|
Témaindító hozzászólás
|
2017.12.27. 23:17 - |
 |
[4-1]
Spin Off 1:
Vérfarkas vadászat:
Anduin Babilonban hallott arról, hogy egy vérfarkas található a közeli erdőségben. A vadászat 10.000 Aranyat fizetett annak aki bizonyítja, hogy vége a szörnynek. Anduin letépte a cetlit, majd a zsebre dugta és elindult a városkapuja felé. A város gazdagsága még annak ellenére is lenyűgözte, hogy kísérőjével már több mint két hete itt vannak. A fehér házak, az aranyozott tetők, mind eme fényes gazdasági helyzetről tesznek tanúbizonyságot. Ahogy lépkedett a fehéren ragyogó, már-már szinte vakító utcaköveken, csodálta a város telítettségét. Emitt egy kisebb családi ház állt, szembe vele pedig egy sarki kisbolt. A város arany borítású kapuja egyre közeledett, míg már lassan át nem ért alatta. Ekkor észrevette őt egy mágustársa, aki közelebb lépett.
- Andy! Hova indulsz? – kérdezte vidáman, miközben végignézett az indulásra kész máguson. Anduin válaszképp felmutatta neki a cédulát.
- Vadászni. Egy vérfarkas van környéken. – felelte majd tovább indult az erdő irányába.
- Sok sikert! – hallotta ahogy a vörös hajú lány még utána kiabált.
-------
A vérfarkas nyomaira könnyű volt rábukkanni. Kidőlt fák mutatták az utat melyeken éktelen karmolásnyomok díszelegtek. Néhol a fákat megszáradt vér is borította, melyek között Anduin megállapítása szerint nem voltak olyanok, amelyek éppenséggel frissek lettek volna. Feltehetőleg a hírek hatására egyre kevesebben merészkedtek az erdőbe. A rém már valószínűleg egyre éhesebb volt, nagy esély lehetett volna arra is, hogy megkockáztat egy támadást a város közelében is. Ekkor Anduin dühödt hangokra lett figyelmes, és elindult a hang irányába. A vérfarkas épp egy elhullajtott szarvas tetemét marcangolta, de látszott rajta, kevés ez neki. Emberi vért akart. Frisset, amivel szomját olthatta, és húst, amivel az éhségét csillapíthatta. Szánivaló egy teremtés volt. Régen lehet farkasemberként kezdte, de az állatias ösztönei annyira elvették az eszét, hogy farkas formájában ragadt. A tudata már teljesen egy ösztönlénnyé volt. A farkas ekkor Anduin felé kapta a tekintetét, aki sietve egy fa mögé bújt. A meglepetés erejét nem akarta feladni. Halkan suttogott, majd a testét először egy alig látható, majd egyre fokozatosabban kivehető fénypáncél vette körül. Előhúzta a tőrét, majd egy jól irányzott vetődéssel előtört a fa mögül, és ellenfele oldalába hajította a kést. Amaz, csak ránézett a sebre, majd kihúzta a tőrt, és elhajította. Majd röhögött. Az állatias vonyítás keveredett az emberi röhögéssel. A végeredmény habár ijesztő volt, Anduint mégsem ez taglózta le. Hanem hogy a gondolatmenete helytelen volt. A farkas nem vesztette el teljesen az eszét, tudatában volt a cselekedeteinek. Hirtelen a farkas elrugaszkodott a földtől majd felé vetette magát. Anduin még épp időben elhúzódott, de a karját még így is elég csúnyán felkarmolta. Pont az a karját, ami még sérült volt a ghoullal vívott harcban a Hegyen. Az a sérülés eddig is tartotta magát, feltehetőleg a ghoulnak valamilyen méreg anyaga miatt, de így egy újabb sérüléssel még nehezebb lesz a felépülése. Nagyon alábecsülte az ellenfelét. Csettintett egyet, mire indák nőttek ki a földből és fogták le a szörnyet. A kezét a földre helyezve egy kisebb darabot mágia segítségével kitépett, majd egyre inkább szilárdította mígnem egy szikla golyó lett belőle. A farkas már épp kiszabadult volna az egyre sokasodó indák szorításából amikor a mágia telibe találta. Az ütközéstől nekirepült egy fának, ami pedig ennek hatására kidőlt. Az indák újra körülvették, és a fához szögezték. Anduin végig húzta a karján a kezét, mire a vérzés elállt, de a ghoul ejtette seb még mindig ott „tündökölt”. A földből ekkor egy dárdát emelt ki amellyel végül megszabadította a farkast a fájdalmaitól, majd egy jól irányzott vágással megszabadította a fejétől. „ Ez elég bizonyíték kell majd, hogy legyen” – gondolta miközben egy kisebb zsákot teremtett indákból amikbe bele hajította a fejet.
-----
Anduin belépett a babiloni helyőrség házába. Az ügyeletes őr éppen papírmunka felett görnyedt mikor odahelyezte a zsákot az asztalára. Az őr szétnyitotta majd hátrébb is húzódott a látványtól.
