Üdvözöllek az oldalon
Vendég
 

A játék tér:



 
 
Indulás: 2015-10-11
 
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 

A fő chat-ünk: Discord Chat

 
 


Derek Története
Garandir: Az átkelés Története
Darkia Története
Nakatani Története
Segal Története
Alice Története
Airnella, a magányos farkaslélek
Mikaela, egy Dead Port történet
Asmin, Az elátkozott félvér
Jason, Napló

 

 
 

!Chaten lehet kérni!

ELIT:

//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468691081_03417.png
Namida FanSub


//kaibutsu.gportal.hu/portal/kaibutsu/upload/773287_1506804969_09541.gif



Társoldalak:
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468329427_03895.jpg

 

 

 

 

 

 

League Of Legends Pointer

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fórum
Fórumok : A történetetek : Mikaela, egy Dead Port történet Fórumok: 
Témaindító hozzászólás
Mika

2017.12.21. 21:12 -

[11-1]

Mika Előzmény | 2018.02.04. 20:27 - #19

Reszketve néztem a kapitány testét, szinte összeesve tettem súlyától. A kardom csörömpölve hullott ki rettenettől elgémberedett és érzéketlenné vált ujjaim közül. Teljes pánikban nyúltam a férfi nyaka felé, hogy megnézzem, érzem-e még a pulzusát, hátha nem halt meg. A széltől és sótól megkeményedett bőr alatt, ha gyengén is, éreztem ahogy a vér lassuló ütemben hagyja el a testét. Azonnal valami rongy után kutattam a szememmel amivel elszoríthattam a sebet, lelassítva a vérzést. Miközben ügyetlen szorítókötést készítettem, nehéz bakancsok dobogását hallottam. Agyam mint a szélvész igyekezett kifogásokat gyártani eléggé nyilvánvaló helyzetem tagadására, azonban semmi elfogadható nem jutott eszembe. Megsemmisülve vártam hát hogy benyissanak, kikiáltsák hogy gyilkos vagyok, majd a bokámra súlyt csatolva alávessenek a tenger mélyébe.

Ott ültem hát a padlón, hátamat a rozoga deszkáknak vetve és hallgattam ahogy a lábak dobbanása mind közelebb és közelebb ér a kapitány kabinjához. Nyílt az ajtó, és én felkészültem a legrosszabbra.

-          Mi…ka…ela – nyögte egy jól ismert hang elhalóan. Az egyik matróz volt az akivel különösen jól megértettük egymást, fiatal fiú csupán. – Mi ez a sok vér? A Kapitány… ezt ugye nem te…?

-          De igen… - nyögtem kiszáradt szájjal. – De nem akartam… hidd el, egyáltalán nem… - suttogtam a könnyeimmel küszködve.

-          És ő… szóval, még él?

-          Igen, de bármikor elvérezhet.

-          Miért tetted? – Könnyektől csíkos arcomra nézett és szétnyílt ingemre. Azonnal megértette. – Jól van, jól van. – suttogta, mintha engem akarna nyugtatni, bár közben szerintem inkább magát próbálta. – Kitalálunk valamit.

-          Te segíteni akarsz nekem? – kérdeztem alig leplezett meglepetéssel a hangomban.

-          Igen. Tudod, történt már ilyen. Hogy lányt vettünk fel a hajóra, a kapitány meg eljátszadozott velük. Nem volt tisztességes veled szemben, hogy nem mondtuk el, de nem akartunk rádijeszteni. Meghát, magunk is szégyelljük, hogy ilyen megeshet. De olyan sokáig nem történt semmi, reménykedni kezdtünk, és…óvatlanokká váltunk.

-   Köszönöm hogy elmondtad. És most mit tegyünk?

-   Azonnal elhajózunk a kikötőbe, amilyen hamar csak tudunk hogy megmentsük a kapitányt. Aztán pedig…reménykedünk hogy a fejsérüléstől meg a részegségtől nem fog emlékezni semmire ebből. Majd azt mondjuk, baleset történt…istenverte baleset. 


Mika Előzmény | 2018.02.04. 20:26 - #18

Magam is meglepődtem, milyen hamar beleszoktam az új életembe. Persze nem felejtettem el a múltamat, már amire emlékeztem, és ez sajnos nem volt sok. Néha álmomban tört rám egy-két emlékkép, de mire kijózanodtam a hajnali levegőtől, már csak homályos töredékek és érzetek maradtak az este még oly éles részletekből.

Ahogy Anduin tanácsolta, elkezdtem a mágus iskolát, és egész jól teljesítettem. Nehezen illeszkedtem be társaim közé, hiszen a tanórák vége után ahelyett hogy velük szórakoztam volna a város valamely erre alkalmas létesítményében, dolgozni jártam. Az első magányos reggelemen utam azonnal a kikötőbe vezetett munka után nézni. Reméltem, hogy esetleg találok egy olyan kapitányt, aki hajlandó női matrózokat is alkalmazni. Port Royalban ez természetes dolognak számított, ám tanulmányaimból emlékeztem, hogy egyes kultúrákban a nőket, mint gyengébbik nemet távol tartják a munkától a veszélytől.

„- Hadd maradjanak csak otthon az asszonyok, ott a fehérnép helye meg a dolga! Nem kell annak az eszét csiszolni meg a testét megtörni, a gyerekszüléshez semmi ilyen úri huncutságra nincsen szükség”- hallottam sokszor, mikor a tengert jártuk és a férfiak megbotránkozva női harcosainkon és matrózainkon összesúgtak egymás között.

