|
Témaindító hozzászólás
|
2017.12.21. 23:17 - |
 |
[16-1]
Aila színre lép
A Mérgezett Kristály elleni harc a küszöbön állt, így gondoltam ideje egy kis edzésnek. A hegyek felé vettem az utamat, ahol magas szintű szörnyek ellen nyílt lehetőségem harcolni. Épp legyőztem egy Gepárd Bestiát, amikor a közelből ordítást hallottam. Jobb esetben nem érdekelt volna: aki van olyan bolond, hogy a végzetébe rohanjon, az meg is érdemli. Most viszont elkapott a kíváncsiság. A sötét csillag mágia segítségével a szemeimmel hamar megtaláltam az ordítás gazdáját. Egy lány volt és éppen Ra ellen harcolt, sérült kézzel. Gyorsan ott termettem előtte, és rászóltam:
- Maradj mögöttem! - majd az őrzőmhöz fordultam - Shara, használd a gyógyító mágiád és gyógyítsd meg a lányt.
- Hé, én is itt vagyok és nevem is van! - fakadt ki rám hirtelen a lány.
- Jelenleg pont nem érdekel, csak maradj mögöttem és ne akadályozz! - válaszoltam neki nyugodt hangon.
Mondani akart még valamit, de a szavát elfolytotta az ellenfél támadása, melyet az utolsó pillanatban sikerült elhárítanom. Hátrafordultam hozzá:
- Tedd amit mondtom, ezt meg bízd rám.
Majd avval a lendülettel előkaptam a piros pengéjű kardomat és nekiestem Ra-nak. Nem volt különösebb ellenfél számomra, hamar legyőztem. Miután végeztem vele, odamentem a lányhoz:
- Jól vagy? - kérdeztem tőle barátságosan.
- I..Igen.. - válaszolt kicsit zavartan - Egyedül is megoldottam volna, nélküled is elintéztem volna!
- Azt láttam - mondtam mosolyogva - Mi a neved?
- Aila Patris a nevem. Az apám Rege kastélyában dolgozik, nemesi családból származok! - válaszolta büszkén.
- Hmm.. értem. Én nevem Derek Blossom, vagy ha ismerősebb I. Derek uralkodó és..
Nem tudtam folytatni, hirtelen felpattant és meghajolt előttem:
- El..elnézést uram hogy nem ismertem fel és faragatlanul beszéltem Önnel!
- Hagyd el Aila és hívj csak Dereknek. Ritkán tudok korombeliekkel lenni. Félik az erőmet és inkább elkerülnek...
Hallgattunk egy ideig és egymást néztük. Végül elmosolyodtam, amire ő elpirult.
- Volna kedved ebédelni egyet? Van innen nem messze egy jó kis fogadó. Meghívlak!
Vetettem fel neki mosolyogva. Nem válaszolt rögtön, gondolkodott: "végülis meghívták.. végülis éhes.. végülis nem siet sehová.. végülis elég jóképű...". Végül mosollyal az arcán rábólintott az ajánlatomra. Így történt a találkozásom Ailával.
Derek Blossom
Aila Patris |
A gondolkodó Derek |
A mérgezett kristály sereg színre lép
Hogy mi változik azután, hogy átvetted egy birodalom irányítását? Nyakadba szakad egy halom munka és természetesen rengeteg papírmunkával is foglalkoznod kell. Nem volt ez másképp nálam se. Amikor tudtam, megpróbáltam kibújni ezek alól. Sajnos most ez pont nem sikerült.. "Bárcsak történne valami izgalmas.." gondoltam magamban. Mintha az égiek meghallgatták volna a kérésemet, pár perc múlva berohant egy hírnök:
- Uram, nagy... baj van... - mondta kicsit tagoltan levegőt alig kapva.
- Fújd ki magad és utána mond el mi történt- válaszoltam nyugodtan, bár titkon örültem, hogy végre történik valami.
Hellyel és itallal kínáltam, amit hálásan elfogadott. Majd végül belekezdett:
- Uram, nagy baj van! Egy ellenséges haderő bukkant fel Deadport felől. Viszont nem Deadport serege, ugyanis őket is ugyanúgy támadják. Vezérük egy magát Kristály királynak nevező személy. Elég nagy sereggel támad, szörnyek, élőholtak és sárkányok is találhatóak a seregében, valamint ami a legfontosabb: egy teljesen ismeretlen mágiát használ.
- Hm.. értem.. Szóljanak a hadvezéreknek, 24 óra múlva összeül a haditanács. Jöjjön minden hadvezér, kifogás nincs.
A haditanács elég hamar összeült, a kiadott határidőn belül összegyűlt mindenki, egy-két határvidéken állomásozó hadvezéren kívül.
- Uraim és hölgyeim, világunk veszélybe került. Egy ismeretlen mágiát használó sereg közelít dél felől, mely célja az általunk ismert világ leigázása. Nagyjából egy hét múlva eléri a kontinenst amin élünk. Megoldásokra van szükség, minél gyorsabban. Araevin kérem vázolja a lehetséges megoldásokat.
