|
Visszaemlékezés
Egy paludemi árvaházban nőttem fel.A szüleimről nem tudtam sokat,és arra sem emlékeztem,hogy mi a nevem.
Az árvaházban sokat meséltek a mágiáról,és mindenki csodával nézte ezeket a meséket(én mindig az elsők között voltam).Ottani gyerekekkel jól kijöttem,sokat beszélgettem,játszottam velük.
Kb olyan-8-9 éves korom fele valami nagyon megváltozott.Nem beszéltem senkivel,nem játszottam senkivel,ezek helyett inkább a mágiáról szóló könyveket olvasgattam.Ilyenkor kaptam meg a Darkia nevet,ami nem nagyon passzolt össze a szőke hajammal és a kék szemeimmel.
Ilyenkor tanultam meg a tűz mágiát,és ilyenkor tanultam meg azt is,hogy a mágiának van egy sötét fele is.Ezeknek a mágiáknak a többsége elveszi az eszedet,szóval óvatosan kell bánni velük.
 Ha egy mágus nem képes ezeket a mágiákat kordában tartani,akkor elpusztítja saját magát.De,ha sikerül nem elveszíteni az eszét akkor akár az alvilág erejét is magának tudhatja.
Folytattam az olvasgatás,már a könyvtárakban is csak a könyveket bújtam.
16 éves korom fele sikerült megtanulnom a villám mágiát és ilyenkor indultam az első küldetésemre is,és ekkor hagytam el az árvaházat.
Sok küldetést és munkát vállaltam,de ezek olyan könnyűek voltak,hogy inkább be vállaltam egy vadászatot.
Az első vadászatom egy sellő volt ami akkor még egy kicsitt nehéz volt,de legalább több pénz jutalmat kaptam érte,mint a küldetésekből és a munkákból.
Sokkal izgalmasabb volt.
Ekkor sokat jártam az erdőben vérfarkas vadászni,mivel értékes volt a bundája.Amikor azt hittem,hogy találtam egyet,a fa mögé bújtam és lesből akartam lecsapni rá.
Hallottam a mozgást,és tudtam,hogy az bizony nem vérfarkas.A mozgás emberszerű volt,de még így sem merten előbújni.
 -Látlak.-szólt a férfi hang.-Ne félj,Darkia nem foglak bántani.
Nagyon megdöbbentem,és még jobban nem mertem előbújni.
A férfi hang sóhajtott egyett.-Renben akkor ne gyere elő,de tessék itt van a vérfarkas bundád.
Amikor előbújtam tényleg ott volt,de a férfi ekkor már eltünt.
Ki volt ő?Mit akart? csak ezek a gondolatok jártak a fejemben.
Vettem a bátorságot és a rákövezkező napon,vissza mentem az erdőbe.
-Tudtam,hogy vissza jössz.-modnta a férfi.-Mindig vissza jönnek
-Ki vagy te?.-kérdeztem,gondolom a hangomból kiszűrte a félelmet.
-Atanáz vagyok.-mondta,majd rám küldött valami féle tűz mágiát.
A tűz lila szinű volt,és csak egy ideig égetett.
-Szóval nem haltál bele,ez már egy jó jel.-mondta mosolyogva Atanáz.
-Ki vagy te?.-kérdeztem,de ekkora már megnyugodtam.
-Egy 200 éves mágus vagyok,aki a sötét mágiát használ.-mondta-Nagyon emlékeztetsz a fiatalkori énemre.Én is a mágia megszállotja volt,és mindig kutakodtam ezek után.
-Szóval,mi volt ez a tűz?.-kérdeztem
-Azok akik nem bírják az e féle tüzet,meghalnak.-mondta.-Azok akik bírják,bírni fogják a sötét mágiát is.-Ha akarod tudok tanítani sötét mágiát.
A szemem felcsillant.
-Mit szólnál a Hold mágiához?.-kérdezte-Ez nem olyan nehéz és még a vadászatoknál is jól jön.
Atanáz volt életem legmeghatározobb személyisége.Kb 3 évig vele éltem,és ezt senki se tudta.
Segített felidézni az emlékeimet.A szüleim is sötét mágia használók voltak,de őket Paludem kivégezte.
-Szóval hol lennék biztonságban?.-kérdeztem
-Dead Port.-mondta.-Ott még jobban tudnának segíteni.
Az éjszaka leple alatt szöktem volna el,de az egyik katona meglátott.
-Állj meg!.-ordította-Hova mész?
-Sehova.-mondtam majd,megkarmoltam az őrt.Az őr elájult,de később kiderült,hogy meghalt.
-Akkor irány Dead Port.-mondtam és feltettem a csuklyát a fejemre.
------------------------------------------------------------
-Szóval megöltél egy embert,igaz?.-kérdezte Nuwa
-Igen.-mondtam
-Ahogy hallom nem volt szándékos.-mondta-Beengedlek a birodalmamba,de bizonyítanod kell.
-Hogyan?-kérdeztem
-Majd a későbbiekben megtudod.-mondta,majd visszamerült a vízbe.
A hajó végül megérkezett Dead Portba. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