Szerencsére itt Babilonban. Abaddon szintén nő lévén megtiltotta az ilyen beszédet és rendeletben hirdette ki, hogy ami joga a férfinak, az joga a nőnek is. Ennek ellenére nem egy hajó fedélzetéről penderítettek ki, mint nemkívánatos útitársat. Végül egy deresedő szakállú, de közel se vén tengerimedve vett magához. Undok, pirospozsgás arca volt és kis pocakja, mint azoknak, akik minden este, de megesik, hogy napközben is a pohár fenekére néznek. Na meg a lányok fenekére. Végülis, azt hiszem éppen ezen tulajdonsága miatt kerülhettem a hajóra, úgyhogy talán nem kéne panaszkodnom emiatt. Mindenesetre, abban biztos vagyok, hogy eleinte nem arra szánt hogy köteleken másszak fel, csigákat húzzak meg, tengeri mérföldeket számoljak és biztonságos útra tereljem kis lélekvesztőnket, mikor egy-egy keményebb piálás után a korlátnak dőlve okádott a navigálás helyett. A legénység eleinte ódzkodott tőlem, azt mondták, balszerencsét hoz egy nő a fedélzeten. Azonban miután nem egy nehéz helyzetből kihúztam őket, hamar meggondolták magukat ezen ostoba babonával kapcsolatban. Nemsokára felküzdöttem magam az elsőtiszti rangig. Ami tulajdonképpen azt jelentette, hogy az esetek 80%-ában én voltam az úr a fedélzeten, tekintve kapitányunk… hajlamait.

Aztán történt valami. Igazából nem is mondhatom hogy meglepett, ha már a hajlamoknál tartunk. Mint mondtam, a kapitány úr igencsak szerette a jóféle italt, különösképpen a grogot meg a rumot, csodálkozom is hogy nem történt meg előbb. Egy csendes, szinte már unalmasan nyugodt éjszakán történt, hogy egy különösen csapodár mulatozás után berángatott a kabinjába, hogy ő akkor most „igényt tartana rám", hiszen eredetileg úgyis ezért vett fel, hogy „hát bizony, a hajón távol az asszony meg a gyerek, én meg azért csak férfi volnék, férfias vágyakkal”, pontosan így mondta. Már attól is undorodtam, ahogy végigjártatta rajtam a szemét. Természetesen, én sem az a lány voltam, aki csak úgy hagyja magát bárkinek, nem az a fajta, akiket láttam hogy a rakparton csak úgy elkaphatnak a matrózok, akik csak úgy játszásiból védekeznek. Előkaptam a kardomat az oldalamról, hogy majd a gombjával jól tarkón nyomjam, hátha attól kijózanodik, vagy ami mégjobb, elájul és elfelejtjük ezt a kis esetet. De a kard láttán vérszemet kapott és előhúzta a saját, rozsdás bökőjét.

-          Ne akard hogy használjam! – üvöltötte elváltozott hangon, nyálcseppekkel borítva be az arcomat és a mellkasomat. – Feküdj le szépen ahogy a többiek és tűrd méltósággal, ahogy a magad fajtának illik!

-          A magam fajtának?! – erre már az én agyamat is elöntötte a vér – Mégis mit tudsz te a magamfajtákról, te iszákos disznó! – sziszegtem.

-          Ó, te is csak egy „szegény árva lány” vagy, akit a szülei eladtak a borbélyba, mert nem kellett már otthon az éhes száj. De te jobb vagy, te megszöktél, igaz-e, kicsim, nehogy azt hidd, hogy nem tudom! Különben mégis mit keresne egyedül egy fiatal lány az utcákon? – röhögött – De tudod mit, tetszel nekem, úgyhogy ha engedelmes leszel, nem kell visszamenned! Na, mutasd be a tudományt amit tanultál mielőtt megszöktél, husom!

Vak gyűlölettel sújtottam le az arcára. Nem a kardgombbal. Végülis, egy hercegnővel nem lehet így beszélni, akkor se ha senki sem sejti, és akkor sem, ha már semmi nincs amin uralkodhatna. A kapitány nedves puffanással landolt a padló kemény deszkáin, arccal előre, saját vérébe, mint egy frissen levágott malac.


Mika Előzmény | 2018.02.04. 20:23 - #17

Miután találtunk nekem elfogadható ruhákat, Anduin kivitt a városba, megmutatni Babilon nevezetességeit, stratégiai pontjait, mesélt a város történelméről, kultúrájáról. Végül úgy megérkeztünk célpontunkhoz. Mintha a fiatal férfi tartott volna attól, mi lesz a reakcióm az impozáns épület láttán, vagy talán csak elodázni akarta a megérkezés pillanatot…? Sose kérdeztem meg.

-          Ez itt Babilon legnevesebb mágus iskolája. Szeretnélek beíratni ide. – ezen a ponton nagyon bambán nézhettem rá, mire hozzáfűzte – Hogy tanulhass és erősödhess. Hogy felkészülj.

-          Mire? És miért teszed meg ezt értem?

-          Azt sajnos egyelőre nem mondhatom el. Már így is a határaimat feszegetem és félek hogy túl sokat tettem.

-          Nem értelek.

-          Majd idővel megtudod. Nekem viszont most el kell mennem, eddig tudtam veled maradni.

-          Ne! – kiáltottam fel magamat is meglepve. Felhúzta az egyik szemöldökét. – Kérlek…. ne hagyj magamra. – szinte láttam, milyen szánalmasan festhetek.