- Mint ismert, nem egy kis létszámú sereg közelít. Egyetlen birodalom se képes felvenni a harcot velük egyedül, még talán mi sem.. Éppen ezért most muszáj összefognunk.
- Mire céloz evvel, Tábornok úr? - kérdezte az egyik tanácsosom.
- Arra - fordult felé Araevin - hogy akármennyire is nehéz kimondani és elfogadni, össze kell fognunk a többi Birodalommal.. Mielőtt háborognának: tudom, nehezükre esik ezt elfogadni. De nincs más megoldás. Tisztes helytállás együtt, vagy bukás egyenként. A döntést magukra bízom.
Heves vita alakult ki Araevin szavai után és sokáig folyt a tanácskozás. Végül a legmakacsabb tanácstag is belátta, nincs más választásunk. Muszáj összefognunk a világunk megvédése céljából. Végül magam zártam a haditanácsot:
- Uraim és hölgyeim, a döntés akkor megszületett. Hírnökeink elindultak a többi Birodalom fővárosába az üzenetünkkel. Ideje elkezdeni a katonák összegyűjtését és felkészülni a harcra, ugyanis a mai napon Rege hadban áll..
Derek Blossom |
Egy kocsmában hallott rövid történet
Történt egy napon, mikor épp a várost jártam inkognitóba, hogy a fogadó ahova betértem, épp magamról hallottam egy történetet.
- Ez a történet arról a Derekről szól, kit mindannyian a vezérünkként, valamint a világunk legerősebb mágusaként ismerünk. Történt egyszer régen, mikor ereje még nem volt a mostani közelében se, hogy majdnem ott hagyta a a fogát vadászat során. Az első sikeres vadászatok után elbízta magát, és az Alvilág Mágusa ellen indult. Varázslatok terén ekkor még nem volt túl nagy a tudása, de bízott magában. Ez volt majdnem a veszte, a Nagy Vezérünknek. Alvilág Mágusa ugyanis sokkal erősebb tűzvarázsló volt, mint Derek. Az ellenfele bevetette ellene a legnagyobb varázslatát is. Úgy tűnt, hogy Derek nem tudja magát sokáig tartani, de ekkor érkezett a megmentője, Minaloo, a varázslatos lénye. Minaloonak sikerült a támadást kivédenie, így Derek túlélte a támadást és be tudta vinni a végső csapást. A csata színteréről a varázslatos lénye segítségével tudott csak kijönni. Lenának minden erejét bele kellett adni, hogy meggyógyítsa, ugyanis Derek testének 80%-a megégett a harc során. Lenának sikerült végül teljesen helyreállítania a testet, viszont Derek lelke ekkor megváltozott. Nem becsülte le többet az ellenfelét és elkezdett keményen edzeni. Ez a majdnem végzetes vadászat adta meg neki a kezdőlökést ahhoz, hogy a legjobb lehessen. Ezután ami történt, az már maga a történelem...
Végighallgattam a történetét, kiittam a maradék tünde sört és visszaindultam a palota felé. Hazafelé eldöntöttem, máskor is beülök még ide. Ki tudja, milyen történeteket ismernek még rólam? Ha meg elfogy a története, akkor talán még én is mesélek nekik egy újat..
Derek Blossom |
Visszatérés a fővárosba
A fővárosba való visszatérésnek nagy híre ment. Hatalmas tömeg tódult az utcára, újra itt a birodalom első számú polgára! Viszont voltak akik nem nagyon örültek jelenlétemnek. A hadügyminiszter és köre mindenáron háborút akart, így nem nézte jó szemmel a békét. Visszatérésem után másnap meg is keresett edzés közben.
- Derek uram, elnézést a zavarásért, de beszélnünk kell - kezdte a beszélgetést.
- Mondja, kedves Tanyl, ne tarsa magában.
-Uram, szerintem nem volt jó döntés a béke. Birodalmunk serege hatalmas, mágusaink erősek, az Istenek vigyázznak ránk valamint Önnél sincs erősebb mágus a világunkban. Jobb lenne ha a békét eldobjuk!
Látszott rajta megkönnyebbülés, végre kimondta ami nyomja lelkét. Szemében harcias tűz lobogott, készen állt akár maga is harcba menni. Álltuk egymás tekintetét. Öt perc volt? Vagy tíz? Nem tudom. Végül megszólaltam:
- Tiszteletben tartom a véleményét hadügyminiszterem, de jelenleg a háborúval egyik Birodalom sem járna jól. Valamint további két okból se érné meg a harc.
- És mik lennének azok, Uram? - kérdezte kíváncsian.
- Először: sárkányok. Nem tudom észre vette e, de a sárkányok kezdenek megerősödni. Kérdés: mitől? Egy titokzatos mágus lenne, vagy egy új erő? Ennek az okát mindenféleképpen meg kell találni.
- Igen, ezt észrevettem én is. Sárkányok ereje ugrásszerűen megnőtt. Még ma elkezdjük a kutatást a lehetséges okok után. Mi a más ok, Uram?