- Nem gondolod, hogy kissé szemtelen vagy? – vonta fel az egyik szemöldökét. – Attól, hogy mágus vagy, még nem kell ennyire komolyan venned a dolgokat.
- A hirdetésen az állt, hogy bizonyíték kell a farkas halálára. Itt a bizonyíték. – felelte Anduin kimérten. – Illetve az, hogy 10.000 Arany jár érte. – Az őr itt halkan káromkodott egyet majd elővett egy kisebb zacskót és Anduinnak dobta. A férfi kivett belőle egy darabot és megvizsgálta igazi arany e. Közben az őr oda hívatta egyik alárendeltjét, és a lelkére kötötte, hogy dobja ki a fejet és még csak véletlenül se nyissa ki a zsákot. Amikor Anduin az ajtóhoz ért undorodó kiáltást hallott. Úgy látszik a másik őr nem fogadott szót. |
2. Rész
Anduin azt gondolta a Hegyeknek a legrosszabb részén már túl van. Ennél nagyobbat már nem is tévedhetett volna. A Szakadékon átjutott, de az még csak a kezdete volt, annak amit a Végtelen Hegyekként ismerünk. Amikor meglátta az idegentől kapott térképet, és megkereste rajta, hogy hol áll, akkor sokkolta a felfedezés. Alig mozdult szinte még csak el Stormwindtől. A sziklás vidék még hosszú ideig folytatódott. Sóhajtott egyet, a vállára kapta a táskáját, majd a térképpel a kezében tovább indult. Az arcába húzta a sálját, hogy védve legyen az újfent egyre erősödő jeges széltől. A sziklatornyok egy kisebb ösvényt adtak ki maguk között, és mikor a mágus elhaladt előttük a hó némán lezúdult rójuk, elzárva egy több méter magas fallal a visszautat. A Hegyek üzenete egyértelmű volt. Ha idáig eljutottál, tovább mész. Ahogy ment előre egy kisebb követ rugdosott maga előtt. Az idő mintha a szokottnál is lassabban telt volna, ahogy lépkedett és ropogott a talpa alatt a hó. Nem is sejthette, hogy minden lépését figyelik a kövek között élők. A Hegyek nem csupán egy kietlen táj volt. Valami igenis élt ott. Ha valaki felfigyelt rá nehezen de észrevehette. A kövek mozgásában. A hó ropogásában. A vizslató tekintetekben a sziklák között. Néha egy-egy felhangzó üvöltésben amikor a prédát utolérte a végzete és lecsapott rá a Hegyek világa, hogy a nyomai annak, hogy valaha is egyáltalán ott járt a hegyek között porladó csontjai legyenek. Anduinnak egyszerűen nem volt ideje figyelni ezekre a jelekre. Két okból is. Mihamarabb elakart tűni a vár közeléből, illetve egy másik emberi település nyomaira bukkanni mielőtt elfogy az élelme és belőle is csak a csontok maradnak. Később már rá is döbbent mekkora hiba volt csak arra figyelni, ami az előre volt. Valaki, de inkább nevezzük valaminek határozottan követte. És feltehetőleg nem éppen a legbékésebb szándék jelével. Az itteni lények megtanultak alkalmazkodni. Tudják hova kell lépni a legcsendesebb mozgásért. És nem restek ez a tudást kihasználni. Anduint teljes sokként érte mikor a teremtmény rávetette magát. A jobb kezébe belemarta a fogait és egy kisebb darabot már szinte ki is harapott belőle. A kezdeti sokk elülte és a fájdalom éles érzése után, egy jól irányzott rúgásnak hála a teremtmény a közeli szikláknak csapódott. Anduin a lélegzetvételnyi időt kihasználva egy gyors gyógyító varázslatot használt a kezén, majd mikor látta, hogy a teremtmény újra felé haladt, igaz most márt kimértebben és lassabban. Egyszer csak ugrott egyet, ami elől sikeresen kitért a mágus így a bestia megint a falnak csapódott. Egy élesebb szikladarab látszólag felvágta az oldalát a lénynek mert az vérezni kezdett. Anduin már készen állt a következő támadásra és előhúzott egy kisebb tőrt a ruhájának béléséből. Ezek után már mindkét fél sokkal lassabban és kimértebben mozgott. Anduinnak a gyógyítása ellenére is vészes volt a sebe, míg a szörny nem éppen egy szép sebbel gazdagodott. Amikor a beste végre ugrásra kész lett volna egy inda kinyúlt a földből és lerántotta. Anduinnak se kellet több elhajította a tőrét, ami egyenesen a monstrum koponyájába állt bele. Közelebb lépet mikor megállapította, hogy a lény kimúlt. Kihúzta a tőrt a szörnyből. Végre közelebbről is megvizsgálhatta. A testét vékonyabb irharéteg fedte. A pofája egy eldeformálódott kutyáéra hasonlított. Mikor végzett az átkutatásával arra gondolva biztos vannak még itt ilyenek, lerúgta a szakadékba a tetemet remélve, hogy a hang odacsalja a többi ilyet.