-          Ne aggódj! – mosolyodott el és a fejemre tette a kezét. – Soha nem hagynálak magadra. – ezzel valami csillogót hajított felém. Elkaptam és meglepve láttam, hogy a medálja az amit a szobában kíváncsiságból megpróbáltam kinyitni. – Ez egy iránytű, hozzám. Ha viseled, újra megtaláljuk egymást. Ígérem.

-          És az soká lesz?

-          Igen, kicsit soká. Addig is, vigyázz rá a kedvemért. – láttam rajta hogy ezzel lezártnak tekinti a beszélgetést és indulni készül. – Ó, és még valami! Mikor újra találkozunk, én nem fogok emlékezni rád.

-          Egy kicsit sem?

-          Egy kicsit sem.

-          Akkor vidd ezt magaddal – lekanyarítottam a vállamról egyetlen megmaradt tulajdonomat, a köpönyegemet. – Ez pedig egy iránytű neked, hozzám. – hirtelen megöleltem, magam se tudom, miért, talán mert ő volt az első aki kedves volt hozzám az új életemben. –Várni foglak. Ezzel elszaladtam arra, amerre a fogadót sejtettem.

-          Ne keresd a bosszút….. Mikaela! - kiáltott fel Anduin.

De én addigra már messze jártam.


Mika Előzmény | 2018.02.04. 20:22 - #16

-          Bart! – ideges, bár kissé álmatag férfihang hasított a levegőbe. – Mégis mit gondolsz, mikkel tömöd szegény lány fejét!

 

-          Bocsásson meg Anduin uram, a lány kérdezett én meg válaszoltam.

 

-          Nem azért fizetlek hogy pletykálkodj és pánikot kelts. – mordult rá idegesen, mire a másik férfi azonnal visszavonulót fújt a konyhába. – Te meg! – mutatott rám – Ne hagyd el a szobát az engedélyem nélkül.

 

-          Már megbocsáss – tettem csípőre a kezemet – De mégis kinek képzeled te magad hogy parancsolgass nekem?

 

-          Hmm, hmm, nem is tudom – morfondírozott gunyorosan – Talán csak annak, aki elhozott a biztos halál torkából, de nem kell megköszönnöd.

 

Ezen a ponton kezdtem nagyon elszégyellni magam, de a büszkeségem nem hagyta hogy csak úgy letorkoljanak mint egy taknyos gyereket.

-          Ó igen? És meséld már el nekem, mégis ki kérte tőled hogy ily nemes gesztusra ragadtasd magad? Mert tudtommal én semmiféle ilyen és hasonló tartalmú kijelentést nem tettem. Tudod te ki vagyok én?

Haragosan megvillant a szeme, de mintha megbántottság is futott volna át az arcán.

-          Bocsáss meg. Igazad van, és köszönöm hogy elhoztál – hajtottam le gyorsan a fejem. – Ne haragudj, csak most egy kicsit össze vagyok zavarodva, és nem is emlékszem… dolgokra. Bár azt hiszem, nem is szeretném felidézni őket…

Ennek hallatán ellágyult a tekintete.

-          Ne aggódj semmit, hamarosan mindent meg fogsz tudni, amit tudnod kell. Legyél még kérlek kicsit türelemmel.

-          Rendben. De egy dolgot tudnom kell.

-          Mi lenne az?

-          Amit a kocsmáros….Bart mondott… az mind igaz?

-          Sajnálom.

-          Értem.

Egy ideig mindketten hallgattunk, engem letaglózott a gyász, ő csendes szomorúsággal nézett maga elé, mintha egy jól ismert forgatókönyvet játszana, amelyet ahányszor olvas el, a vége mindig tragédia. Sok idő telt el mire újra megszólalt.

-          Gyere, menjünk vissza a szobába és öltözz át valami normális ruhába. Nevetségesen festesz.


Mika Előzmény | 2018.02.04. 20:20 - #15

Ilyen korán reggel kevesen voltak a fogadóban, szinte csak a korán kelő, kialvatlanságtól vöröslő szemű, borostás futárok ásítoztak tányérjaik fölött. A levegőt átjárta a frissen sütött kolbász és tojás illata, amitől követelőzően megkordult a gyomrom. Gyorsan le is ültem a pulthoz mielőtt még megszédülnék az éhségtől. Ebben a pillanatban fordult ki a fogadós a forgóajtón újabb adag rántottát és kenyeret szervírozó felszolgálólányok kíséretében. A fogadós pocakos, medveszerű, vörös hajú férfi volt.

-          Ó, hát felébredt a kisasszonyka! Mikor behozták ide a Kisküküllőbe azt hittük tán meg se marad, annyi seb volt a kisasszonykán! – szólított meg üdvözlés gyanánt miközben elégedetten mosolygott. – Így kimosdatva már egész helyes fizimiskája van.

-          Ó, hát…. köszönöm – motyogtam némiképp zavartan.

-          Bocsássa meg az udvariatlanságomat, még be se mutatkoztam, úgy tisztességesen. Bart vagyok, a Küküllő kocsmárosa. Miben állhatok szolgálatára?

-          Először is, nagyon hálás lennék ha kaphatnék valamit reggelire. Másodszor, mivel nem tudom pontosan hogy kerültem ide, lenne pár kérdésem ha megengedi.

-          Természetesen kisasszony, állok rendelkezésére – mondta, miközben odaintett egy szintén vörös hajú lánynak hogy tegyen egy tányér gőzölgő ételt elém. A ritka hajszín felidézett bennem egy emléket. Mikor még kislány voltam, a Tündekirály gyakran megfordult Babilon kikötőiben, abban a birodalomban volt a leggyakoribb a vörös haj.

-          Mondja csak Bart uram, ahol most vagyok az…?