- Egy lány. Pontosabban egy farkaslány. A pihenés alatt összefutottam egy Helias nevű mágussal. Eddig nem is lenne semmi különös, viszont Bika alakot volt képes felvenni. Ő mesélt egy történetet egy lányról, aki a Farkas alakját tudja magára ölteni. Nem mindennapi erővel bírnak, éppen ezért más emberek irtják őket. Egy háború felgyorsítaná a halálozásukat.
- Értem.. és mit szándékozik tenni vele, ha megtalálja?
- Védelmet nyújtunk az összes hozzá hasonló mágusnak. Mint mondtam, a Farkas és a Bika is rendkívüli mágiával bír. Azt akarom, hogy a két mágus népe Rege biztonságát élvezze, tovább erősítve így Birodalmunkat.
Tanyl gondolkodni kezdett. Ezeknek az információknak a birtokában a háború már nem is nagyon izgatta. Hirtelen erősödő sárkányok. Hogy, miért, ki? Egy Bika és egy Farkas, kik képesek emberi alakot ölteni. Ez is vajon egy mágia, mint Derek sárkány mágiája, ki képes volt a sárkány legyőzése után maga is alakot ölteni? Akármi is legyen, nem szabad hagyni hogy elpusztuljon.
- Van valami információja az említett Farkaslány helyzetéről? - kérdezte végül.
- Igen - válaszoltam miközben a távoli hegyeket bámultam - Caecus Birodalom területén tartózkodhat. Kap egy hetet az expedíció megtervezésére. Várom a jelentését.
Tanyl illedelmesen meghajolt, és elindult dolgára. Mindkettőnk fejében ott motoszkáltak a kérdések, melyektől rossz érzés kapott el. Mi várhat még ránk?
Derek Blossom |
Egy új kezdet
A háború utáni idő
A háború véget ért mielőtt elkezdődött volna. Mire a felek felfegyverkeztek és elkészültek az egymás elleni harcra, megszületett a béke. A feszült hangulat egy darabig megmaradt, de lassan elült az is. A legnagyobb hiányt mégis Babilon birodalma tudhatja magáénak: Mikaela visszavonult a posztjáról, és Keletre tért pihenni. Senki sem tudja, mikor tér vissza, ha vissza tér. Birodalma és a világ összes fontosabb varázslója visszavárja. Háború lezrtával személyesen is találkoztam Electronic-Sem vezetőjével, Nunuval. Megkötöttük a békét, és azóta is levelező viszonyban vagyunk. Jómagam vidékre költöztem ideiglenesen és Ulyn Dorei városába töltöttem a pihenést, innen irányítva az országot. A város és a vidék elbűvölő látványa tökéletes hely volt a pihenésre.
Ulyn Dorei
Lena itt sem hagyott azért ellustulni. Formában tartott, pihenésem alatt is edzett és fejlesztett. Itt leltem az őrzőmre. Kendall nevet viselte, de a Shara név nekem és neki is jobban tetszett. Egy szép napon Lenát megbíztam egy ajándék kézbesítésével, Omega részére, Caecus vezetőjének címezve. Gondoltam két legyet ütök egy csapásra, és így végre edzés nélkül maradok egy időre. Viszont ez nem így történt, ugyanis Araevin tábornok keresett fel és bevezetett a kasztok világába. Eleinte nem nagyon örültem neki, de miután megismertem a kasztokat egyre kíváncsibb lettem. Araevin tábornok mesélt a különböző kasztokról, viszont a fegyver kaszt már elsőre rögtön megfogott, így az mellett döntöttem. Nem volt rossz döntés és mivel Araevin is ebbe tartott, naponta oktatott és a fegyverem elkészítésében is segített.
Napközben edzettünk, tanultunk, fegyver alapanyag után kutattunk, esténként pedig egy fogadóba iszogattunk, ettünk, történeteket meséltünk. A város lakói barátsággal és meglepetéssel fogadták. Először nem akarták elhinni, hogy Rege törvényes uralkodója a nép között tölti az éjszakát, meghallgatva őket. Végül megszokták és elnyertem a bizalmukat, támogatásukat.
Lena mikor visszaért nem nagyon örült a kialakult helyzetnek, viszont mikor jobban megnézte és mérlegelte a helyzetet belátta ő is, hogy nem tett rosszat a nevemnek. Sőt, csak népszerűbb lettem népem szemében. Gondtalanul teltek a napok, viszont közeledett a nap, mely elkerülhetetlen volt: a pihenés vége. Lena még segített elsajátítani a hetedik mágiám alapjait, majd szedelőzködni kezdtünk. Eljött az ideje az indulásnak, visszatérni Rege fővárosába...
Derek Blossom |
Derek Side Story
Araevin tábornok felkutatása
A koronázás utáni napon hozzá is láttam az uralkodói teendők elvégzéséhez. A papírmunkák közepette jött be Lena.
- Na hogy haladsz a teendőkkel? - kérdezte barátságosan.
- Lassan, de biztosan. Mi szél hozott? Látom valamiről beszélni akarsz.