Viszont a sebe attól még súlyos volt és egy erősebb gyógyító varázslatra nem volt ideje.
Nekiesett egy oszlopnak, ami ettől ledőlt és alatta egy kisebb láda volt. A ládában egy fekete köpeny volt rajta egy névvel. A név nagy része addigra már lekopott. Ennyit tudott belőle kisliabizálni: ..ela… ….e…ort. A köpeny alatt volt egy teleport tekercs is ami mellet félig meddig olvashatóan, hogy a köpeny tulajdonosához teleportálja. Nem volt ínyére egy ismeretlen teleportot használni, de ha nem teszi meg az az életébe kerülhet. Akarva akaratlanul megnyitotta a teleportot ami egy rövid émelygő hatás után egy hajóra dobta ki a nyílt tengeren… Ezután elájult.… |
Alaptörténet: Túl a Végtelen hegyek csontfagyasztó hidegén, terült el egykor Stormwind vára. Egykor. A vár azóta elpusztult, a tragédiának hírmondója se maradt. A vár üresen áll, és a tornyok között átsüvítő szél az egyetlen, ami talán tudhatja mi történt a pompás várral. Mi történt, hogy az egykor a Hegyekre sikeres expedíciókat küldő, szinte már nagyhatalommal, hogy alig több mint egy hét alatt a jég és a sötétség martaléka lett. A várral, ami már a Víz városának határait súrolta, de keletre nem ment soha. Innen származott Anduin Llane Wrynn is, viszont a vár fagyos sorsáról nem tudott, illetve nem is volt ideje tudni. A Hegyek nem az a hely, ahol hallani a híreket. És nem is az a hely, ahol azon lehet tűnődni mi lehet máshol. A Hegyek arra kényszerít, hogy másra még csak ne is gondolhass. Erre Anduin már régen rájött, és mikor egy vékony sziklafolyosón húzta az arca elé a biztonság érzését valamennyire szolgáltató sállát. A folyosó vége már közeledett, de a párkány, amin a férfi haladt, vészesen keskeny volt, és az esélye annak, hogy egy rossz lépés után már nem is lesz több lépés. Lélegzetét visszafojtva lépett tovább, a szeme előtt azzal a bizonyos elhibázott lépéssel, és azt követő fájdalmas zuhanással. A szakadék nem volt olyan mély, hogy kis szerencsétlenséggel ne lehessen túlélni. Azért szerencsétlenség a túlélés gondolata a mélyben, mert erre senki sincs, aki segíthetne rajta. Az életben maradás egy zuhanás után ezen a helyen a lehető legrosszabb lehetőség. Egy gyors felnyársalódás az egyik élesebb sziklára, vagy egy valamennyire fájdalommentesebb szétzúzódás a földön jobb opció, mint példának okáért törött gerinccel szenvedni még napokig, rosszabb esetben hetekig. Már csak pár centiméter volt a vége előtt, amikor a lába alatt beszakadt a párkány, Anduin már felkészült a biztos halálra, mikor azt vette észre, hogy már nem zuhan tovább. Felnézett, hogy milyen ok állította meg az esésben. A ruhájának egy része rácsavarodott az egyik kiálló szikladarabra. A szél végigfutott a folyosón. A párkány többi része még elérhető távolságban lett volna. Egy sikeres lendülés után elkaphatná – vagy leeshetne a mélybe. Igazából mostmár mindegy lett volna. Ha áttér már nem tud visszamenni, a leomlás miatt. Ha leesik nagy eséllyel meghal, de ez a lehetőség akkor is fennállt ha sikerül kiviteleznie. Elmélkedéséből az rázta ki, hogy egy nagyobb adag hó zuhant rá, és ami fent tartotta töredezni kezdett. Szépen lassan elkezdett mozogni, hogy elég lendülete lehessen elérni az előtte lévő darabot. Előre-hátra lendült már amikor egy szerencsétlen pillanatban elszakadt a ruhája. Már biztosra vette, hogy ő ott megfog halni, amikor fogást érzed a kezén és valaki felhúzta.
- Szerencséd volt kisöreg. – szólalt meg egy rekedtes hang, azé aki felhúzta. Anduin nem látta az illető arcát mert szorosan egy köpeny simult az egész testére, de egy öregebb férfinak tippelte.
- Ki maga? – kérdezett vissza miután kizihálta magát. Az idegen nem válaszolt csak miután megbizonyosodott arról, hogy Anduin épségben van, odadobott neki egy térképet, és tovább sétált.
- Kerüld el a Víz városát ebben az időszakban. Menj el Edward kastélyába. Ott talán találsz munkát és lakhelyet. Talán. – mondta még visszafordultából majd a körvonala szép lassan tovatűnt. |
|
|
[4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