-          Babilonban van kisasszonyka, Abaddon úrnőnk birodalmában, a tudás és varázslat otthonában.

-          Akkor jól sejtettem. Mondja csak – mondtam két falat között – van valami oka annak hogy ennyi sok lovasfutár szállt meg most itt?

-          Van bizony, szomorú oka – hervadt le a férfi mosolya – Port Royal.

Megállt a kezemben a villa. Hirtelen megrohantak az emlékképek amik eddig valahol a tudatom mélyén voltak elraktározva, és hirtelen eszembe jutott az otthonom, a szeretteim, a háború a gonosszal.

-          Mi történt Port Royal-lal? – kérdeztem halkan.

-          Vége van. Elpusztult. Abaddon úrnőnk hiába küldte ki a flottáinkat hogy segítséget nyújtsunk nekik, reménytelen vállalkozás volt. – lemondóan megrázta busa fejét - Még csak meg se tudták közelíteni a szigetet a vihargyűrű miatt.

-          És akkor most honnan tudják hogy vége?

-          Pár napja eloszlottak a viharfelhők. Olyan borzasztót még biztos nem látott a kisasszonyka, mint amiről a kapitányaink beszámoltak akkor este. Nem is hölgy fülének való história az. – elhallgatott, percekig csak némán bámulta a kandallóban ropogó tüzet. – Annyit mindenesetre elmondhatok, hogy azóta az új királynő, aki Nuwának hívja magát, elküldte a futárait megüzenni, hogy Port Royal elpusztult, és vele együtt az uralkodó család is. Még a két kislány is, képzelje csak el. Micsoda sorscsapás volt az az itt kintrekedt port royali matrózoknak. A kisebbik lány még csak 17 éves volt…. micsoda szerencsétlenség! A nagyobbik meg, az örökös… állítólag megtalálták a holttestét, bár a felismerhetetlenségig roncsolódott, de a kezében szorongatta a család címerét…. micsoda kár, micsoda kár….

Éreztem hogy forog velem a világ és a tüdőmből, mintha csak vákuum keletkezett volna a mellkasomban, kiszorul minden levegő. Homályosan még eljutottak hozzám a fogadós szavai:

Mára az egykor oly fenséges és pompás Port Royal nem más mint Dead Port… ó, a kikötő, a halálos kikötő.


Mika Előzmény | 2018.02.04. 11:45 - #14

Egy fogadó apró, de otthonos szobájában tértem magamhoz, jó meleg puha ágyban. Az aranyszőke hajú férfi, aki a parton megtalált az ágy mellé tolt karosszékben szunyókált. Egészen aranyos volt az arca ahogy békésen pihent, eltűnt róla a kissé gunyoros mosoly és a nap gondjai. Mivel nem tudtam visszaaludni de felébreszteni se akartam, hát igyekeztem minél kisebb zajt csapni miközben óvatosan kimásztam a nehéz dunyha alól és elindultam felfedezni a szobát. Mikor felkeltem, észrevettem hogy valaki tiszta hálóinget adott rám. Annyira hálás voltam amiért nem kell a véres, büdös ruhákat viselnem, meg se fordult a fejemben hogy esetleg haragudjak valakire amiért le mert vetkőztetni.
A szoba szinte teljesen üres volt egy kandallótól, fogastól és egy íróasztaltól eltekintve. Az íróasztalon különös, mágikusnak látszó eszközök hevertek művészi összevisszaságba hányva. Megakadt a szemem egy apró aranymedálon. Az a fajta medál volt amibe a matrózok a szívüknek kedves lány arcképét szokták rakni. Kíváncsi voltam, hát felemeltem az asztalról. Kopott kis ékszer volt, a tetején vésettel: Anduin Llane Wrynn….. feltételeztem, ez volt a férfi neve. Különös név, gondoltam, idegen a csengése. Legalábbis, ahol eddig jártam, nem találkoztam még hasonlóval se. Talán Dignissim Saltus vagy Paludem eldugott törzseinek tagjai közé tartozik. Megpróbáltam felfeszíteni a medált, de az erősen tartotta magát, mintha csak azt mondaná, illetéktelen kezeknek nem fedi fele a titkait, úgyhogy rövid idő alatt feladtam. A többi tárgy is nagyon érdekesnek tűnt, de mivel nyílván mágikusak voltak, úgy döntöttem inkább nem piszkálom őket. Miközben ezen tűnődtem, ráeszméltem hogy nagyon éhes vagyok, hiszen talán napok óta nem is ettem, ezért úgy döntöttem, ideje megkeresni a fogadó központi étkezőjét. Mivel hálóingben azért mégsem mehettem le, a saját ruháimat meg a köpenyem kivételével valószínűleg elégették, legalábbis a szobában nem voltak, felvettem a különös idegen fogason lógó ruháit. Érdekes módon még a ruhái is furcsák voltak, de jó minőségűek és finom anyagból készültek, úgyhogy kezdtem kételkedni benne, hogy egy törzsből származna. A ruhák természetesen túl nagyok voltak, de miután feltűrtem ujját-szárát azért a semminél jobbak voltak. Kinyitottam az ajtót és elindultam a kissé rozoga, de szeretetteljes ápolásról árulkodó lépcsőfokokon arra, amerre a söntést sejtettem. 