- Igen...Nem fogok köntörfalazni: gondolom látod te is, hogy háborús hangulat uralkodik a levegőben. Bármikor kitörhet egy esetleges háború.
- Ezt észrevettem én is. Ehhez lenne valami ötleted?
- A szüleid halálakor egy nagyon tehetséges, fiatal hadvezér száműzetésbe kényszerült. A fülembe jutott, hogy az északi hegység felé mintha őt látták volna. Ideje lenne hazahívni őt, jól fog jönni a segítsége.
Másnap Lena és én felpakoltunk, útra készen. Lena a teleportálást használva az északi hegyek lábához teleportált minket. Innen indult az utunk a magasba. Lent még egészen jó idő volt, hónak nyoma se, majd egyre feljebb haladva megjelent az örök hó határa. Itt már fokozatosan kellett figyelnünk a fel-felerősödő szél miatt. Félúton megálltunk pihenni, mágiával raktunk tüzet és ettünk az otthonról hozott húsból. Ezután újra felkerekedtünk utunknak. Hamarosan felértünk egy sík terepre, itt terült el egy ház.
- Úgy érzem, megérkeztünk - fordult felém Lena.
Az ajtóhoz léptünk és bekopogtunk. Egy egészen fiatal arcú férfi lépett elénk.
- Mit szeretnétek?
- Regéből jöttünk téged kerestünk.
A Rege szó hallatán rögtön kardot rántott.
- Tedd el a kardot, nem azért jöttünk hogy elfogjunk. Már nem köröznek téged.
Eltelt pár perc míg megszólalt és végül behívott volna minket. Elmeséltem neki miért jöttünk, kik vagyunk. Figyelmesen hallgatta a történetet, mely közben teával kínált minket. Végül hozzám fordult:
- Szóval ha jól értelmezem te vagy Ilyan és Theren fia?
- Igen.
- E mellett pedig még Rege jelenlegi uralkodója és az elfek lándzsájának tulajdonosa?
- Pontosan.
- Ismertem a szüleidet, tehetségesek voltak. Haláluk utána elmenekültem, rám is fájt a foguk a gyilkosoknak. Ha tényleg így állunk akkor visszatérek veletek.
- Ennél jobb választ nem is kaphattam volna. Üdv újra a Rege Birodalmi Haderőben, Araevin tábornok.
Szorosan megrázta a kezem, összepakolt és útnakindultunk. Rege életébe újra visszakerült a fiatal tábornok.
Araevin
Derek Blossom |
Pár nappal a csata után a koronázásra került a sor. Szép ruha, ékszer, minden ami kell a ceremóniára. Mikor végeztem Lena jött be hozzám.
- Készen állsz?
- Igen. Mennyien gyűltek össze nagyjából?
- Pár száz...
- Pár száz?! - vágtam közbe - Azok után amit tettem értük képes összegyű...
- Ezer.
- Mi ezer? Előbb százat mondtál - kérdeztem értetlenkedve.
- Pár százezret akartam mondani. A Birodalom minden szegletéből jöttek megnézni Rege új uralkodóját. A csatában aratott győzelmed meghozta a sikert.
Ezen meglepődtem. Nem gondoltam volna hogy ennyien lesznek kíváncsiak rám. Mikor kiléptem a palota erkélyére óriási tömeg várt. Mikor megjelentem hatalmas ováció tört ki a tömegből és egy ideig nem is tudtuk folytatni a ceremóniát. Mikor a korona a fejemre került szintén hatalmas éljenzés tört ki belőlük, viszont csendre intettem őket.
- Üdvözlök mindenkit aki megtisztelt eme csodás napon a jelenlétével. Csodálatos érzés itt állni ennyi ember előtt állni. Szeretett Birodalmunkban hanyatlás vette kezdetét elődöm során. Ezt mindenféleképpen orvosolni fogjuk, és újra mi leszünk a világ vezető nagyhatalma!
Hangos éljenzés tört ki a népből, egy jó 20 percig nem tudtam folytatni.
- Déli testvéreinkkel is felvesszük a kapcsolatot. Hamarosan meglátogatom Babilon Úrnőjét és megpróbálunk testvéri viszonyt kialakítani velük. Viharos idők járnak, egyre több a feszültség. Kilátásban van egy újabb háború kitörése, viszont ne aggódjatok testvéreim. Rege és Babilon megállít majd minden barbár hordát! Éljen mindőrőkké Rege!
Beszédem hatalmas tetszést váltott ki a megjelent tömegből. Visszamentem a palotába és egy udvari személyt megkértem hogy vezessen körbe. Este még boroztunk egyet a főbb udvari tanácsosokkal és Lenával majd aludni tértünk. Vajon milyen ember lehet Babilon vezetője? Mindegy. Majd kiderül ha elmegyek...
Derek Blossom |
Reggel korán jöttek is az udvari tanács küldöncei.
- Derek, ébresztő! Jöttek az udvartól, hívatnak minket! - keltegetett Lena.
- Neee, kérlek hagyj még pihenni. Mond meg nekik hogy két óra múlva megyünk.
