Cím: Bella hihetetlenül izgalmas története
Alcím: Bella a kezdetek kezdetén
2159-et írunk, alig maradtak emberek a földön. Háború folyt az emberek és a robtok illetve a félemberek között. A félemberek általában egy betegség miatt meghaltak volna, de megmentették azzal, hogy a fertőzött részt műre, robotikusra cserélték. Ez sok-sok előnnyel jár, de vannak negatívumai. Az emberek nem nézik jó szemmel a félembereket, jelenleg szolgákként élnek. Vagy az orvosokhoz, vagy azokhoz, akik kifizették nekik az operációt. Egy Bella nevű lány egy napig ember volt, de a háború maitt katonának kellett álnia, ha nem akart hatalmas pénzösszegeket fizetni az államnak a hadsereg támogatásához. Bella amint megérkezett a kiképzőtáborhoz, már akkor kisebb balesetek szenvedett. A nap végén mindenkit a szobájába küldtek. Bella a szobája ajtaja elé áll, majd kopog biztos, ami boiztos.
-Nyitva!-szól egy ismeretlen, kissé mutáló hang
Bella egy kicsi megijedt, de minden bátorságát összeszedte és kinyitotta az ajtót. Megdöbbent, mivel csak fiúkat látott a szobában. Nem csak egy, hanem 3 fiút is. Ránézésre ~12-13, ~20-21 és ~15-16 évesek voltak. A legközelebbi fiúhoz odafordult, és ezt kérdezte kissé félénken:
- Bocsi, de nem lány szobatársaimnak kéne lennie?
- Nem, honnan vetted? Ch (megjegyzés Gabicának: igen kopi) tipikus lány! Már a következő nap ki fog esni.
- Bunkó!
- Nem, engem John-nak hívnak.
- Engem Bellának.
- Nem kérdeztem, te ocsmányképű!
Bella odarohant, pofon vágta Johnt, majd sírva elfutott. Nem jött utána senki, ezért kissé depis lett. Pár óra múlva lenyugodott és letörölte az arcáról a könnyeit. Bella igen érzékeny szellemileg az apja halála óta. Visszaemlékezett az apjára. Azokra a régi szép időkre. Megzavarta a visszaemlkezését a felügyelő.
- Bella ! Azonnal menjen vissza a szobájába!
- Igenis, asszonyom!
Mire visszaért a szobájába mindenki aludt már. Gyorsan lefeküdt a szabad ágyba. Hamar elnyomta az álom.
* Betekintés az álomba *
- Mit kíván vacsorázni hölgyem? - kérdezte egy robot
- Hagyjuk! Mennyi az idő?
- 9 óra. Meg leszel büntetve, mert elkéstél a reggeliről.
- Basszus!
Gyorsan elment a vécére Bella, és megmosta arcát.
- Egyből jobb - mondta Bella mosolyogva.
Kiment és elnézést kért a felügyelőtől.
- Értékelem a bocsánat kérését, de ez nem változtat azon, hogy elkésett. Magának plusz 20km futás lesz. Remélem megtanulja, hogy mikor keljen fel. - mondta morcosan a felügyelő
- Rendben - felelte szomorúan Bella.
Kicsit arréb ment, majd leült egy padra, mivel egy kis ideje volt még a kiképzés előtt. Egy robbanást hallott meg észak felől és értesítette is a felügyelőt.
- Én is hallottam Bella még nem süketültem meg. És most kövesd a vészhelyzeti protokolt!
Bella a protokol szerint cselekedett, csak nem számított egyikük se arra, hogy már most elértek a táborba. Bellát megtalálta egy robot, és szíven is lőtte. Már csak a korházban ébredt magához, ahogy a doktor méri a pulzusát.
- Félember lettem? - kérdezte Bella sejtve a választ
- Igen, de az államhoz tartozol - felelte a doki.
Fálállt a doktor a széktől, majd kisétált az ajtón.
A sebek begyógyulása után, ami olyan 3 hét volt.
Bellát kiküldték katonának mondván, hogy úgyis annak készült. Ott egyből egy csatában találta magát. A nagy csatározás közepette félrehúzta egy idegen.
- Kivagy? - kérdezte Bella
- Nem szükséges tudnod. Hallottam, hogy félember lettél.
- Igen, és?
- Elakarsz szökni ebből a világból?
Bella egy kicsit hezitált, de helyeselt.
- Akkor jó.
Az ismeretlen alak furcsa alakzatokat festett a padlóra.
- Állj oda! - majd megmutatta, hogy hova is
Bella követte utasításait. Az alak elkezdett furcsán beszélni, mikor befejezte Bella egy város közepén találta magát.
The end. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