Mika Előzmény | 2018.01.23. 23:19 - #13

Dideregve talált rám a hajnal, kékre fagyott ujjakkal és alvadt vérrögökkel a számban. Igazából ez a kettő ébresztett fel. Hogy fázom és mindjárt megfulladok a saját véremtől. Eszményi halál lett volna.
Az ajkam fájdalmasan sajgott a szomjúságtól, de tudtam, ha a tengerből innék csak rosszabb lenne a helyzet. Szerencsére még nem melegedett fel annyira a levegő hogy felszárítsa a harmatot, úgyhogy ízelésesen lenyalogattam minden pálmalevelet ami a kezem ügyébe került, és a végére már majdnem jobban is éreztem magam. A minimális mozgástól felmelegedett végre annyira a lábam hogy újra érezzem, bár nem volt benne sok köszönet, mert így éreztem hogy megrepedt a sarokcsontom és úgy összességében az egész lábam püffedt és lilult, ami belső vérzésre utalt. De nem volt mit tenni, mint mondtam a túlélési ösztön erős, úgyhogy sziszegve és káromkodva talpra álltam. Az igyekezetben hogy ne terheljem túlzottan majd összepisiltem magam. 
Mivel jobb ötletem nem volt, elindultam arra amit „előrének” kiáltottam ki és reménykedtem hogy útközben utamba akad bármi ami ízletesebb az ízeltlábúaknál. 
Egy idő után észrevettem hogy valaki követ. Nem volt túl ügyes benne, állandóan zörgött az avarral és minden második gyökérben elbotlott, de nem engedhettem meg magamnak azt a luxust hogy leüljek és szépen megvárjam hogy eljöjjön értem, mert ha nem azért jön hogy megmentsen egy félmeztelen, csapzott, büdös és csimbókos hajú gyönyörűnek épp nem nevezhető hajadont, akkor inkább nem szeretnék a közelében lenni. 
De persze egy dolog, hogy én mit szeretnék, az meg egy másik hogy mit bírok ki. Pontosabban, mit bír ki a lábam ugyanis egy halk kis reccsenéssel kifordult a bokám alólam miközben úgy próbáltam egy barátságtalan gyökeret túllépni hogy a sarkamra ne nehezedjen súly, aztán volt nincs kínos lassúsággal való vánszorgás. Igazán elegánsan és nőiesen hasra estem. 
Súlyos lépéseket hallottam magam mögött és teljes pánikban elkezdtem keresni a földön bármit amit fegyverként használhatok.

-Ejnye ejnye, hát így kell üdvözölni valakit aki segíteni akar rajtunk, Davenport kisasszony? – harsant mögöttem egy kellemes bariton.

Teljes zavarban felnéztem a felém tornyosuló jövevényre és egy világos hajú, markáns arcú, kissé elfekére emlékeztető testfelépítésű férfit láttam. Testtartása nem volt különösebben fenyegető, inkább óvatos, így én is ellazítottam kicsit az izmaimat.

-Köszönöm szépen kérdését, kukkoló úr, de én tökéletesen jól elboldogulok , úgyhogy kérem kíméljen meg a további kínos közjátékoktól és hagyjon magamra – mondtam kissé rekedten.

-Ó, nyílván nagyon élvezetes lehet étlen-szomjan törött lábbal róni a pusztaságot. Látom tényleg nincs szüksége semmiféle segítségre, bocsásson meg a tolakodásomért – mondta gunyoros mosollyal a férfi, majd elfordult és megindult visszafelé ahonnan jött. Pár pillanatig bárgyún meredtem a hátára ahogy lassan távolodott, amikor ráébredtem hogy ha most itthagy, akkor biztosan itt halok meg, ebben az  erdőben.

-Várj! –kiáltottam utána, mire az idegen lassan megfordult.

-Tudtam én hogy van eszed, ha nem is sok.

-Most minek kell még élcelődni is? Épp elég nyomorult vagyok enélkül is, szóval ha lehet ezt a részt kihagyhatnánk, már ha gondolod….

-Nem gondolom – mosolyodott el, majd a karjába kapott, mire felszisszentem a fájdalomtól.

-Tegyél már le, hát nem látod hogy kitöröd a lábam? – mérgelődtem, miközben kellemesen elfészelődtem a karjaiban.

-Már el is felejtettem, mennyire makacs voltál régen –nevetett halkan. Itt valami szöget ütött a fejembe, éreztem ahogy kimegy az arcomból a vér és feláll az összes szőr a karomon.

-Várj… te ismersz engem? Te… ismersz engem, tudod a nevem is… ki vagy te?

-Ó, mi még most igazából nem találkozhatnánk, csak tudod, nem akartam hogy szenvedned kelljen. Úgyhogy idejöttem, most segítek neked és utána kérlek felejtsd el hogy mi valaha is találkoztunk. Ne aggódj, fogunk még.

Nem igazán értettem, mit akar ezzel mondani, de nem is nagyon érdekelt. Amint biztonságban éreztem magam, elszállt az adrenalin és győzött a fáradtság, én pedig boldog öntudatlanságban zötykölődtem megmentőm hátán.


Mika Előzmény | 2018.01.23. 21:41 - #12

Mondanám, hogy az esték és a támadások voltak a legrosszabbak, de nem. Olyankor legalább nyíltan folyt a harc, tudni lehetett, ki ki ellen van, ki az ellenség, ki a bajtárs. Azonban a nappal… a nappal maga volt a rémálom. Mikor megtaláltuk a halottakat, vízbe fúlva, és egy láthatatlan ellenséggel küzdöttünk. A sellő apánk hajónaplójából még nem tűnt fel, pedig tudtuk, hogy ő az igazi gonosz, ami mindezek mögött áll. Ha őt elkapnánk, talán vége szakadna ennek. Próbáltunk segítséget kérni a többi birodalomtól, azonban a kikötőt elhagyni nem tudjuk, be vagyunk zárva és fogy az élelem.
És van itt még valami. A pletykák. Azt mondják, a lakosok egy része átállt a sellő oldalára az életben maradásért és belülről bomlasztják a rendszert. Nő a bizalmatlanság, a feszültség, az emberek rettegnek, senkiben sem bíznak, az alvás megvonásától kialvatlanok, mozdulataik gyengék, bizonytalanok. Közel a vég.