Kérleltem őt, de nem nagyon hallgatott rám. Ezt abból veszem, hogy takaróstul lerántott az ágyról. Kelletlenül is felébredtem és öltözni kezdtem. A küldöncök bekísértek a tárgyalóterembe az 5 fő tanácstag elé.
- Uraim, hölgyeim! Derek Blossom személyesen - mutatkoztam be udvariasan, meghajolva.
- Hagyjuk ezt most. Mint tudja uralkodó híjján vagyunk és ha maga tényleg a néhai Blossom család elhunytnak hitt gyermeke, akkor áldásunk az uralkodására. Viszont előtte még lenne valami.
- Miről lenne szó?
- Habár szinte kifogástalan a jelentkezése, szeretnénk még valami pluszt amivel meggyőz minket. Tud esetleg valami ilyesmit?
- Igazából jó hogy em... - félbeszakítottak, mert egy rémült katona rohant be a terembe.
- Főméltóságok! Gyorsan! A Sas törzsek támadást indítottak a város ellen! Vészhelyzet!
- Na ha ez a helyzet - ragadtam magamhoz a szót - akkor engedjék hogy harcoljak ellenük. Megmutatom azt a "pluszt" amit kívánnak.
- Rendben, menjen le a kotnákhoz és kövesse az utas..
- Nem Uram! Nem kell segítség. Egyedül megyek.
Avval Lenára kaccsintottam és kimentem. A törzs erőteljesen közeledett a város felé. Nem lehettek többen 10-15 ezer főnél. "Végre egy jó kis hecc!" gondoltam magamban. Kiálltam a kapu elé, kezemben a legendás lándzsával, amiről Lenán kívül senki sem tudott. "Ha meglátnak harcolni leesik majd a álluk!" mondtam magamban, miközben nyílzápor közeledett felém. Vettem egy mély levegőt és nekiindultam. Az elf mágiá mestereként szinte száguldottam, nem bírtak az ellenfeleim követni. Menet közben Nyílzáport zúdítottam rájuk a mágiámmal, majd a Tündér fénnyel törtem utat. Mikor már a közelharc elkerülhetetlen volt, Kristályból védelmet vontam magam köré és elkezdtem a lándzsával ártalmatlanítani az ellenfelet. Egyre többen és többen jöttek. Egy-két sebet én is szereztem, hisz az ilyen "svédtornáknál" ez elkerülhetetlen, viszont Nheoya áldása megvédett ezekkel szemben. Amint megsebesültem, már gyógyult is be a sebem. Az ellenfeleim nagy részét már legyőztem és a maradék elkezdett menekülni. Megrémültek az erőmtől. Egyetlen mágus ilyen erővel? Ki ez? Menekültek, viszont én nem hagytam annyiba. Még nem sajátítottam el teljesen az elf mágia végső varázslatát, de tudtam: most sikerülni fog. Kántálás után a földre csaptam a lándzsával és elkezdődött az elkerülhetetlen támadás: a Természeti csapás. Fák és indák nőttek a pusztából, elkapva minden ellenfelet aki még életben maradt. Innen nincs menekvés. A csata véget ért. A csuklyám visszahúztam a fejemre és elindultam vissza a városhoz, ahol üdvrivalgás fogadott. Lena várt a kapuba, ő jött elém.
- Na, látták azok a nagyokosok, hogy mit tudok?
- Látták! - válaszolta mosolyogva - Ki is neveztek. Holnapután reggel megyünk a palotához a ceremóniára. Addig is gyere, és pihenj le.
Ez volt az esemény, mely után Rege megismerte a nevem és rámragadt a Derek, Rege lándzsája megnevezés.
Derek Blossom |
Rege központja felé tartottunk a Birodalom szívébe a feszültség meg csak egyre jobban nőtt a vállamon. Lena érezte rajtam az aggodalmat, Rege előtt meg is állított.
- Te innen nem mész tovább.
- Mi? Hogy? Miért? - értetlenkedtem döbbenten.
- Jobb lesz ha előre megyek. Bejelentem az érkezésed és a trónkövetelésed. Téged talán még elintéznének ott helyben.
Avval fogta magát és egyedül indult a falak felé. A most történő dolgokról akkor még nem tudtam semmit, csak később mikor Lena elmesélte.
A kapuban megállásra kényszerítették.
- Ki vagy?
- Gondolom hallottál már rólam, ha nem hát bemutatkoznék. Rege volt tábornoka, Lena. Az eltűntnek hitt Lena. Halottnak hitt hallhatatlan. Van még egy pár, de nem untatlak vele. Azonnal kísérj a tanácsterembe.
Az őr nem nagyon tudta hogy ki ő de érezte: veszélyes ember áll előtte. A tanácsterembe eleinte nem akarták beengedni, hivatkozva arra hogy "ebédidőben ne zavarják a tanácsot". Lenát ez pont nem érdekelte: félrelökte az őrt és berúgta az ajtót.
- Üdvözlöm önöket hölgyeim és uraim! Elnézést hogy megszakítom az ebédjüket, de halaszthatatlan dologról lenne szó.
