|
Témaindító hozzászólás
[2-1]
Tudom rég találkoztunk, és régen írtam neked a velem történő dolgokról, de most mindent megmagyarázok. Nehéz volt kigondolni a szavakat amikor a papírok előtt ültem, és a kezembe fogtam a tintával átitatott tollat. Nem tudtam, hogyan magyarázhatnám el ezt a furcsa barátságot, ami köztem és egy lény között kötetet, akit elítél a világ. Kiskoromban a kettősség életemben arra kényszerített, hogy a természetféle forduljak. Tudod jól hogyan éltem. Az arisztokrata nagy mágnás apám, és a kocsmában dolgozó anyám. A nagyságos REGE birodalma és a hanyatló CAECUS. Amikor az apámmal voltam azért néztek le, mert tudták miféle is vagyok. Amikor pedig anyám kocsmájában segítettem a napi munkában pedig mindig a susmogások és gonosz tekintetek. Úgy éreztem nem tartozom sehova.
Szent Meredy napján történt mindez. Anyám szokásához hűen nem engedte, hogy varázslással oldjam meg a gondjaimat, ezért kiküldött a közeli erdőbe különböző csodás növényeket szedni. Utáltam kitépni őket, hogy aztán anyám öt aranytallérért darabjáért eladjon belőle egy-egy csokrot. Olyan gyönyörűek voltak Fiona, hogy letépni őket felért egy sebbel a szívemben. Mintha a saját hajszálaimat tépdestem volna ki egyesével. Szokta mondani Malvis a helyi varázsló, hogy én hozzá mentem a természethez. De végül is fején találta a szöget.
Követtem a szokásos irányt, majd betértem az egyik elhagyatott erdő részhez. Ott nőnek a legcsodálatosabb virágok. Szinte könyörögnek, hogy ne fosszam őket családjuktól. De a pénz beszél, így kezeim maguktól mozogtak.
Megpillantottam egy fentebb lévő virágszált. A beszűrődő napfény egyenesen átölelte őt. Emlékszel még amikor kiskorúban fejjel lefelé néztük a naplementét a sárpatak melletti dombon? Azután azt mondtuk az volt a leggyönyörűbb dolog egész életünkben. Hazudtam. E virágszál volt a legszebb mind közül. A szivárvány minden színében pompázott. De nem tehettem mást. Felmásztam, és kész voltam kitépni ám az nem mozdult. A föld a lábam alatt elkezdett remegni.
Azt hittem képzelődőm. A föld magától nyílt meg majd egy sárkány bújt elő. Azt hittem nyomban meghalok. Azt hittem, hogy egyből felkap és lenyel. Ám csak szúrós tekintettel nézet rám. Lélegzetem elállt, és csak némán bámultam őt. Testét benőtte a moha. Rajta csüngött az erdő vadjai. Ő volt maga az erdő. Hozzám közeledett, majd mélyen a szemembe nézett. Azt hittem épp kitárja száját és bekap ezért becsuktam a szemeimet. Ők azok…
Akikről annyit meséltek. Akik visszatértek, hogy visszavegyék a mágiát, amit odaadtak. Már mint egyesek szerint. Én mindig is hittem a kezdetek kezdetének az Ozyak felé elméletnek. De meglepetésemre a nagy óriás sárkány nem ölt meg. Mélyen a szemembe nézet, és mutatott dolgokat. Dolgokat, amiket még most sem értek. Olyan dolgokat, amik talán a múltban történtek, de nem vagyok benne biztos. Minden esetre Fiona el kell mondjam, hogy sosem voltam még olyan boldog, mint a sárkánnyal való találkozás után. Az elkövetkezendő napokban folyamatosan kijártam hozzá, hogy megbizonyosodjak ott van-e még. Lerajzoltam, és beszéltem hozzá bár ő nem szólt egy szót sem. Csak feküdt, és aludt.
Minden tökéletes lett volna ha Malvis nem szerez tudomást a kis titkomról. Tudsz a viszonyomról vele. Egyszerűen nem tudtam tovább titokban tartani. Malvis szólt egy legendás sárkány ölő mágusnak ki eljött, majd kivégezte őt. A fájdalom leírhatatlan volt Fiona. Felgyülemlett bennem egész életem keserűsége, és egy heves pillanatban kiengedtem minden szörnyűséget. Az egész erdő az enyém volt. Malvist és a sárkányölő barátját megöltem. A tövisek, és föld alatt élő lények parancs nélkül ugrottak a két varázslónak. Kezeim és testem eggyé vált a természettel, és most miközben e sorokat írom folyamatosan irtom azokat akik a természet ellen szegődnek. Anyámat már nem akarom látni többe. Apám pedig. Nos, úgy tervezem ő lesz a következő.
Sok szeretettel az imádott barátnéd,
|
[2-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