Az utolsó estém Port Royalban… zavaros, csak képekre emlékszem. Aline-ra, ahogy kiabál hogy ne hagyjam ott és a szoknyám szegélyébe csimpaszkodik, leszakítva az abroncsot. A só és a vér szagára, és az égból alászálló hamura. A palota füstjére, és a fülsiketítő, rettenetes robajra, ahogy leszakad a tartógerenda maga alá temetve a gyermekkoromat. Női kacagás visszhangzott a levegőben, olyan hangos, hogy az éppen maradt ablakok szilánkjai hópelyhekként lepték el az utakat. Még most is érzem a karomon ahogy a legénységem felrángat egyik utolsó, mocskos, foszladozó árbocú hajónkra, pedig az erős markok okozta zúzódások már rég eltűntek …. aztán fehér csend.

Mikor magamhoz tértem, az ajkam cserepes volt a sótól és cafatokban lógott rólam abroncsát vesztett szoknyám maradéka. A fejemen véres zúzódás, amit mintha egy, a hajó pallójával végzetesnek tűnő találkozás okozott volna és én… én nem tudtam ki vagyok, vagy hogy hol vagyok és mit keresek én itt. Körülöttem végtelen, sivatag és a pálmafák baljós pusztasága húzódott. Mikor végre erőt bírtam venni magamon és elhessegettem a jéghideg víztől érzéketlenné dermedt lábaimról a szemtelenül csipkedő sirályokat, körülnéztem. És ó, bár ne tettem volna. Mindenhol felpuffadt, groteszk pózokba merevedett holttestek hevertek, a kifordult, bőr alól véresen kitüremkedő, felhasadt gyomrú és belső szerveiket illetlenül feltáró testek amik álmaimban még mindig visszatérnek hozzám. Éreztem ahogy felfordul a gyomrom, majd elhánytam magam. Próbáltam elszaladni, de lábaim dermedtsége miatt csak szánalmas kúszásra tellett a vértől iszamos homokban. 

Végre beértem az oltalmat adó pálmafák közé, el a furcsán ismerős arcú holtak üveges, vizslató tekintete elől. Tudtam, hogy nagy bajban vagyok, mivel se élelmem, se vizem nem volt. Ráadásul közelgett az éjszaka, a hideg és a vadállatok ideje. Tüzet kellett raknom, de sürgősen és valami menedéket találni, különben megfagyok vagy levadásznak, mint egy birkát, aki elszakadt a nyájtól. Tulajdonképpen, az is voltam.
Különös dolog a túlélési ösztön. Úgy gondolom, valójában mindenkit pusztán ez az egy dolog vezérel, kivéve mikor megpróbáljuk elnyomni ezt a civilizációs baromságokkal. Olyanokat is hajlandóak vagyunk megtenni, amikre normális esetben azt mondanánk, inkább a halál mint ez. Na, csak hogy mindenkinek tiszta legyen, az ember sosem inkább a halált választja. Az utolsó pillanatban mindenki meggondolja magát. Még az öngyilkos is, pedig ő azt hiszi, meghalni vágyik, mikor azonban elrugaszkodott az épület tetejéről, beléhasít a szörnyű élni akarás, azonban magat
ehetetlenül szárnyaszegett madárként hull alá a mélybe, fájdalmak és megbánás repíti át a túlvilágba. Ilyen, és hasonló gondolatok kavarogtak a fejemben, miközben egy nagy marék csigát és csúszómászót próbáltam leküzdeni a torkomon lehetőleg minél kevesebb rágással, hogy a lehető legkevesebb időt töltse el a számban a nyálkás, de értékes fehérjében gazdag, langyos hányás ízére hajazó, vonagló undormányt amit a közeli fák törzséről kapargattam le. A homokkal ledörzsöltem magamról a vért, hogy a szaga ne vonzza felém a vadakat. Megpróbáltam felmászni a fák tetejére, azonban a lábam továbbra sem volt hajlandó funkcionálni, így hát avart gyűjtöttem és igyekeztem minél jobban bebugyolálni magam velük, egészen a fejem búbjáig.
Besötétedett, és az erdő életre kelt. Mindenfelé neszek, zajok, halk mormogás és állatok üvöltése keveredett az enyhe szellőben lágyan zizegő levelek susogásával. 

Azt hittem, kialvatlanságtól vérben úszó szemekkel fog találni a reggel, de valahol a hajnal pírjának érintése előtt végül elbóbiskoltam.


Mika Előzmény | 2017.12.28. 00:21 - #11

Szüleim távozása után 3 nappal a tenger feketévé, gyűlölködővé és ellenségessé változott. Süvített a szél, mintha csak le akarná omlasztani White Skerry kőfalait, és dühödten acsargott ránk. Megdöbbenten figyelte mindenki, Port Royalban soha nem volt még vihar, tiszteltük a természetet és az is a legszebb arcát mutatta eddig felénk mindeddig. Mágusaink próbálták lecsitítani, azonban a próbálkozókat a haragos tenger elragadta és felpuffadt, összetört testüket csak napokkal később találták meg jajveszékelő rokonaik. A vihar nem akart lecsillapodni, és egyre elkeseredettebbé váltak az emberek. Végül a horizont határán valami vörös-narancsot pillantottunk meg. Égő hajóroncs volt, amit a víz lökdösött a kikötő felé. Egy igen ismerős hajónak a roncsai. A Tündekirályé.
A hajónaplót, mint hadüzenetet lökte ki magából a tintaszín víz.