- Mit akar tőlünk egy magadfajta száműzött, pont ebédkor? - Kérdezte Aeremis, a tanácstag feje.
- Remek, akkor tudod hogy ki vagyok. Hallom hogy a Birodalom vezető nélkül maradt és nincs alkalmas jelölt a vezető pozícióra.
- Igen, és? Te talán tudnál ajánlani valakit nekünk? - kérdezte gúnyosan.
- Ismeritek a Blossom család történetét? - kérdezett vissza s időközben kényelembe helyezte magát egy fotelbe.
- Persze, azt mindenki ismeri! A nagy, híres, befolyásos családot a lemészárolták egy este és utána porig égették a házat. De ennek már tíz éve...
- Volt nekik egy gyerekük is, rémlik?
- Nem volt túlélő. Mindenki odaveszett... Pedig a szülőkből, vagy a fiúból remek vezető lehetett volna egy nap.
- Tévedés. Túlélte - felelte flegmán, oda se nézve - Én magam képeztem ki. Erős mágus és intelligenciája is magas. Bár egyik sem meglepő, egyrészt mert ő egy Blossom, másrészt meg mert én tabítottam. Szívesen jelentkezne a trónra, viszont lennének feltételek.
- Mik lennének, ezek a...feltételek? - kérdezte gyanakvóan Aeremis.
- Először is: gondolom már tisztázódtak a körülmények körülöttem és az is hogy nem vagyok bűnös. Szóval a személyem elleni vádak elvetése után, mint Derek legfőbb tanácsadója leszek. Ez külön az ő kérése, ismeri a múltamat. Másodszor pedig a Blossom családnak szentély állítása. Harmadszor: a mágia és tudástár bővítése, az iskolák reformja. Szükségünk van a fiatal, jól képzett, erős mágusokra. Ezeken felül egy titkos meglepetés, afféle ütőkártya is van a kezében.
- Ez minden?
- Ez minden - válaszolta Lena és felállt - köszönöm a szívélyes vendéglátást. A Lhombearth fogadóba szállok meg Derekkel. Ha 24 órán belül nem jön válasz, nemnek fogjuk tekinteni a válaszukat és továbbállunk.
Mindezek kijelentése után elhagyta a termet. "Szép kis jelenetet rendeztem, mondhatom" elégedett megmagában. "Remélem nem olyan idióta a vezetés hogy ne fogadja el az ajánlatot. Ellenkező esetben Regének befellegzett." Viszont nem volt már ideje tovább gondolkodni, mert odaért hozzám.
- Na? - kérdeztem kíváncsian.
- Megszállunk a Lhombaerth fogadóban. Várjuk a válaszukat...
Így hát várnunk kellett. Ekkor még nem sejtettem mi fog következni. Vajon elég meggyőző volt Lena? Egyikünk sem tudta...
Derek Blossom |
Mire elértem a 22 éves koromat, mesterévé válltam a Tűz és a Kristály mágiának is. A tündér mágia teljes megértéséhez viszont csak egy valami hiányzot: a legendás lánydzsa, az Elfek lándzsája, melyről legendák zengnek. Időközben egy ötlet is felvetődött: bevonulni Rege központjába, Lenával az oldalamon. Napokon, heteken, hónapokon át győzködött: menjek és vonuljak be. A Birodalomban nemrég tragédia történt, uralkodó nélkül van jelenleg a Birodalom. Trónörökös nincs, így apám és anyám örökségét felhasználva trónra kerülhetnék. Ez volt Lena elképzelése, az enyém pedig a lándzsa megtalálása. Egy szép csillagos nyári este történt a változás. Odajött és lefeküdt mellém és sokáig nézte az arcom. Hosszú hallgatás után megszólalt.
- Nem szeretnél bevonulni Regébe és átvenni a trónt?
- Nem...
- Vagy csak addig nem amíg meg nem találod a lándzsát.
- Nem tudom Lena. Úgy érzem, hogy ha a kezemben lenne a legendás fegyver és úgy vonulnék be...hatalmas bizalmat szereznék. De mint tudjuk, a lándzsa elveszett.
- És...ha megszerezném a lándzsát, hajlandó lennél még ma elindulni?
- Ha tényleg megszerzed, simán! - mondtam mosolyogva. Ki nem nevetett volna ezen? Lehetetlen megtalálni ezt a lándzsát. Nem mondott többet Lena, adott egy csókot és elment. Késő estig feküdtem kint a csillagok alatt és csak a nap első sugaraira ébredtem fel. Meglepetésemre Lena előttem ült háttal és mintha valami pálca féle lett volna nála bebugyulálva...
- Jó reggelt! Készen állsz?
- Készen? Mire? - kérdeztem egy nagy ásítás közben
- Bevonulni Regébe!
Felállt és ledobta a pokrócot a tárgyról és... nem akartam hinni a szememnek! Ott volt a kezében a hőn áhított lándzsa. Nem tudtam mit mondani, így ő szólalt meg.
- Azt mondtad hogy ha megszerzem neked akkor azonnal indulsz Regébe. Nos, eddig... eddig én vigyáztam erre a lándzsára, nálam volt. Úgy tűnik viszont, hogy nálad jó kezekben lesz. Készen állsz az útra.
