. Ez veszélyes! Egy halandó? Mit törődne a mágusok sorsával? Visszatérnénk oda… az őskorban. Oh! Jaj! Tündér anyám bárcsak itt lennél hogy elmeséld azokat az időket… Akkor a Babiloni csőcselék is tudná hogy mivel játszanak. Mi lesz ha valamelyik birodalom követi ezt a szörnyű példát? Anyám kérlek… Adj rá engedélyt. Összeszedem REGE legerősebb mágusait, és átvesszük Babilont. Megtesszük amit kell hogy a mágusok tovább élhessenek. – Denery leült anyjával szemben és megfogta annak kezét.
- Ugye tudod mi történt az édesanyáddal? Halandó lett. Mégis így vélekedsz róluk? Úgy véled megkéne őket ölnünk? – kérdezte Nemesis mire Denery fintorogva felállt a székből és a plafontól plafonig tartó ablakon bámult kifelé.
Odalent állomások a sok katona. Erősebbek vagyunk, mint valaha de nem teszünk semmit. Hagyjuk hogy a világ tovább pusztítsa magát. Én leakartam igázni a robot mágusokat. Mekkora szégyentelenség megcsúfolni a tiszta mágiát ezzel a robotikus szennyel. Persze sok támogatója akad annak az eltévelyedett vallásnak is. Júlia a nagy mesterük! Minddel végeznék! Most pedig egy halandó lesz a király? Nem tudok belenyugodni… Mi lesz így a mágusok sorsa?
Klaudius Blackwood Szemszöge – Hollólak, CAECUS
Az egyik hollóm az éjszaka közepén az ágyamra repült, és a fülembe súgta:
- Megszületett a haladó királyné fia. Hollófekete a haja. – feltámaszkodtam a botom segítségével és lassan a kis faház ablakához siettem.
- Ez a hold úgy ragyog, mint amikor Dommiel, a holló király született. Már mint ezt beszélik a legendák. Érzem Frances… Érzem a változást a levegőben mégis ki ez a gyermek hogy magához hívta a természetet? – kérdeztem a leghűségesebb hollómtól, aki most már csak károgott majd elrepült.
- Összehívom őket. Igen! Kellenek. Kell a segítsége. Marianne! Gyer hozzám édes varjúm. Neked most messze kell szállj. Egészen Dignissim-Saltus-ig. Mélyen a dzsungelban találod majd őt. Mondd meg neki eljött az idő. Mondd el neki hogy készen kell állnunk. – elengedtem a hollót aki messze szállt a hírrel ami bejárja majd az egész mágus világot, de nem lesz igazság amit az emberek hallanak. Ez a fiú nem egy halandó… Ő lehet a legnagyobb mágus ki e föld valaha látott.
|