Különös vihar támadt, amilyet még a legénység egyik tagja sem látott. Egészen biztos vagyok benne hogy ez nem természetes eredetű….

Erőteljes mágiát érzékelt a szextáns 9 óránál, Lisbeth elindult felderíteni egy kisebb csoporttal az egyik mentőcsónakban.

Lisbeth halott… hogy fogom elmondani a lányoknak hogy az anyjuk meghalt…. Istenem, Istenem, Istenem……

A halottak testén fekete mágia nyomai láthatóak. Meg akarom ölni, aki ezt tette Lisbeth-tel, de a legénység retteg. Visszafordulunk.

Követnek minket. Nem tudom kik, de futkos tőlük a hátamon a hideg. Éjjelente rosszul alszom, szörnyű üvöltéseket hallatnak. És nem csak ők, a legénység is, szörnyű rémálmok gyötrik őket, ahogy engem is, és sikítva, csuromvizesen ébrednek. Ahogy én is.

Nem merek elaludni. Láttam valamit. Olyan, mint egy sellő, de mégsem, és a rothadás és halál szagát érzem rajta.

Végre megpillantottuk Port Royalt a látóhatár szélén. A tenger kifordult önmagából, és éjszakánként lidércek és más szörnyű mélységi lények másznak ki belőle, amik álmukban elragadják a tengerészeket. Senki sem mert elaludni, már 70 órája ébren van mindenki. Aki véletlenül pár percre elalszik, rettenetes álmokról mesél.

Hát megtörtént, utolértek minket alig pár tengeri mérföldnyire a kikötőtől. Az árbocokat már az első csapással leszaggatták és mágiával lángra gyújtották az egész fedélzetet. Rövid ideig tartani tudtuk magunkat, túl rövid ideig. Bezárkóztam a kapitányi kabinba, de tudom, hamarosan megtalálnak. Megjelent a vezetőjük, a sellő, kinek neve Nuwa és pusztulást fog hozni nem csak Port Royalra, hanem az egész világra.
Megtaláltak, már csak percek kérdése és betörik az ajtót. Felveszem a kardomat és becsülettel halok meg. Port Royalért!

Az írás ennél a résznél szinte kiolvashatatlanná vált, a lap szegélye rongyos volt és gyanúsan vöröslött.
Tudtuk, hogy háborúban állunk és rosszul áll a szénánk.


Mika Előzmény | 2017.12.21. 21:23 - #10

Port Royal, mesebeli kikötő, a tengeri elfek fővárosa… Ott láttam meg a napvilágot, az örökösen széltől és tengertől ostromlott, varázslatos úszó városok, szigetek és mágiák otthonában. A tengeri elfek varázslatos teremtmények voltak, a tengerre születtek, és úgy ismerték, mint a tenyerüket. Vigyáztak egészségére, tisztaságára, ezért a tenger is vigyázott rájuk, hajóikat sosem pusztította el, szelei nem sodorták zátonyra bárkáikat, és ellátta őket minden kincsével.
Nagyapám Port Royal tengerészkirályaként uralkodott. Fiatalabb korában állandóan a világot járta, ám mikor én megismertem, már öregember lévén inkább a birodalom székhelyében, White Skerryben töltötte napjait, jóságos uralkodóként vigyázva országát.
Én a szüleim által irányított 4 árbocos gallionon, Tündekirályon születtem, és gyerekkorom nagy részét húgommal, Aline-nel a fedélzetén töltöttem. A Tündekirály diplomáciai célokra használt hajó volt, melyet birodalmunk a más országokkal való baráti és kereskedelmi kapcsolatok kiépítésére használt, de emellett meg is tudta védeni magát a támadásoktól. Megtanultam tisztelni a tengert, kezelni a hajót, úszni és csodálatos, csak a tengeri elfek által ismert vízmágiákat láttam. Bejártam a világ számtalan ismert és ismeretlen szegletét a fenséges Királlyal. 20 év alatt alig pár napot töltöttem szárazföldön, ahol minden kecsességemet elveszítettem és állandóan szédültem a hajó ismerős ringatózása nélkül. Ettől függetlenül mindig elbűvöltek a kopár, sós sziklák, és a szikár, szívós fák, amik ezen a kietlen vidéken valahogy mégis megéltek. És persze maga Port Royal. Valóban királyi látvány volt kikötője a hatalmas gallionokkal, kecses Caravellákkal, régimódi Balingerekkel, a kissé farnehéz lakóbárkákkal és apró csajkákkal. Meg persze rengeteg kereskedőhajó is volt ott, melyek különös tájakat jártak be, és hazafelé számtalan kincset, egzotikus tárgyat hoztak. A kikötő mellett a halászok kunyhói álltak, illetve a hajókészítő mesterek tekintélyes méretű műhelyei. Hátrább pedig kezdődött a csoda: a piac. Itt aztán minden volt, amit csak kívántál, és a sűrű forgatagban számtalan utazó is lézengett, különleges képességekkel és olyan mágiákkal, amik számunkra ismeretlenek voltak, mint a misztikus tűz vagy földmágia. A tengeri elfek többsége vízmágus, de akad köztük egy-két szélmágus is, mint én, épp ezért elbűvölt minket a különös szárazföldi mágia. Kisgyerekként engem is elkápráztatott ezeknek a varázslatos utazóknak a képessége, és arról álmodoztam, egyszer majd én is megtanulom mesteri szinten űzni, ha nem is a tűz, de a szél mágiámat. Ám ahogy idősebb lettem, beletörődtem, hogy én is, a húgom is hajókat fogunk kormányozni és folytatjuk Port Royal felvirágoztatását, ő a vizet, én a szelet irányítva. Mikor pedig öregek és törődöttek leszünk,épp úgy mint nagyapánk, White Skerryből irányítjuk szeretett otthonunk életét.
Egy nap Aline beteg lett és nem lehetett hajóra szállni vele, mert nagyon hosszú útra készült a Tündekirály. Épp Regébe indult, tárgyalni távoli rokonainkkal, az ottani szárazföldi elfekkel. Aline teljesen el volt keseredve emiatt, ezért úgy döntöttem, vele maradok és ha meggyógyult, együtt látogatjuk meg a híres birodalmat.
Szüleim és a hajó legénysége útnak is indult, a tenger vize szikrázott, a sirályok vígan beszélgettek a ragyogó napsütésben. Mielőtt kihajóztak volna, anyám rám nevetett, apám kacsintva kiabált, hogy aztán vigyázzak a húgomra amíg ők távol vannak. Igyekeztem ezt a képet örökre az emlékezetembe vésni. Ugyanis soha többé nem láttam őket.