Felém nyújtotta a lándzsát. Felkeltem a földről, arcomon széles mosoly, tele önbizalommal nyúltam a fegyverért.
- Rettegj Rege ellenség. Derek, Rege lándzsája hamarosan megérkezik...
Derek Blossom |
Elérkeztek a nehéz napok, a kiképzés időszaka. Eleinte a könyvekkel bajlódtam. Lena 379 leélt esztendő alatt beszerezte a legjobb és legritkább könyveket a mágiákról. Volt itt elveszettnek hitt könyv a Babiloni Óriáskönyvtárból, a Paludemi Könyvtár legjobb tűz mágiákról szóló könyve, Rege Birodalmi Könyvtár évezredes könyve a természeti mágiákról és még sorolhatnám. Ezekkel kezdtem meg a tanulást. Eleinte nem volt ínyemre a dolog. Gyűlöltem a sok olvasást és legszívesebben tűzre vetettem volna mindet. Lenával összevesztem emiatt és egyedül indultam neki az erdőnek, ahol aztán gondok adódtak...
Sötét, ködös éjszaka volt. Feldúltan, mindent és mindenkit átkozva mentem az erdő felé. Lena mesélt valami történetet, hogy errefelé valami viperák már előfordulnak és veszélyesek, de kit érdekelt? Fiatal voltam, 14 éves és nagyon makacs, önfejű. Úgy voltam, hogy bármi is jön, elbánok vele... Nem kellett sokat várnom, hamar rám talált egy vipera. Ocsmány egy dög volt, mit ne mondjak, viszont ekkor még nem féltem.
- Na mi van te ocsmány dög? Azt hiszed félek tőled? Na mi van nem hallasz? Ha nem jössz akkor megyek érted én!
Nekilódultam a vipera felé, ki szintén felém tartott. Első pár csapás után elhittem, hogy van esélyem. Ekkor jött a meglepetés: én már erőm vége felé tartottam, míg ellenfelem rendületlenül támadt. Próbáltam ellene tenni, de hiába volt... Éreztem, még pár támadását kivédem és végem. Fejemben újra végigfutottak az emlékek, szüleim, otthonom, Lena... Bár maradtam volna nála, bár ne lettem volna ilyen önfejű... Utolsó erőm is elfogyott, kihullt a kezemből a kard. Ránéztem a szörnyre, elmosolyodtam.. Ez hát a vég pillanata...csak Lenát látnám mégegyszer. Behunytam a szemem és vártam a halált. Hallottam ahogy kettészeli a kard a testet, a csontot, a húst, a bőrt, de nem az enyémet! Kinyitottam a szemem és akkor láttam: ott állt előttem Lena a kettévágott szörny mellett.
- Lena! - kiáltottam megszeppenve.
- Nem hagyhattalak hátra - fordult oda hozzám - így utánad jöttem. Remélem nem haragsz...
Nem bírta befejezni a mondatát, mert könnyes szemmel a nyakába ugrottam.
- Annyira örülök hogy itt vagy! Sajnálok mindent! Minden tettemet és minden rossz szavamat...sajnálom!
- Semmi baj - vigasztalt miközben visszaölelt és a hajamat simogatta - a lényeg hogy jól vagy. Gyere, menjünk haza együtt!
Így indult az utam a mágia útján. |
- Na végre felébredtél. Ideje mesélned magadról...
Elmondtam neki mindent... Mi történt a családommal, mi történt a házunkkal és hogy miként kerültem Északra. Amikor a tűzről meséltem neki kissé furán nézett. Ekkor még nem tudtam miért...
- Szóval ez a történeted? Értelek - mondta nekem és elindult kifelé, de nem hagytam.
- Hé! Én elmondtam magamról mindent, most te jössz!
- Mint mondtam a nevem Lena. Rege fővárosában laktam anno, mint Parancsnok szolgáltam ott. Viszont ott hagytam őket, ugyanis van egy különleges mágiám... Ez lehetővé tette nekem hogy soha ne öregedjek.. Így bár gondolom 20 évesnek nézel, a valódi életkorom 379.. Mi, elfek így is lassan öregszünk mint a többi faj, nekem viszont sikerült megllítani az öregedésemet. Ezt nem nézte jó szemmel a Birodalom, és halálomat kívánták. Eljátszottam, majd ide menekültem. Azóta itt élek a tó mellett magányosan.. Blossom családot ismertem. Édesanyád, Ilyana egyszer rámtalált itt, viszont nem árult el. Cserébe segítettem neki mester szintre elsajátítani a mágiáját. Úgy érzem az elmondásaid alapján benned is megvan. Holnap kezdjük a kiképzésed, addig pihend ki magad..
Ennyit mondott magáról, majd kiment. Gondolkodtam azokon amit mondott, majd nyugovóra tértem. Vártam a másnapot, mikor a kiképzésem kezdetét vette. |
Valami őrült, idióta, hitvány oknál fogva egy-két embernek tetszett az eddigi életem története. Fogalmam sincs hogy miért érdekel még, de legyen, te akartad...
