Sohasem tudtam, mégis mire vagyok jó. Apukám kicsiként elhagyva jártuk anyámmal a világot. 18 életévem töltöm, Dignissim-Saltus birodalmából származok, de miután drága jóédesapám elhagyott mindent s minket, anyám Babilonban szerzett állást, ahol a palotában dolgozhat. Jómagam is a palotában nőttem fel, igaz, csak a dolgozók otthonában, de mindig is imádtam a palota kertjében sétálgatni. Anyám alapfokú mágus, elvégezte az A iskolát, de tovább nem nagyon tanult. Apámról nem igazán tudok sok mindent, de azt biztosra mondhatom... Anyámtól nem örököltem semmilyen képességet! Jelenleg a királynő védelmében álltam szolgálatot, irritált az, hogy mindenki kiröhögött, mivel nem vagyok az a hűdenagy mágus. Mindig is beletartozott az éreklődési köreimbe a mágia, de abból is csak a gyógyító s építő mágia. A sötét mágiának a közelében sem akarok lenni!
(Anyukám fiatal korában)
Bár ahhoz képest, hogy nem vagyok egy nagy mágiahasználó, ahhoz képest sok más dologhoz is értek. Anyukám mesélte, hogy mikor kicsi voltam, egy sárkány tévedt be a faluba, ahol laktunk, s amikor a sárkány rám nézett nyugtalaln szemeivel, rögtön lehajtotta fejét. Sokan nem értették, mégis mitől lehetett ez, anyám mégis könnyekre fakadva szaladt felém. Mikor a sárkány meglátta a szaladó anyám, rögtön tűzokáldásba kezdett, s aki élt s látott, menekült a hatalmas dög elől. Anyukám még azt is elmesélte, hogy 3 évvel később visszatért a faluba, de nem talált semmit a por s hamulepte kihalt falun. Egy szál Ormendát helyezett arra a házra, ahol laktunk, majd visszatért Babilon hajadon virágzó birodalmába. Ahogy egyre jobban nőttem, egyre jobban érdekeltek a fegyverek, a mítoszok, legendák, s egyéb mágikus, izgalmas mesék. Sokszor hallottam a véregző sárkányokról, akik az emberek vesztét akarják, de valahogy soha nem hittem ebben, főleg azóta, mióta anyum elmesélte a sárkány s Akkie találkozását. Másrészt imádok harcolni, leleményes vagyok, mindenre kitalálok valamilyen ésszerű megoldást, nyugodt lélek vagyok, de ha felbosszantanak, akár egy sárkány pusztítok mint egy őrült! Fegyverek amikhez értek: dobó s szúró tőr, kard, szablya, hosszúíj, Csillagok, s még sorolhatnám.
Emlékszem arra a napra, mikor egy nehéz csata után fáradtan hazatérve toppantam be az otthonomba. Anyukám kissé ijedt, de ugyanakkor szelíd mosollyal s vacsorával fogadott. Ezen a napon kérdeztem meg őt előszőr arról a bizonyos személyről:
- Anya, mesélnél kicsit apukámról?
Ideig habozva, hahotázva mindig ki szavakat, majd lassan belekezdett a mondanivalójába.- Nos kincsem, apád egy nagyon különleges kény volt... Egy sárkány! Igaz, alakváltó volt, emberi mivoltjában ismertem meg. Emlékszel a történetre amit meséltem? Hogy a sárkány rád nézve nyugodttá vált.
- Igen anya, emlékszem... Szóval, ha jól értem, el akarod velem hitetni, hogy egy torzszülött vagyok!
- Nem vagy az kincsem, ne aggódj, nem vagy az. Mindent amit tudsz, apádtól örökölted! De mikor meglátta, mire vagy képes, elmenekült, félt hogy mi történne veled, ha megtanulnád azt, amit tudsz. Hidd el gyermekem, apád azért tette amit, hogy megvédjen.
Felállva az asztaltól rácsaptam az öklömmel az asztalra, ami hirtelen kettétört. Megijedve hátraugrottam, s a szemeimben a könnyek folytak, a tűz mardosta a bensőmet s a szemeim vérvörösek lettek.
- NEM AKAROK EGY ILYEN SZÖRNYETEG LENNI! -majd kivonultam sírva, elbújva mindentől. Azóta járom a várost, védelmet keresve. Az állásomból kiléptem, elmentem. Anyukámtól azt is megtudtam még, hogy apám a Levegő sárkánya volt, így az én elemem a levegő, de hogy még mire vagyok képes, az idő folyamán kiderül...
 |
AJÁNLOM AZ OLDALT