Mika Előzmény | 2017.12.21. 21:12 - #9


[11-1]

 

Katt a helységek nevére hogy elérd a menüpontokat!

 
 

- Az oldal 2019.05.31.-ke után szünetre ment -

Szünetel:

~ Az oldal ~

Munkálatok:

~ Átformálások ~

~ Ha több ideig írod a kérésed mielőtt elküldöd másold, mert eltűnhet ~

~ Ha kell segítség keres fel nevelőket vagy engem a discord chatünkön.

 

 

A játszott világtérkép:


/Ez nem a háborúhoz tartozó/

//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Babilon 5/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png CAECUS 5/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Paludem  5/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Dignissim-Saltus 4/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png REGE  4/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Edouardus Castle  3/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Electronic-Sem  3/0
//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1445443569_00942.png Dead Port  3/0



Fizető eszközök:

1 = 50 Mágia Erő
Mágia Erő (MG)
Aranytallér
 (AT)
Adramin (AD)

//magenevelde.gportal.hu/portal/magenevelde/upload/767926_1468673025_05919.jpg


Elérhetőségek:

Facebook oldalunk:
https://cdn0.iconfinder.com/data/icons/yooicons_set01_socialbookmarks/256/social_facebook_box_blue.png

Az oldal Google Chrome-on tesztelt!

Az oldalon lévő mágiák száma: 64

 


Felnõtt mesék, különös történetek, némi erotikával fûszerezve. Versek, eszmefuttatások. Underground írások,Sniffanytól.    *****    BLACKPINK NEWS • Gyere és ismerd meg a világ egyik legismertebb és legnépszerûbb dél-koreai bandját, a BLACKPINK-et!    *****    LEPD MEG MAGAD VAGY SZERETTEDET EGY KÜLÖNLEGES MANDALÁVAL, VAGY ÁSVÁNYÉKSZERREL! RENDELÉS ÜZENETBEN VAGY AZ OLDALON!    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    IGAZÁN DÖGÖS ÉS EGYEDI SZERETNÉL LENNI? 10-20% CSAK MA MINDEN ÁSVÁNYKARKÖTÕRE, GYÖNGYKARKÖTÕRE, MEDÁLRA! NÉZD MEG FB-OT!    *****    "Eljött értünk a végzet, s keze nyomán milliók hulltak élettelenül a porba. Félelem bûze áradt szét." - SZEREPJÁTÉK    *****    Angolturi Lerakat - Angol használtruha kereskedés. Gyerek és felnõtt ruhák már 350.-Ft/kg-tól Gyors kiszállítás    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    KÖLTÖZÉS - www.kitfitbefit.hu- Fitness - Életmód - Cikkek- www.kitfitbefit.hu - www.kitfitbefit.hu - www. kitfitbefit.hu    *****    Ismerd meg és nézd meg a norvég SKAM címû sorozatot és 7 további remake sorozatát! Naponta friss hírek! SKAM - SKAM    *****    Suzanne Collins - Énekesmadarak és kígyók balladája Gyere nézz be! #ÉhezõkViadala #Read&Speak Blog #GyereNézzBe    *****    Mistfall egy csodálatos hely amely elvarázsol játék közben!    *****    Mistfall egy gyönyörû hely amely elvarázsol játék közben!    *****    A horoszkóp a lélek tükre,egyszer mindenkinek bele kell néznie. Rendeld meg a képleted én segítek értelmezni amit látsz!    *****    Hamarosan megjelenik a Csókfülke címû film második része. Premier: 2020 július 24. Ne maradj le semmilyen információról!    *****    Silhouette in the Darkness - Reménykedni valamiben, majd elveszíteni: az jobban fáj, mintha semmit sem reméltél volna.    *****    Enigma Disease ⊱ Egy háborút már önmagában vívni is nehéz; s megmenteni mindenkit? Tudd: nem lehet...    *****    Horoszkóp megrendelések, asztrológiai és ezoterikus olvasmányok, szoftverek, letöltések. Szeretettel várlak az oldalon!!    *****    Részletes személyiség és sors analízis,3 év elõrejelzéssel + ajándék névmisztikai elemzés júliusban. Rendeld meg most!!!    *****    Szeretnél egy nagyon részletes születési horoszkópot, 3 év elõrejelzéssel, vagy egy párkapcsolati elemzést? Rendeld meg!