12 évesen egyedül indultam a világnak. Árván, elfeledve, magányosan.. Még mindig kérdés volt számomra hogy miért haltak meg a szüleim és hogy hogyan gyulladt ki a ház... Mikor a városból tartottam kifelé hallottam egy pletykát. Egy pletykát, mely szerint a Boszorkánytanyáról jött egy boszorkány, ki megölte a Blossom, azaz a mi családunkat. A gyász és depressziót felváltotta a düh, gyűlölet és bosszúvágy. Útnak indultam hát hogy kezembe vegyem a sorsomat és végezzek a gyilkossal..
Nagy nehezen eljutottam a célom közelébe, igaz mire megérkeztem kimerült voltam az éhségtől, szomjúságtól és a hidegtől. A lábaim és a zervezetem végül felmondták a szolgálatot. Összeestem.. Lehunytam a szemem és éreztem, itt a vége. Átfutott a fejemben a régi emlékek, a sok öröm és végül a vérbefagyott szüleim. Mielőtt végleg elveszítettem volna az eszméletemet egy kép maradt a behunyt szemem előtt: a szeretett, szüleim mosollyal teli arca.
Meglepetésemre valahogy egy meleg ágyban találtam magam. Nem tudtam hogy mi történt, akkor és ott biztos voltam hogy végem. Olalra pillantva egy nőt vettem észre.
- Ho..Hol..vagyok? - kérdeztem kimerülve.
- Ne beszélj sokat. Északon találtam rád összeesve. Ha egy kicsivel később fedezlek fel, halálra fagysz... Így viszont még időben megmentettelek. A nevem Lena. Ne, kérlek még ne beszélje. Pihenj. Majd holnap elmondod hogy ki vagy és mit is kerestél ott pontosan...
Miközben ezeket mondta nekem, lecserélte a fejemről a borogatást és megitatott velem egy forró teát... Miután végzett felállt és elindult kifelé.
- Köszönöm - kiböktem nagy nehezen, rögtön utána el is aludtam.
Ez volt az első találkozásom Lenával, ki később életem egyik legmeghatározóbb személyisége lett...
Lena |
Üdvözletem. Ha ezt a szöveget olvasod, akkor valószínűleg azért jöttél hogy az életemről meséljek. De tudod mit? Hagyd inkább a francba és keress valami mást. Komolyan mondom! Hahó! Menj és keress jobb elfoglaltságot. Na jó, 3-ig számolok és eltűnsz..1..2..3.. Hát még mindig itt vagy? Nagyon érdekelhet akkor téged.. Hát jó, kezdjünk bele.
A nevem mint kitalálhattad Derek. A szüleim Rege lakói voltak, anyám Ilyana elf, míg apám, Theren ember volt. Hosszú időbe telt apámnak a társadalomban elfogadott személlyé válni és eleinte nehéz volt itt élnie, de a kitartása meghozta gyümölcsét. Anyám Rege hadseregének egyik paraancsnoka volt, tiszteletre méltó személy, ki sok harcot megnyert. Apám a politikában vette ki a szerepét, és bár bírt mágiával, nem használta. A Birodalmi tanács tagjaként segítette Birodalmát, ahol csak tudta. Boldog gyerekkorom volt, a szüleim kedvesek voltak, mindent megtettek hogy jó életem legyen. Egészen addig a bizonyos éjszakáig...
Egyik nap sokáig kint maradtam. Barátaimmal játszottam és eléggé elszaladt az idő... Egészen éjszakáig kimaradtam, féltem szüleim szidásától és nem nagyon akaródzott hazamenni. Hazaértem. Az ajtó, nagy csodálatomra tárva nyitva volt. Éreztem, hogy történt valami... Szólítgattam édesanyámat, édesapámat de nem jött semmilyen válasz. Aggódni kezdtem, és mint kiderült nem volt alaptalan. Apámat a dolgozószobájában találtam meg. Arccal az asztallapra borulva..vértócsa közepette... Megijedtem..elkapott a remegés, a rémület..Anyámat a szobájukban találtam meg...lefejezve... A Birodalom egyik reménysége, a tiszteletreméltó parancsnokot, Ilyanat hidegvérrel lefejezték..Tombolni kezdtem, őrjöngeni, sírni és ordibálni. Ez odáig fajult hogy feléledt a bennem szunnyadó erő. Feléledt bennem a szikra. Feléledt bennem, a tűz mágia. Őrjöngésemben a tűz elszabadult, odáig fajult hogy az egész házat porig égette. A lakók nem tudták megmenteni és nem ismerték az igazságot. Nem is sejtették, hogy Ilyanát és Therent hidegvérrel meggyilkoltűl, nem sejtették mi okozhatta a tüzet, azt pedig végképp nem, hogy a fuk, Derek túlélte. Az ő szemükben a szüleimmel együtt meghaltam a tűzben.. Ekkor még nem is sejtették mekkorát tévedtek...
 
Ilyan & Theren |
|
[16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
